Ismét félreállítottak egy amerikai papot, ezúttal Frank Pavone atyát, a Priest for Life vezetőjét, az abortusz-elleni katolikus küzdelem emblematikus alakját. És most nem egyszerű felfüggesztés történt, hanem laicizálták a közösségi média felületén általa állítólagosan elkövetett blaszfémikus kommunikációért és a megyéspüspökének való sorozatos engedetlenségéért.
Azt, hogy valami nem stimmel az indokokkal, mutatja, hogy senki nem tudott a blaszfémiáról. Ezek tehát annyira rejtettek lehettek, hogy sem az érintett, sem más nem tud róla, csak a pápai nuncius, aki levélben értesítette az amerikai püspököket a döntésről, és csak őket? Az érintett atyát állítólag nem kérdezték meg, nem hallgatták meg, nem szólították fel bűnbánatra, nyilvános elégtételre, de még a laicizálásról sem értesítették, egy újságíró kérdéséből értesült az egészről.
Ha ez valóban így történt, akkor nyilván a méltányos eljárás és általában az egyházi jogbiztonság nagyobb dicsőségére történt így, no meg az aposztata amerikai elnök, Mr. Alzheimer Biden, és páholytársai megnyugtatására, akiket éppen laicizálása előtt vádolt Pavone atya nyilvánosan blaszfémiával, amiért az abortuszt Isten szándéka szerintinek mondták.
Strickland püspök tweetjében így értékelte a hírt:
„Az istenkáromlás az, hogy ezt a szent papot laicizálták, miközben egy gonosz elnök az igazság tagadását és a meg nem született gyermekek meggyilkolását támogatja minden lépésében, a Vatikán tisztviselői az erkölcstelenséget és a hitletétemény tagadását támogatják, a papok pedig a nemek összezavarását, ami életeket pusztít el… gonoszság.”
Ez az a helyzet, amiről Az Ecclesia docens felfüggesztése c. írásban megemlékeztem Hunwicke atya észrevétele kapcsán. Hogy miként lehetséges az, hogy bár az egyházjog továbbra is érvényben van, hogy bár nem veszik a fáradságot a megváltoztatására sem, de annak teljes mellőzésével működnek egyházi hatóságok. Pedig világos és szemnyitogató lépés lenne, ha megváltoztatnák magát a jogot is. Mert akkor ismét javasolhatnám nekik, hogy a szent kereszt helyett válasszák jelül a keresztbe tett basball-ütőket az egyházjogi kódex ariánus jellegű átdolgozása során. Olyan egyenes lépés lenne…
De mit tehet Pavone atya, akit még csak nem is a régi rítusú szentmise megengedéséért (amiért a mi bíborosunk is fenyegetett meg ismert budapesti papot felfüggesztéssel!) netán bemutatásáért vagy a kézbeáldoztatás megtagadásáért, hanem az abortusz elleni küzdelméért laicizáltak? Javasolnám neki Athanasius Schneider püspökkel készült interjú figyelmes meghallgatását, ahogy más papoknak is. Mert ez az interjú nem vert olyan hullámokat, amilyeneket kellett volna a mondanivalója alapján. Schneider püspök azon kijelentésén ugyan sokan fennakadtak, hogy imádkozni kell Franciscusért, de nem vették észre az igazi mondandóját és annak jelentőségét. Pedig Schneider püspök bejelentette az egyházi jogrend végét, vagy legalábbis meghatározatlan időre való felfüggesztését.
Na, de Famulus, ez kissé erős állítás, nem? Nos, igen, valóban nem így mondta, de vajon nem ezt jelenti, hogy a vélhetően jogtalanul és jogellenesen felfüggesztett papokat („cancelled priest”) nem arra biztatta, hogy engedelmeskedjenek az őket felfüggesztő egyházi elöljárók határozatának, hogy ezzel a „szent” engedelmességgel szerezzenek érdemeket? Helyette azt kérte tőlük, hogy folytassák tevékenységüket, és vegyék magukra az igaz hithez ragaszkodó egyházi elöljáróknak való engedelmesség igáját, csatlakozzanak az SSPX-hez, vagy keressenek egy nyugdíjas püspököt, akinek beszámolnak tevékenységükről, akitől eligazítást kérnek, és utasításokat fogadnak el. Mert – ahogy egy zártkörű találkozón mondta ilyen papoknak – nem lehetnek vagabond papok, azaz minden papnak be kell kapcsolódni az Isten által szándékolt engedelmességi láncba.
Értjük ennek jelentőségét? Ez azt jelenti, hogy Schneider püspök úgy látja, hogy elérkezett az a helyzet az Egyházban, amikor a jogtalanul felfüggesztett vagy akár laicizált papok többé nem számíthatnak ügyük méltányos kivizsgálására és elbírálására. Márpedig egy ilyen helyzet bekövetkezte az egyházi jogrend végét vagy bizonytalan ideig való felfüggesztését jelenti.
Egy vár példájával azt mondhatjuk, hogy a várparancsnoknak való engedelmesség a vár védelmét, és lakóinak jólétét szolgálja. De ha az ellenség már beszivárgott a várba, elfoglalta a vezetői pozíciókat, bevette a várat, és immár várparancsnokként utasít a vár igazi érdekei elleni cselekvésre, megszűnik az engedelmesség igazi értelme, mert a neki való vak engedelmesség nem a vár érdekeit szolgálja, hanem a beszivárgókét.
Ezért mondja Schneider püspök, hogy ezeknek a felfüggesztett papoknak a hit érdekében folytatniuk kell tevékenységüket. Mert a katolikusoknak szükségük van az igazi katolikus papokra, tehát Krisztus Egyházának érdeke az, hogy papként működjenek a lelkek javára. A felfüggesztés és a laicizálás is fegyelmi eljárás, ami nem szünteti meg a pap felszenteltségét. Ahogy dr Mihályfi Ákos írta, abban az időben, amikor még igyekeztek tiszta fogalmakkal megközelíteni az ilyen kérdéseket: „Aki azonban érvényesen pappá van szentelve, ettől a hatalomtól többé meg nem fosztható. Érvényesen konszekrál tehát az eretnek, a szakadár, a kiközösített, felfüggesztett, vagy a letett és papi méltóságától megfosztott pap is.” (Az emberek megszentelése. Egyetemi előadások a lelkipásztorkodástan köréből). Ezt jelenti ugyanis a papság eltörölhetetlen jegye.
Forrás: invocabo.wordpress.com
Legolvasottabb írások200 times!
