Szokatlan dolgot tettek közzé Rómában, amikor a Vatikán szó szerint közölte a Kúria két kardinálisának kritikáját a németországi Szinódusi Útra vonatkozólag.
Az ominózus beszédet a november 18-iki belső megbeszélés keretében Luis Ladaria bíboros, a Hittani kongregáció prefektusa és Marc Ouellet bíboros, a Püspöki dikasztérium prefektusa tartotta múlt pénteken a német püspököknek. A megbeszélésen a pápa nem vett részt.
A beszédek november 24-én a Vatican News honlapján több nyelven is megjelentek, majd a tervek szerint az Osservatore Romano napilap olasz és német kiadásában is meg fognak jelenni. Pietro Parolin bíboros államtitkár vitaindítója egyelőre nem olvasható, de a Német Püspöki Konferencia elnökének, Georg Bätzingnek a bevezető beszéde már a múlt héten olvasható volt a világhálón.
Az egyházi hitoktatás felügyeletével megbízott Luis Ladaria hozzászólásában megemlítette, hogy az egyházi válság a visszaélési botrányokból fakad, miszerint nagyon sokan úgy érzik, hogy az egyház férfi és női tagjai is elárulták őket, ezért már a püspökökben sem bíznak, aminek pedig bizony megvannak a maga okai.
Ladaria bíboros méltatta a német püspökök fáradozásait, hogy a további visszaéléseket felvilágosítással, büntetéssel és megelőzéssel akadályozzák meg. Ugyanakkor élesen bírálta a Szinódusi Út mozgalmat, amely révén a Német Katolikus Egyház a botrányokból további tanulságokat próbál levonni.
A bíboros kifejtette, hogy a Szinódusi Út dokumentumai csak „az Isten népében jelen levő álláspontokra vonatkozó általános kijelentéseket tartalmaznak”, illetve „jelenleg még vitatott tudományos eredményekre”, valamint közelebbről meg nem nevezett teológusok kijelentéseire hivatkoznak. Javasolta egy olyan záródokumentum elkészítését, amelyben kevesebb ezekhez hasonló megalapozatlan állítás szerepel.
Az egyház arculatával és az emberi szexualitásról szóló tanítással kapcsolatos kritika
Ladaria bíboros élesen bírálta az Egyház arculatát, amely a reformmozgalomban született szövegekben megjelenik. A szövegekben az Egyház pusztán hatalmi intézménnyé degradálódik, amelynek struktúrája eleve táptalajt biztosít a visszaéléseknek, és amelyet ezért „a lehető leghamarabb valamilyen felsőbb szerv felügyelete alá kell helyezni”. A bíboros meglátása szerint az ehhez hasonló javaslatok magukban hordozzák annak kockázatát, hogy a püspökök küldetéséről szóló II. Vatikáni zsinati tanítás figyelmen kívül marad.
Reinhard Marx müncheni bíboros kezet fog Ferenc pápával 2022. november 17-én az Apostoli Palota Clementine termében a német püspökök ad limina látogatásán – Fotó: Vatican Media
A bíboros ugyanilyen élesen bírálta a Szinódusi Útnak az emberi szexualitással kapcsolatos tanítását. A dokumentumok azt a látszatot keltik, miszerint e téren az egyházi tanítást minden szempontból meg kellene változtatni. Ezzel ellentétben „az ember életet befogadó és életet adó jellegének megőrzése” továbbra is az Egyház egyik nagy prófétai feladata marad „az emberi lét fokozott elüzletiesedésének” korában is.
A nők egyházi szerepének kérdésével kapcsolatban Ladaria bíboros elmondta, hogy meglátása szerint a Szinódusi Út szövegeiben minden arra az állításra van visszavezetve, miszerint a nők pappá szentelésének tilalma a nők méltóságával szembeni tisztelet hiányát mutatja. Szerinte ez ellentétes az Egyház tanításaival, ráadásul a dokumentumok több vitatott tényre is hivatkoznak. Javasolta, hogy a reformmozgalom dolgozzon ki egy olyan összefoglaló dokumentumot, amelyből kitűnik, hogy a német helyi egyházak továbbra is a világegyház részét képezik.
