Akik nem fogadják el a davosi antievangéliumot, azok ipso facto eretnekek, ezért büntetni kell őket, ki kell őket közösíteni, el kell választani a társadalmi testtől, és közellenségnek kell tekinteni őket.

Az alábbiakban Carlo Maria Viganò érsek írása olvasható a globalista csoportok növekvő befolyásáról.

AZ ÁLLAMVALLÁS

Néhány észrevétel a globalista szektáról

Minden embert, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és rabszolgákat arra kényszerített, hogy a jobb kezükre vagy a homlokukra egy bélyegképet helyezzenek.

“Senki sem vásárolhatott vagy adhatott el, kivéve azokat, akiknek a pecsétes képmása, vagyis a fenevad neve vagy a nevének megfelelő szám volt.“
Jel 13,16-17

Tucker Carlson újságíró a Fox News-on A környezetvédelem egyháza címmel adott érdekes interjújában egy olyan ellentmondásra derített fényt, amely talán sokaknak elkerülte a figyelmét, de én rendkívül árulkodónak tartom.

Carlson emlékeztet arra, hogy az amerikai alkotmány tiltja az államvallást, de a kormányzó Demokrata Párt egy ideje a globalista szektát erőlteti az amerikai népre, a maga zöld programjával, éber dogmáival, elítélő és felmondó kultúrájával, az Egészségügyi Világszervezet papjaival és a Világgazdasági Fórum prófétáival. Egy vallás minden tekintetben, amely nemcsak az azt gyakorló egyének életére, hanem annak a nemzetnek az életére is kiterjed, amely nyilvánosan vallja, törvényeket és ítéleteket igazít hozzá, és az oktatást és minden kormányzati intézkedést e köré inspirál.

A globalista vallás nevében annak hívei azt követelik, hogy minden állampolgár az Új Világrend erkölcse szerint viselkedjen, kritikátlanul elfogadva – és a vallási tekintélynek való áhítatos alávetettséggel – a davosi Szanhedrin által ex cathedra meghatározott tanítást.

A polgároktól nem csupán azt követelik meg, hogy osztozzanak azokban a motivációkban, amelyek a kormányok által előírt egészségügyi, gazdasági vagy szociális politikát igazolják, hanem azt is, hogy vak és irracionális beleegyezésüket adják, ami messze túlmutat a hiten. Ezért nem szabad vitatni a pszichopandémiát, nem szabad kritizálni az oltási kampány irányítását, nem szabad érvelni a klímariasztások megalapozatlansága mellett, nem szabad szembeszállni a NATO által az Orosz Föderáció ellen az ukrán válsággal elkövetett provokáció bizonyítékaival, nem szabad vizsgálatot kérni Hunter Biden laptopja vagy a Donald Trump elnök Fehér Házban maradását megakadályozó választási csalás ügyében, és nem szabad tétlenül nézni, ahogy a gyerekeket LMBTQ obszcenitásokkal rontják meg.

A racionális elme számára érthetetlen, de az elvakult fideizmus szemszögéből bőségesen igazolható három évnyi ostobaság után egy amerikai klinika által megfogalmazott javaslat, miszerint a betegeket arra kérik, hogy mondjanak le az altatás egy részéről, hogy csökkentsék a szén-dioxid nyomát, és “megmentsék a bolygót“, ezért nem a kórházi költségek csökkentésének groteszk ürügyeként kell értelmezni a betegek kárára, hanem vallási cselekedetként, önként vállalt vezeklésként, etikailag érdemi cselekedetként.

A bűnbánati jelleg nélkülözhetetlen a tömegek kényszerű megtérítésének e műveletében, mert a tett abszurditását ellensúlyozza a megígért jó jutalmával: a maszk viselése (amely haszontalan) az állampolgár/vallás híve megtette a maga alávetési gesztusát, “felajánlotta” magát az istenségnek (az államnak? a közösségnek?). Az alávetettséget az oltás ugyancsak nyilvános aktusával erősítette meg, amely egyfajta “keresztséget” jelentett a globalista hitben, az istentiszteletbe való beavatással.

