A szerkesztő megjegyzése: Az alábbiak akár egy formanyomtatványként is szolgálhatnak azoknak a papoknak, akik a közeljövőben kénytelenek lesznek egy igazságtalan parancsnak nem engedelmeskedni. Arra fogják utasítani őket, hogy hagyják abba a hagyományos latin nyelvű szentmisét, és sokan közülük nem fognak engedelmeskedni. De ennek nem kell a püspökeik elleni dacos cselekedetnek lennie.
A gonosztevő itt Ferenc pápa. Ő az, aki olyan parancsokat adott ki, amelyek nehéz helyzetbe hozták a püspököket. És ezt az engedetlenséget sem szabad állandónak tekinteni. A Ferenc alatti helyzet teljesen tarthatatlan, és Isten jó idejében a latin misét vissza fogják állítani, ahogyan az 1970-es évek után történt, amikor a latin misét “eltörölték”, “betiltották” és “soha többé nem jön vissza”. A latin misét semmilyen erő a földön nem tudja elpusztítani, még egy olyan jezsuita buldózer sem, mint Ferenc. Kérjük, osszátok meg ezt a levelet papjaitokkal, hogy együtt mindannyian felkészülhessünk az elkerülhetetlenre. És ne feledjétek, mindez már megtörtént korábban is. Isten a főnök.
Excellenciád:
Dicsőség Jézus Krisztusnak most és mindörökké.
Mint az Ön egyik leghűségesebb papja – aki mindig is igyekezett tisztelni az Egyházát, engedelmeskedni a püspökének és imádni az Istenét – soha nem számítottam arra, hogy azt kell tennem, amit most tenni fogok, és őszintén sajnálom, hogy csalódást okozok.
Sok ima, tanulmányozás és mérlegelés után lelkiismereti kötelességemnek érzem, hogy kinyilvánítsam azon szándékomat, hogy nem engedelmeskedem az önök parancsának, miszerint a hagyományos latin nyelvű szentmisét nem mutatom be többé.
Tisztában vagyok vele, hogy Excellenciád nehéz helyzetben van, és hogy Ön is lelkiismerete diktálását követi, ami a Szentatya motu proprio Traditionis Custodes-t illeti. De én mérlegeltem az Isten előtti kötelességemet az engedelmességre tett ígéretemmel szemben – és Isten győzött. Ahogy én látom, egy ilyen igazságtalan parancsnak való megfelelés magával a Mindenható Istennel szemben a szemtelenség szintjére emelkedhet.
Nem fogadhatom el, hogy Isten azt kívánja, hogy együttműködjünk az ilyen kegyetlen üldözésben, amely ilyen hűséges katolikusokat ér. És még ha ez azt is jelenti, hogy egy időre elveszítem a pozíciómat és a megélhetésemet, legalább nem az ő gyermekeik lelke lesz a lelkiismeretem terhére.
De hadd legyek világos, nem áll szándékomban tiszteletlenül viselkedni önnel, még kevésbé megkérdőjelezni az ön jogos tekintélyét felettem, mint egyszerű pap felett. Ez lelkiismereti kérdés számomra, és az ok, amiért nem tudok engedelmeskedni, mindennek köze van az Egyház válságához, és semmi köze az Ön iránti személyes tiszteletlenséghez.
Isten előtt nincs más választásom. Látom, hogy oly sok hívő katolikus veszti el a szívét a szexuális, pénzügyi és doktrinális botrányok miatt, amelyek a teljes vezetési láncban felfelé és lefelé futnak. Az a néhány, aki megmaradt, alig kapaszkodik. Sokan már elmentek volna, ha nincs a rendkívüli forma, amely Isten kegyelméből valahogyan megszólítja összetört szívüket és megnyugtatja megviselt lelküket.
Hogyan vehetnénk ezt el tőlük? Nem szenvedtek még eleget? Ez az egyetlen mise, amit a fiatalok a plébániámon valaha is ismertek. Ez egyesíti őket, nemcsak a világ katolikusaival, hanem az őseikkel is. Ez támogatja őket. Felemeli őket, inspirálja őket, segít nekik közelebb kerülni Istenhez.
Mi történik velük, ha elveszítjük a misét, amelyen minden vasárnap, de a legtöbb hétköznap is részt vesznek? Mindketten tudjuk, hogy egyházmegyénkben a katolikusok túlnyomó többsége már egyáltalán nem jár vasárnapi misére.
Egyházunk a Hitre és az Értelemre épül, de hogyhogy ez nem káros a Hitre? És hogyan nem teljesen ésszerűtlen? Nem tudom elfogadni, hogy Isten azt akarja, hogy együttműködjünk az ilyen kegyetlen üldözésben az ilyen hűséges katolikusok ellen. És még ha ez azt is jelenti, hogy egy időre elveszítem a pozíciómat és a megélhetésemet, legalább nem az ő gyermekeik lelke lesz a lelkiismeretem terhére. Ismerem őket. Látom, mennyire szeretik Istent és az Egyházat, az angyalokat és a szenteket. Nem fogom ezt tenni velük. Nem tudom elárulni őket.
Különben is, mi lesz velük, ha elvesszük tőlük a misét, amelyre minden vasárnap, de a legtöbb hétköznap is járnak? Mindketten tudjuk, hogy egyházmegyénkben a katolikusok túlnyomó többsége már egyáltalán nem jár vasárnapi misére. Nem, nekem nem lehet részem ebben a botrányban.
Imádkozom, hogy megértsék lelkiismereti válságomat, még akkor is, ha nem értenek egyet azzal a döntésemmel, hogy továbbra is latin misét mutassak be. Ön az én püspököm, Ferenc az én pápám, és mindkettőjükért imádkozni fogok minden szentmisén, amit felajánlok, ahogy azért is imádkozom, hogy irgalmas Istenünk rövidítse meg mindannyiunk számára ezt a nyomorúságos időszakot.
Nagy fájdalommal és őszinte szeretettel,
X atya
Forrás: remnantnewspaper.com
Legolvasottabb írások257 times!
