A The Spectator című brit politikai hetilap 2023. január 11-én, szerdán közölte George Pell bíboros nem sokkal halála előtt írt cikkét. Ebben az időközben elhunyt porporato határozottan elítéli a zsinatot a zsinatról. A zsinat hátralévő részében használt összefoglaló dokumentumot kommentálja, mondván, hogy az “az egyik legösszefüggéstelenebb dokumentum, amelyet Róma valaha is küldött”.
Meg kell jegyezni, hogy Melbourne egykori érseke kétségtelenül nem láthatta előre közelgő halálát, és hogy ezt a cikket előre feltételezve írta, hogy Rómában reakciók fognak kialakulni, mind a pápa, mind a zsinat felelősei részéről. És így ez a cikk a síron túlról jövő üzenet hangvételét nyeri el.
Egy “beteges rémálom”
A bíboros a szinódust a kezdetektől fogva “mérgező rémálomnak” – vagyis beteges rémálomnak – nevezi. Cikke az első fázis szintézisének kommentárja, amelyet a szinódus titkársága készített: egy 45 oldalas füzetet, amelynek címe: “Tágítsátok ki sátratok terét”.
De megjegyzi:
“ennek célja, hogy ne az újonnan megkeresztelteket – azokat, akik válaszoltak a bűnbánatra és hitre hívásra -, hanem mindenkit befogadjanak, aki elég érdeklődő ahhoz, hogy meghallgassa. A résztvevőket arra buzdítják, hogy legyenek befogadóak és radikálisan befogadóak: “Senki sincs kizárva””. Nincs felszólítás a megtérésre vagy a Megváltó hirdetésére“.
A zsinatosság nincs meghatározva, de meg kell élni. “Öt kreatív feszültség körül forog, a radikális befogadásból kiindulva, a misszió felé haladva, részvételi stílusban, gyakorolva a “társfelelősséget a többi hívővel és a jóakaratú emberekkel”“.
A kommentár megjegyzi, hogy
“Isten népének új stratégiákra van szüksége… ahol a hívők és nem hívők közötti különbséget elvetik. … Az abortusz, a fogamzásgátlás, a nők pappá szentelése és a homoszexuális tevékenység tekintetében fennálló véleménykülönbségek miatt egyesek úgy érezték, hogy ezekben a kérdésekben nem lehet végleges álláspontot kialakítani vagy javasolni. Ez igaz a poligámiára, a válásra és az újraházasodásra is“.
Pell bíboros “potpourri“-nak nevezi ezt az összevisszaságot, a “New Age jóindulatának kiáradásának“. Ez nem a katolikus hit vagy az újszövetségi tanítás összefoglalása. Hiányos, jelentős mértékben ellenséges az apostoli hagyománnyal szemben, és sehol sem ismeri el az Újszövetséget Isten Igéjeként…. Az Ószövetséget figyelmen kívül hagyja, a patriarchátust elutasítja, és a mózesi törvényt, beleértve a Tízparancsolatot, nem ismeri el”.
Két pont
Az elhunyt prelátus az első pont szerint”a 2023-ban és ’24-ben Rómában tartandó két utolsó szinódusnak tisztáznia kell majd az erkölcsi kérdésekre vonatkozó tanítását, mivel a relátor (főíró és vezető), Jean-Claude Hollerich bíboros nyilvánosan elutasította az egyház alapvető tanításait a szexualitásról, arra hivatkozva, hogy azok ellentmondanak a modern tudománynak. Normális időkben ez azt jelentette volna, hogy Relátorként való folytatása nem helyénvaló, sőt lehetetlen“.
Majd megjegyzi, hogy
“a zsinatoknak választaniuk kell, hogy a hit és erkölcs terén az apostoli hagyomány szolgái és védelmezői, vagy pedig megkülönböztető képességük arra kényszeríti őket, hogy érvényesítsék szuverenitásukat a katolikus tanítással szemben”. Más szóval, hogy meg akarják-e védeni ezt a tanítást, vagy pedig “egy pluralista limbóban parkolnak”.
Végül megállapítja a fegyelem általános lazulását, különösen Észak-Európában. Felidézi, hogy
“néhány püspököt nem dorgáltak meg, még akkor sem, ha érvényesítették a püspök jogát a másként gondolkodásra; egy de facto pluralizmus már szélesebb körben létezik bizonyos plébániákon és vallási rendekben olyan dolgokban, mint a homoszexuális tevékenység megáldása”.
A püspökök szerepe
A bíboros emlékeztet arra, hogy
“az egyházmegyés püspökök az apostolok utódai, minden egyházmegyében a legfőbb tanító, és népük helyi egységének, valamint a pápa, Péter utóda körüli egyetemes egységnek a középpontjában állnak….. Ők kormányzók és néha bírák, valamint tanítók és szentségimádók, és nem csak falvirágok vagy gumibélyegzők”.
Ami a “Nagyítsátok ki a sátrat” című dokumentumot illeti, úgy véli, “hogy a hatalom piramismodelljeit le kell rombolni, és hogy az egyetlen valódi hatalom a szeretetből és a szolgálatból fakad. A keresztelési méltóságot kell hangsúlyozni, nem pedig a lelkészi felszentelést, és a vezetési stílusoknak kevésbé hierarchikusnak, inkább körkörösnek és részvételi jellegűnek kell lenniük“.
De – emlékeztet a bíborosi tanács egykori tagja –
“minden katolikus zsinat (és zsinat) főszereplői… a püspökök voltak….A püspökök nem azért vannak ott, hogy egyszerűen csak érvényesítsék a megfelelő eljárást, és “nihil obstat”-ot nyújtsanak arra, amit megfigyeltek”.
A kommentár további része a zsinat alakulását veszi górcső alá:
“Csak a szervezőbizottság véleményét továbbítani a Szentatyának, hogy az aztán úgy tegyen, ahogyan ő dönt, a szinódussal való visszaélés, a püspökök háttérbe szorítása, amit sem a Szentírás, sem a hagyomány nem indokol. Ez nem megfelelő eljárás, és manipulációra alkalmas”. A bíboros megjegyzi, hogy a gyakorló katolikusok nem lelkesednek, ahogy sok püspök sem.
Ezt az érdekes megjegyzést teszi:
“A köztünk lévő volt anglikánoknak igazuk van, amikor felismerik a mélyülő zűrzavart, a hagyományos erkölcs elleni támadást és a kirekesztésről, elidegenedésről, identitásról, marginalizációról, a hangtalanokról, LMBTQ-ról szóló neomarxista zsargon beillesztését a párbeszédbe, valamint a megbocsátás, bűn, áldozat, gyógyulás, megváltás keresztény fogalmainak kiszorítását. Miért hallgatnak a jutalom vagy büntetés túlvilágáról, a négy utolsó dologról; a halálról és az ítéletről, a paradicsomról és a pokolról?”
Sürgető felhívással zárul:
“Ez a munkadokumentum radikális változtatásokra szorul. A püspököknek fel kell ismerniük, hogy van mit tenni, Isten nevében, inkább előbb, mint utóbb“.
Forrás: fsspx.news
Legolvasottabb írások251 times!
