“29Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.”
[ApCsel 5,9]
Egy SSPX pap az engedelmesség határairól az egyházi válság idején
Egyre inkább úgy érzik, hogy azok, akik hűséges katolikusok akarnak maradni, kénytelenek vagy a pápának engedelmeskedni, vagy a Szent Anya Egyház következetes tanításainak.
Fr. Wiseman, FSSPX professor of St. Thomas Aquinas seminary [USA]
Ha egy pap úgy dönt, hogy követi elöljárója utasítását, akkor megteheti:
- Magyarázza el, hogy nem az ő feladata eldönteni, hogy van-e ellentmondás elöljárója parancsa és az Egyház tanítása között – az ő feladata csupán az, hogy engedelmeskedjen.
- Elmagyarázni, hogy a valóságban nincs ellentmondás a kettő között, vagy azért, mert az ilyen ellentmondás lehetetlen (a tévedhetetlenség karizmájára való hivatkozás), vagy azért, mert úgy gondolja, hogy össze tudja egyeztetni a két álláspontot.
Ha viszont egy pap úgy dönt, hogy nem követi elöljárója utasítását, akkor megteheti:
- Megmagyarázhatja, hogy ez a személy valójában nem az elöljárója, mert valamilyen módon elvesztette a hivatalát azáltal, hogy kiadta az utasítást, vagy eretnek álláspontot képvisel.
- Magyarázza meg, hogy ahol ellentmondás van egy alacsonyabb és egy magasabb tekintély között, ott “inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embereknek“. Ily módon azt állítja, hogy nem engedetlenkedik az alacsonyabb tekintélynek, de valójában a magasabbnak engedelmeskedik.
Az AL-lal kapcsolatban a Correctio Filialis a negyedik álláspontot képviseli: tisztelettudóan tájékoztatja a pápát, hogy nincs hatalma megváltoztatni az egyház tanítását, és ezért a papságnak és a híveknek inkább Istennek kell engedelmeskedniük, mint az embereknek. Hogy a Correctio-t idézzem: “Legszentebb Atyám, a péteri szolgálatot nem azért bízták rád, hogy idegen tanokat erőltess a hívekre, hanem azért, hogy hűséges gondnokként őrizd a letétet az Úr visszajövetelének napjára“.
Az AL vizsgálata és a katolikus világ erre adott válasza tanulságos, mert ez az Egyház jelenlegi válságának “mikrokozmosza“. Tagadhatatlan, hogy a mai válság sokkal szélesebb körű, mint ez az egyetlen kérdés. Amit ma látunk Rómából kiindulni, annak teljes magyarázatát abban találjuk meg, ami Ferenc pápa előtt történt. Ezzel még maga Ferenc pápa is egyetértene: többször hivatkozik a II. vatikáni zsinatra és közvetlen elődeire, hogy igazolja tetteit.
A Traditionis Custodes (TC)8 dokumentum egy példa arra, hogy Ferenc pápa hogyan látja magát “folytonosságban” azzal, ami előtte volt. A TC további érdeme, hogy nyíltan felszínre hoz egy olyan konfliktust, amely már évek óta jelen van – valójában azt a lényegi konfliktust, amely az elmúlt ötven évben meghatározta az egyház álláspontjait.
A TC és a pápa kísérőlevele ezért nagyon jó perspektívát adhat nekünk az Egyház jelenlegi helyzetéről és az elmúlt évek különböző válaszairól. Kezdjük azzal, hogy megnézünk néhány idézetet a TC-ből és a mellékelt levélből.
A TC 1. cikkében a pápa a liturgiára vonatkozó szabályt fogalmazza meg:
“A Szent VI. Pál és Szent II. János Pál által kihirdetett liturgikus könyvek, a II. Vatikáni Zsinat határozatainak megfelelően, a római rítus lex orandijának egyedülálló kifejeződései”. Ez a cikk gyakorlatilag tagadja azt a megkülönböztetést, amelyet XVI. Benedek megpróbált tenni, megkülönböztetve két “rítust” a római rítuson belül. Ferenc pápa itt egyszerűen azt követi, ami VI. Pál szándéka volt, amikor a Novus Ordo Missae-t kihirdette: “Elrendeljük, hogy ezek a törvények és előírások most és a jövőben szilárdak és érvényesek legyenek, a szükséges mértékben az elődeink által kiadott apostoli konstitúciók és rendeletek, valamint más előírások ellenére, még azok ellenére is, amelyek külön említést és módosítást érdemelnek”. (Missale Romanum, 1969)9
A 3. cikk meglepő, mivel a hagyományos latin mise további ünneplését a Novus Ordo Missae-vel kapcsolatos doktrinális álláspont elfogadásától teszi függővé:
“Az egyházmegye püspöke… köteles megállapítani, hogy ezek a csoportok nem tagadják a II. vatikáni zsinat által diktált liturgikus reform érvényességét és legitimitását”.
A kísérőlevélben Ferenc pápa csalódottságának ad hangot amiatt, hogy egyesek, akik a hagyományos latin miséhez ragaszkodnak, úgy tűnik, elutasítják II. TC 3. cikkével együtt, az itt tett megjegyzései úgy tűnik, mintha egy másik tanbeli álláspontot tennének előfeltételévé annak, hogy továbbra is a régi rítus szerint ünnepeljenek vagy járjanak: “Mindazonáltal elszomorít, hogy az 1962-es Missale Romanum instrumentális használatát gyakran jellemzi nemcsak a liturgikus reform, hanem magának a II. vatikáni zsinatnak az elutasítása is… A zsinatot kétségbe vonni annyi, mint kétségbe vonni éppen azoknak az atyáknak a szándékait, akik cum Petro et sub Petro ünnepélyes módon gyakorolták kollegiális hatalmukat egy ökumenikus zsinaton, és végső soron magát a Szentlelket, aki az Egyházat vezeti.“.
Források:
Forrás: LifeSiteNews
Előző részek:
-
“Inkább Istennek engedelmeskedj, mint az embereknek” – 1. rész
-
“Inkább Istennek engedelmeskedj, mint az embereknek” – 2. rész
Folytatás következik >>>
Legolvasottabb írások180 times!
