A mai napon [2022. december 31. – 9:34] XVI. Benedek megszabadult evilági börtönéből, és emiatt sokan tekintenek baljós várakozással az új év elé. Sokak szerint olyan valaki távozott, aki, még ha nem is „a” kathekón volt, jelenléte valamelyest moderálta Franciscus romboló tevékenységét,
és ez nyilván igaz is lehet: elég ha csak az amazóniai szinódus záródokumentumába várt, papsággal kapcsolatos változás kimondásának elmaradására gondolunk, ami talán nem független a Sarah bíborossal együtt (vagy külön?) jegyzett mű megjelenésétől.
Ő olyan főpap volt, akiért olyanok is imádkoztak, akik bűnének rótták fel a zsinati tevékenységét, a Lefebvre érsekkel szembeni eljárását, majd a megfutamodásnak minősített lemondását. Mert tévedései és bűnei ellenére jóakaratú embernek tartották, és drukkoltak, hogy bűnbánatot tudjon tartani halála előtt.
És ezzel valahogy én is így vagyok: kedvenc elképzelésem vele kapcsolatban, hogy az ő egész pályafutása a zsinaton betöltött szerepe miatti vesszőfutás, pozitívan megközelítve viszont annak jóvátételére irányuló munkálkodás. Ratzinger ugyanis hamar felfedezte, hogy a zsinaton – az ő segítségével is – olyan szellem került ki a palackból, amelyet hívő, racionális ember nem láthat az Egyház történelmében addig munkálkodó Szentlélekkel azonosnak. Ezért aztán sziszifuszi munkát végzett azért, hogy a zsinat értelmezése a kontinuitás hermeneutikája jegyében történjék, hogy a zsinatot a hagyomány fényében értelmezzék. És azért, hogy a minden korok örök szentmiséje visszanyerje jogos helyét az Egyházban.
Mintha ezt erősítené meg a pápai címere is. Abban ugyanis a freisingi püspöki címeréből átvette a felnyergelt medve figuráját. Freisingi püspökként érthető volt a címerállat, hiszen az annak a püspöki széknek hagyományos címerkelléke, de miért vitte tovább pápaként? Talán, mert kiválóan jelképezte az életprogramját.
A medve ugyanis Szent Korbiniánhoz, a freisingi bencés apátság alapítójához kapcsolódik. A VIII. században élt Szent Korbinián, a München-Freisingi Főegyházmegye védőszentje, aki a legenda szerint második római útja során egy erdőben éjszakázott. A XVI. Benedekre utaló áthallások erősítésére jegyzem meg, hogy erre az útra azért került sor, hogy a remeteéletbe visszavágyó Korbinián elérje a pápánál a felmentését a püspökség terhe alól… Már mindannyian aludtak, amikor egy kiéhezett medve elragadta az utazók egyik teherhordó állatát, amely a nehéz csomagokat hordta. Szent Korbinián ekkor Anseric nevű szolgáját arra bíztatta, hogy ostorral fegyelmezze meg a medvét (más elbeszélés szerint a szent kereszt jelével maga a szent bírta rá a medvét az engedelmességre). Az eleget tett a felszólításnak, meghunyászkodott, s a megölt teherhordó állat helyett egészen Rómáig vitte Szent Korbinián csomagjait.
Mintha Ratzinger magára ismert volna a felnyergelt medvében, és életprogramját jelképező címerállattá tette. Hiszen ő maga is a medvék társa volt a zsinat alatt, azoké, akik az üdvösségünk teherhordójának, az Egyháznak széttépésén fáradoztak. És mint az a medve, bűnét belátva ő is igyekezett jóvá tenni, magára vette a terhet, és hordozta Rómáig. Egész életében munkálkodott a helyreállításon, hogy aztán élete végén meglássa igyekezete kudarcát, a szakítás híveinek „győzelmét”. És van ebben valami mélyen és személyesen tragikus, ami együttérzést ébreszt szívünkben.
Adj, Uram, örök nyugodalmat neki!
Indignus Famulus
Forrás: invocabo.wordpress.com
Szerk.: XVI. Benedek pápa (Ratzinger bíboros) életútjának saját értékelésünk hasonló, mert úgy gondoljuk, hogy ő IS végig járta a “danaszkuszi utat”, mint Szent Pál apostol. Ugyan is valóban szembesül(hetet)t az egyház tönkretételével a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai és (a palackból kiengedett szabadkőműves) szellemiség által, és ezt megpróbálta – ha ki nem is, de – megjavítani. Ennek jelentős, kiemelkedő dokumentuma a 2007. július 7.-i Summorum Pontificum, mely helyreállította (és nagyon fontos, hogy nem újra engedélyezte) az Anyaszentegyház kétezer éves (úgynevezett trienti, vagy tridenti szentmise) liturgiájának az üldözésmentes bemutatási lehetőségét. Ehhez kapcsolódott, hogy 2008-ban visszavonta a Szent X. Piusz Papi Testvériség négy szentelt, valamint két szentelő és egyben alapító püspökének a kiközösítését.
És az örök világosság fényeskedjék neki!
Legolvasottabb írások293 times!
