Szent András apostol ünnepe (november 30.) nyitja a »megtestesülés ünnepkörével« az egyházi évet a római rítusban, tudniillik a hozzá legközelebb eső vasárnapra kerül mindig az első úrjöveti vasárnap. Testvére, Szent Péter pedig mintegy lezárja a „nagy ünnepi időszakot”, hisz legkésőbb június havában véget ér a »megváltás ünnepköre« pecsétjének – Pünkösdnek – a nyolcada is.
Fivérével ellentétben sziklaszilárd volt mindig a hitben. Ő a »Πρωτόκλητος«, „az elsőként meghívott”, aki – lerakván hálójukat – elsőként követte Azt, ki „emberek halászaivá” tette őket. Görögföldi megfeszíttetésekor sem menekült el, hanem férfias keménységgel nézett szembe az üdvhozó vértanúsággal.
A szent liturgia alapelemei teljesen közös gyökérzetről tesznek tanúságot az első három keresztény évszázadban. A hitegység okán az első századok üldözési viszonyai között is megtartották ezeket, mivel az Üdvözítő és az apostolok rendelték őket. A szentmise és a szent zsolozsma alapszerkezete, és a liturgikus „műfajok” (biblikus, euchológikus, himnológikus, lectionáriumi; antiphona, responsorium, benedictio, oratio, canon stb.) mindenhol azonosak.
A 3. és 6. század között a „keleti” és „nyugati” rítuskör markánsan távolodni kezdenek egymástól úgy, hogy egyazon hitnek különböző kifejezésformái lesznek az adott görög s latin műveltségi keretek között.
A rítus nem pőre külsődleges szertartás, ahogy sokan ma képzelik. A „lex orandi” a „lex credendi” forrása, és nem fordítva. Az egyházfegyelem és tanítás zsinórmértéke, ahogy annak is, hogy mely írások sugalmazottak, s így szentek és kánoniak. A rítus a keresztény élet forrása és csúcspontja.
Éppen ezért Péter és András székvárosainak – Rómának és Konstantinápolynak – rítusai együttesen zálogai az Anyaszentegyház „egész szerinti valóságának” – vagyis a szó szorosabb értelmében vett katolicitásának.
Különösen aktuális mindez akkor, amikor az áthagyományozott péteres rítust tilalomfák közé igyekeznek szorítani az íróasztalnál, két szieszta között, a hatvanas évek minimalista igénytelensége szerint fabrikált, a „lex credendi” kritériumának meg nem felelő új rítus érdekében, míg az endrés rítust hűen őrzik és végzik.
Magyar hazánknak – mint Mária Országának – különösen is szívén kell ezt viselnie. Erre képesíti maga a Magyar Szent Korona is, melynek latin és görög feliratai kifejezik azt a történelmi küldetését, ami a latin és a görög rítusú kereszténység határán középpontozva mindig is „apostoli” feladata volt: az Anyaszentegyház különböző rítusokban kifejeződő egyetemes és egységes hitének hűséges megőrzése.
Erre is emlékezzünk Szent András havának utolsó napján, az eleinket Scythia széles pusztáin térítő apostol ünnepnapján!
Szász Péter
Forrás fb.com/depositum
Legolvasottabb írások289 times!