Végül Ladaria bírálta a Szinódusi Út mozgalmat amiatt is, hogy nagyrészt megfeledkezett a püspökök egyházi tanítófeladatáról szóló zsinati tanításról. Szerinte a Katolikus Egyház életében felmerülő kényes és döntő kérdésekkel kapcsolatos szerepeket nem lehet egyenlővé tenni más egyházi tisztségviselők, például a teológusok és egyéb tudományok szakértőinek szerepével.
Az egyházszakadás veszélye
Marc Ouellet bíboros ugyanilyen éles bírálatának adott hangot. Kijelentése szerint a német püspökök javaslatai számos „képviselhető” elemet tartalmaznak, ugyanakkor “komoly nehézségeket vetnek fel” az Egyház emberképéről szóló tanításával kapcsolatban. Ezek az elemek a dokumentumokban vitán felüli állónak vannak feltüntetve, ezért a bíboros kritikájában “látens szakadásról” beszélt.
Szemben a német püspökökkel Rómában, 2022. november 18.: (balról) Luis Ladaria Ferrer SJ bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa, Pietro Parolin bíboros, államtitkár és Marc Ouellet PSS bíboros, a Püspöki Dikaszterium prefektusa. Vatikáni Média
Ouellet bíboros „nagyon jól tudja, hogy senkinek sem áll szándékában szakítani az egyetemes egyházközösséggel”, ugyanakkor érthetetlen, ahogy a Német Püspöki Konferencia többsége hirtelen magáévá tette néhány teológusnak a cölibátus kötelező intézményének eltörlésével, a nők pappá szentelésével, a homoszexualitás erkölcsi megítélésével, az egyházi hatalom hierarchikus és funkcionális korlátozásával és a szexualitás genderelmélet által inspirált felfogásával kapcsolatos nézeteit.
A fejlemények a bíboros szerint azt a látszatot keltik, hogy a visszaéléseket használják fel az újszerű elképzelések érvényesítésére, holott a kettő között nem fedezhető fel közvetlen összefüggés. „Nekünk úgy tűnik, hogy ez a projekt nem a lelkipásztori munka, hanem maga az Egyház megváltoztatására irányul” – mondta Ouellet.
A bíboros beszédének fő mondanivalója az volt, hogy a német püspökök javaslatai „ártanak az egyházi közösségnek, mert kétséget és zavart szítanak Isten népében.” Beszéde végén moratóriumot javasolt a Szinódusi Útra vonatkozóan, amit viszont a Német Püspöki Konferencia küldöttségének többsége már egy héttel korábban is elutasított.
A bécsi főegyházmegyéből érkező kritika
A CNA hírügynökség német kiadásában Dr. Joachim Heimerl atya, a bécsi főegyházmegye papja is foglalkozott a német püspökök római ad limina* látogatásával, amelyből szerinte világosan kitűnik, hogy a Szinódusi Út mozgalom törekvései megbuktak. Ez szerinte nem is lehetett másként, hiszen ezek a törekvések kezdettől fogva ellentétben állnak az Egyház tanításaival, a mozgalom sok esetben téveszméken alapul. Ezen az sem segít, hogy a szövegek nyelvezete megegyezik a tanítóhivatalok nyelvezetével, hiszen ami az egyházi és a teológiai szövegekkel akár a megtévesztésig hasonlatos, az még messze nem biztos, hogy katolikus is.
Szokatlan dolgot tettek közzé Rómában, amikor a Vatikán szó szerint közölte Kúria két kardinálisának kritikáját a németországi Szinódusi Útra vonatkozólag.