E vallás főpapjai még odáig is eljutottak, hogy az abortusz és az eutanázia révén emberáldozatot (Szerk.: lásd tegnapi írásunkat, mely szerint a gazdaság és a bolygó érdekében, akár kényszeríteni kell az idősöket az eutanáziára, vagy végrehajtani rajtuk) tételeztek fel: a közjó által megkövetelt áldozatot, hogy ne népesedjen túl a bolygó, ne terhelje a közegészségügyet, ne legyen teher a társadalombiztosításnak.

Még a csonkítások, amelyeknek a nemi doktrínát vallók alávetik magukat, és a homoszexualitás által kiváltott reproduktív képességek megfosztása sem más, mint az önfeláldozás és önfeláldozás formái: a test, az egészség, sőt maga az élet feláldozása (például egy bizonyítottan veszélyes és gyakran halálos kísérleti génterápiában részesülve).

A globalizmushoz való ragaszkodás nem választható: ez az államvallás, és az állam “tolerálja” a nem gyakorlóit, amennyiben jelenlétük nem akadályozza a társadalmat e kultusz gyakorlásában. Sőt, mivel az állam “etikai” elvek által legitimáltan azt vélelmezi, hogy az állampolgárokra kényszeríti azt, ami vitathatatlanul felsőbbrendű “jót” képvisel, a másként gondolkodókat is kötelezi a “globalista erkölcs” alapvető cselekedeteinek végrehajtására, és megbünteti őket, ha nem felelnek meg az előírásoknak.

Rovarokat enni és nem húst, drogokat injekciózni az egészséges életmód gyakorlása helyett; benzin helyett áramot használni; lemondani a magántulajdonról és a mozgásszabadságról; elviselni az alapvető jogok ellenőrzését és korlátozását; elfogadni a legrosszabb erkölcsi és szexuális devianciákat a szabadság nevében; lemondani a családról, hogy elszigetelten éljünk, anélkül, hogy bármit is örökölnénk a múltból, és anélkül, hogy bármit is továbbadnánk az utókornak; az identitás eltörlése a politikai korrektség nevében; a keresztény hit megtagadása, hogy magunkévá tegyük az éber babonát; a munka és a megélhetés abszurd szabályok tiszteletben tartásához kötése – mindezek az elemek arra rendeltettek, hogy az egyén mindennapi életének részévé váljanak, egy olyan ideológiai modellre épülő életnek, amelyet közelebbről megvizsgálva senki sem akar és senki sem kért, és amely csak egy bizonyítatlan és bizonyíthatatlan ökológiai apokalipszis mumusával igazolja létezését.

Ez nemcsak a sokat hangoztatott vallásszabadságot sérti, amelyre ez a társadalom épül, hanem lépésről lépésre, kérlelhetetlenül el akar bennünket vezetni odáig, hogy ez a kultusz kizárólagos, az egyetlen megengedett kultusz legyen.

A “környezetvédelem egyháza” befogadónak definiálja magát, de nem tűri az ellenvéleményt, és nem fogadja el a dialektikus párbeszédet azokkal, akik megkérdőjelezik a diktátumát. Akik nem fogadják el Davos antievangéliumát, azok ipso facto eretnekek, ezért büntetni kell őket, kiátkozni, elkülöníteni a társadalmi testtől, és közellenségnek kell tekinteni őket; erőszakkal kell őket átnevelni, mind a média szüntelen ostorozásával, mind pedig a társadalmi megbélyegzés és a beleegyezés valóban zsaroló formáinak bevezetésével, kezdve a “tájékozott” beleegyezéssel, hogy akaratuk ellenére alávetik magukat az oltási kötelezettségnek, és folytatva az úgynevezett “15 perces város” őrületével, amelyet egyébként a 2030-as menetrend programpontjai (amelyek végső soron dogmatikus kánonok) részletesen előrevetítenek.

A tömeges babonaság e zavaró jelenségével az a probléma, hogy ezt az államvallást nem csak az Amerikai Egyesült Államokban erőltették rá de facto, hanem a nyugati világ összes nemzetére is átterjedt, amelyek vezetőit a Nagy Újraindítás nagy apostola, Klaus Schwab, annak önjelölt “pápája“, aki ezért tévedhetetlen és vitathatatlan tekintéllyel van felruházva, térítette át a globalista “Igére“.

