Szent András apostol ünnepe (november 30.) nyitja a »megtestesülés ünnepkörével« az egyházi évet a római rítusban, tudniillik a hozzá legközelebb eső vasárnapra kerül mindig az első úrjöveti vasárnap. Testvére, Szent Péter pedig mintegy lezárja a „nagy ünnepi időszakot”, hisz legkésőbb június havában véget ér a »megváltás ünnepköre« pecsétjének – Pünkösdnek – a nyolcada is.
Fivérével ellentétben sziklaszilárd volt mindig a hitben. Ő a »Πρωτόκλητος«, „az elsőként meghívott”, aki – lerakván hálójukat – elsőként követte Azt, ki „emberek halászaivá” tette őket. Görögföldi megfeszíttetésekor sem menekült el, hanem férfias keménységgel nézett szembe az üdvhozó vértanúsággal.A szent liturgia alapelemei teljesen közös gyökérzetről tesznek tanúságot az első három keresztény évszázadban. A hitegység okán az első századok üldözési viszonyai között is megtartották ezeket, mivel az Üdvözítő és az apostolok rendelték őket. A szentmise és a szent zsolozsma alapszerkezete, és a liturgikus „műfajok” (biblikus, euchológikus, himnológikus, lectionáriumi; antiphona, responsorium, benedictio, oratio, canon stb.) mindenhol azonosak.
A 3. és 6. század között a „keleti” és „nyugati” rítuskör markánsan távolodni kezdenek egymástól úgy, hogy egyazon hitnek különböző kifejezésformái lesznek az adott görög s latin műveltségi keretek között.
A rítus nem pőre külsődleges szertartás, ahogy sokan ma képzelik. A „lex orandi” a „lex credendi” forrása, és nem fordítva. Az egyházfegyelem és tanítás zsinórmértéke, ahogy annak is, hogy mely írások sugalmazottak, s így szentek és kánoniak. A rítus a keresztény élet forrása és csúcspontja.
Éppen ezért Péter és András székvárosainak – Rómának és Konstantinápolynak – rítusai együttesen zálogai az Anyaszentegyház „egész szerinti valóságának” – vagyis a szó szorosabb értelmében vett katolicitásának.
Különösen aktuális mindez akkor, amikor az áthagyományozott péteres rítust tilalomfák közé igyekeznek szorítani az íróasztalnál, két szieszta között, a hatvanas évek minimalista igénytelensége szerint fabrikált, a „lex credendi” kritériumának meg nem felelő új rítus érdekében, míg az endrés rítust hűen őrzik és végzik.
Magyar hazánknak – mint Mária Országának – különösen is szívén kell ezt viselnie. Erre képesíti maga a Magyar Szent Korona is, melynek latin és görög feliratai kifejezik azt a történelmi küldetését, ami a latin és a görög rítusú kereszténység határán középpontozva mindig is „apostoli” feladata volt: az Anyaszentegyház különböző rítusokban kifejeződő egyetemes és egységes hitének hűséges megőrzése.
Erre is emlékezzünk Szent András havának utolsó napján, az eleinket Scythia széles pusztáin térítő apostol ünnepnapján!
Szász Péter
Forrás fb.com/depositum
Legolvasottabb írások235 times!