Heimerl véleménye szerint jó néhány német püspök a római látogatás alkalmával sajnos túlságosan is későn szembesülhetett azzal a ténnyel, hogy ha világi mozgalmakkal szövetkeznek, akkor bizony kiváltják az Egyház ellenállását. A püspöki küldöttség többsége ennek ellenére elutasította a Római Kúria moratóriumra vonatkozó javaslatát. Pedig ez lehetett volna az egyetlen lehetőség az elegáns visszavonulásra, és hogy minden felelősséget ezúttal is a Kúriára hárítsanak.
Így pedig a püspököknek nincs más választása, mint hogy Németországban toldozzák össze azt, ami összetoldozhatatlan: a Kúria által kifogásoltakat alkalmazniuk kell a „Szinódusi Úton”, azaz a korábbi határozataikat vissza kell vonniuk és a Szinódusi Út számára új irányt kell kijelölniük, ahogy azt a német Egyház részére a pápa egyik levelében már 2019-ben előírta.
Hogy ez mennyire sikerül nekik, erősen kérdéses. Az azonban biztos, hogy Róma nem hajlandó engedményeket tenni. Ezen az sem segít, hogy a Német Püspöki Konferencia elnöke a pápától és a Kúriától „világos magyarázatot” kért. Erre azonban semmi szükség nincs, hiszen az egyházi tanításokban megtalálhatók a világos válaszok, méghozzá függetlenül attól, hogy ezeket Németországban alapjaiban kérdőjelezik meg vagy éppen nem. Róma tehát nem tartott délutáni korrepetálást a német püspököknek, és a követeléseikre sem fogja senki a „nihil obstat“** minősítést ráírni. Cserébe a pápa előbb-utóbb véget vet a “Szinódusi Útnak”, ha a követői végre nem térnek vissza az Egyház előírásaihoz és nem akarnak csak egyszerűen katolikusok maradni.
Sajnos éppen ez az, amivel nem számolhatunk. Az ad limina látogatás végén Georg Bätzing limburgi püspök, a Német Püspöki Konferencia elnöke a sajtótájékoztatón kijelentette, hogy ez nem várható:
“Katolikusok maradunk, de másképp akarunk katolikusok lenni“.
Aki az utóbbi években figyelemmel kísérte a püspök nyilatkozatait, az az efféle kijelentéseken nem lepődik meg. Azonban az ilyen szavak a pápai látogatás végén kevéssé tűnnek retorikai baklövésnek, sokkal inkább az egyházból való kiszakadás bejelentésének.
Az emberben az a kérdés is felmerül, hogy valójában kit ért Bätzing a többes szám első személy alatt, tulajdonképpen ki is az a „mi”? A Szinódusi Út résztvevői, a püspökök és a hozzájuk kötődő világi mozgalmak tagjai, akiket a mozgalmárok évek óta összekevernek a katolikus hívekkel? Vagy mi mindannyian beletartozunk a Bätzing által értett „mi” körébe? Tényleg Bätzinggel együtt másképp akarunk katolikusok lenni? Megkérdezett minket erről valaha is bárki?
A bécsi pap írása végén így fordul a katolikusokhoz: „Ami engem illet, mindenki megnyugodhat: római katolikus vagyok. Bätzing “mi”-je által éppúgy nem hagyom magam megvezetni, mint ahogy a „másféle” katolicizmusa által sem. De mit gondolsz Te, Testvérem, Te maradsz római katolikus?”
* * * * *
* ad limina látogatás (lat. visitatio liminum): a megyéspüspökök szabályos időközönként kötelező látogatása az apostolok küszöbénél, azaz Szt. Péter és Pál sírjánál Rómában. Ezen alkalmakkor be kell számolniuk egyházmegyéjük állapotáról a pápának és az illetékes szentszéki hivataloknak. (http://lexikon.katolikus.hu)
** nihil obstat (lat. ‘semmi akadálya’): illetékes egyházi szakértő ítélete kéziratról, mely szerint a mű tartalma összhangban van az Egyház hivatalos tanításával, ezért nincs akadálya a kiadásának. (http://lexikon.katolikus.hu)
Forrás: katolikus.ma
Legolvasottabb írások250 times!