És ahogyan az Annuario Pontificio-ban olvashatjuk a Római Kúria és az egyházmegyék bíborosainak, püspökeinek és prelátusainak világszerte szétszórt listáját, úgy a Világgazdasági Fórum honlapján is megtaláljuk a globalizmus “prelátusainak” listáját Justin Trudeau-tól Emmanuel Macronig, felfedezve, hogy nemcsak számos állam elnöke és miniszterelnöke tartozik ehhez az “egyházhoz”, hanem számos tisztviselő, nemzetközi szervek és nagy multinacionális vállalatok vezetői és a média képviselői is.

Ezekhez még hozzá kell adni a “prédikátorokat” és “misszionáriusokat”, akik a globalista hit terjesztéséért dolgoznak: színészek, énekesek, influencerek, sportolók, értelmiségiek, orvosok, tanárok. Egy nagyon erős, jól szervezett hálózat, amely nemcsak az intézmények csúcsán terjedt el, hanem az egyetemeken és a bíróságokon, a vállalatoknál és a kórházakban, a peremvidéki testületekben és a helyi önkormányzatokban, a kulturális és sportegyesületekben is, így még egy vidéki általános iskolában vagy egy kis vidéki közösségben is lehetetlen elkerülni az indoktrinálást.

Zavarba ejtő – be kell ismerni -, hogy az egyetemes vallásra áttértek számában a világvallások képviselőit is számon tarthatjuk, és köztük még Jorge Mario Bergogliót is – akit a katolikusok a római egyház fejének is tartanak – a hozzá hűséges egyházi személyek minden gyávaságával együtt.

A katolikus hierarchia aposztáziája eljutott odáig, hogy imádja a pachamama, a “Földanya” bálványát, az ökumenikus, befogadó és fenntartható “amazóniai” globalizmus démoni megszemélyesítését. De nem maga John Podesta volt az, aki az “egyház tavaszának” eljövetelét szorgalmazta, amely a tanítását homályos környezetvédő szentimentalizmussal váltja fel, és reményeinek azonnali megvalósulását találta abban az összehangolt akcióban, amely XVI. Benedek lemondásához és Bergoglio megválasztásához vezetett?

Amit látunk, az nem más, mint annak a folyamatnak a fordított alkalmazása, amely a kereszténység elterjedéséhez vezetett a Római Birodalomban, majd az egész világon, a barbarizmus és a pogányság egyfajta bosszúja Krisztus hitén.

Amit Julianus a negyedik században megpróbált elérni, vagyis a pogány istenek kultuszának visszaállítását, azt ma az új hitehagyottak buzgón folytatják, akiket egy olyan “szent düh” egyesít, amely éppoly veszélyessé teszi őket, mint amilyen meggyőződésük, hogy a rendelkezésükre álló végtelen eszközök miatt sikerrel járhatnak szándékaikban.

Ehhez azonban annak tudatosítására van szükség, hogy ez csak az első fázisa lesz a pokoli lobbitól való megszabadulás folyamatának, amelyet a kereszténységhez tartozó erkölcsi elvek újbóli birtokbavétele kell, hogy kövessen, amelyek a nyugati civilizáció alapjait és a leghatékonyabb védelmet jelentik a neopaganizmus barbárságával szemben.

A polgárok és a hívek túl sokáig passzívan tűrték politikai és vallási vezetőik döntéseit, szemben az árulásuk bizonyítékaival. A tekintély tisztelete egy “teológiai” tény elismerésén alapul, vagyis Jézus Krisztusnak az egyének, a nemzetek és az egyház feletti uralmán. Ha az államban és az egyházban hatalmon lévők a polgárok és a hívek ellen cselekszenek, akkor hatalmukat bitorolják, és tekintélyük semmis.

Ne felejtsük el, hogy az uralkodók nem tulajdonosai az államnak és urai a polgároknak, ahogyan a pápa és a püspökök sem tulajdonosai az Egyháznak és urai a híveknek.

Ha nem akarnak atyaként viselkedni velünk; ha nem akarják a javunkat, sőt mindent megtesznek, hogy testben és lélekben megrontsanak minket, akkor itt az ideje, hogy elűzzük őket pozíciójukból, és számon kérjük rajtuk árulásukat, bűneiket és botrányos hazugságaikat.

+ Carlo Maria Viganò, érsek

Forrás: LifeSiteNews.com

Legolvasottabb írások288 times!