Müller bíboros a Kath.net-tel folytatott beszélgetésében kritizálta Bätzing püspök prágai beszédét és a német szinodális utat, amelyet szektának nevezett. A bíboros azt mondta, hogy: „A Zsinat prágai kontinentális szakaszát – amint várható volt – kihasználták a német alternatív katolicizmus előharcosai. Mindenkinek bemutatták a keleti hagyományos katolicizmus fölött érzett, de nem bizonyított, erkölcsi és lelki felsőbbrendűségüket.“
A bíboros elmagyarázta, hogy amiatt, hogy a német szinodális út „szöges ellentéte a katolikus hitvallásnak … a németországi kereszténységet odáig juttatja, hogy eltűnik. Milliók egyházból való kilépését látjuk ott“ – mondta –, „valamint a bentmaradt katolikusok elkeresztényietlenítését is… Ennek a német katolikus ekkleziológiának a bevezetése hamis és öngyilkos.”
Konkrétan miért kritizálta Müller Bätzinget?
A bíboros Bätzing kijelentésére a következő szavakkal utal:„A Német Püspöki Konferencia elnöke Prágában azzal süllyedt a legmélyebbre, hogy az egyház apostoli hitéről úgy nyilatkozott, hogy zavarja őt ( nem tetszik neki)”, majd a bíboros idézett Pál apostol Timeóteushoz írt leveléből, amivel Bätzinget azokhoz hasonlította, akik nem viselik el az egészséges tanítást: „Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.” (2Tim 4,1-4)
Müller bíboros a továbbiakban amiatt kritizálta a német szinodális szektát, mert az „a keresztény hitet a szabadság és a megváltás vallásának nyilvánította“, ami ellentéte az ún. bűnre való odafigyelésnek. Ez a német heretikus álláspont, ahogy mondja Müller bíboros, teljesen megtagadta az apostoli hitvallást, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért (1 Kor 15,3). A szabadsággal kapcsolatosan pedig hangsúlyozta, hogy „a szabadságra való elhívatás összekapcsolódik azzal a figyelmeztetéssel, hogy :‚A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan és ne hagyjátok, hogy újra a rabszolgaság igájába (a bűn rabszolgaságának igájába) hajtsanak benneteket.‘ A német szinodális szekta hamis szabadságot hirdet, ami valójában a bűn rabszolgasága. Müller bíboros ezért arra szólít, hogy: „Nem használhatjuk a szabadságot paráznaságra, tisztátalanságra, bujaságra, bálványimádásra… (v.ö. Gal 5,1.13-15)
Hogyan nyilatkozott Müller bíboros a gender ideológiáról, amely az LMBTQ-t propagálja?
„Az olyan ideológia, mint a gender, ellentmond az összes természettudományi, filozófiai és teológiai antropológiának. Ezek az ideológiák a német szinodális út ún. másságában (egyediségében) a katolikus hit hermeneutikájának helyébe léptek. A természetfeletti és üdvözítő hit azonban az Isten Igéjének hallásából van, nem pedig a nép és tribunusai szavának hallásából.“
Müller bíboros a továbbiakban elmondta, hogy nem helyesli azoknak a püspököknek az igyekezetét, akik megadták magukat a transzhumanista tendenciáknak és akik az LMBTQ személyek egyházon belüli üdvözlését szorgalmazzák. Mindeközben nem követelik meg tőlük – és nem is engedik meg nekik – az igaz bűnbánatot, ami az üdvösség feltétele. Müller bíboros azt mondja, hogy: „Azoknak az embereknek, akik erotikusan vonzódnak a velük azonos neműekhez, nincs szükségük az egyházba való befogadásra irányuló képmutató igyekezetre, amit azok a püspökök és papok fejtenek ki, akik már nem tartják magukat az Ige hű szolgáinak. Ezek már inkább a transzhumanista lobby előharcosai.“ Ami pedig az egyes ember Krisztus Egyházába való betagolódásának mikéntjét illeti, a keresztség mellett személyes megtérésre, bűnbánatra és a Krisztusban való szabadítás elfogadására is szükség van. A bíboros azt mondja: Minden ember Isten szeretetéből van teremtve és Krisztus vére által van megváltva. Krisztus azért jött, hogy megmentse a bűnösöket és a bűnbánat és a megtérés által az üdvösség útjára vezesse őket.“ A továbbiakban a bíboros elmagyarázta, hogy hogyan lehetséges az üdvösség útján, Isten parancsolatainak útján járni, amely önmegtagadással, a mindennapi keresztek hordozásával és Krisztus követésével jár: „ Isten kegyelme segítségével lehetséges Isten parancsolatainak teljesítése, a természetellenes hajlamok legyőzése, a bűn kerülése és a természetes és a természetfeletti jó cselekvése.“ Müller bíboros ezekkel a szavakkal cáfolja az ún. veleszületett homoszexualitásról szóló téves állítást. Ezt a tévedést ideológiailag kényszerítik rá a közvéleményre, méghozzá abból a célból, hogy eltöröljék a bűnbánatot, mintha a bűnösök már nem is tarthatnának bűnbánatot, sőt, nem is szabadna bűnbánatot tartaniuk.
A bíboros hasonlóan cáfolja azokat a jelenlegi heretikus álláspontokat, amelyek Isten szeretetével takaróznak, hogy bagatelizálhassák a bűnt: „Jézus nem azért jött, hogy Isten szeretetére hivatkozva tovább interpretálja és bagatelizálja a bűnt, hanem hogy kihúzza a bűn halálos fullánkját… hogy lehetővé tegye számunkra az életet az új emberben, akit Isten igazságosságban és valódi szentségben teremtett, Krisztus követésével’ ” (Ef 4,24)
Müller bíboros a bűn és a bűnbocsánat kérdését magyarázandó idézi János apostol levelét: “Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük Őt, és az Ő igéje nincs bennünk. … De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkért …” ( 1Jn 1,10) Ezt és a hasonló szentírásbeli idézeteket a szinodális út bojkottálja.
Müller bíboros elismeri, hogy sok püspök már elárulta küldetését és ezt mondja: „Sok püspök a hivatalával és annak jellegével szembemenve tagadja a bűn pusztító hatalmát, valamint hogy eltérítik az embereket Istentől… Az egyházat megváltoztathatóként mutatják be. Ezek nem értették meg a megváltás titkát, és az apostolok utódaiként elbuktak hivatásukban.“
Bätzing püspök Prágában úgy nyilatkozott, hogy lényeges feszültséget érzékel az egyházban. Müller bíboros erre ekként válaszolt: „A ’lényeges feszültség’ oka, amelyet Bätzing püspök, a katolikus egyház szinodális útjának alelnöke érez, nem az egyes nemzetek kulturális különbözőségében rejlik. Ezt a feszültséget a katolikus tanokkal való heretikus szembefordulás váltotta ki.
Müller bíboros a szinodális utat „hittanilag inkompetensnek és egyházjogilag illegitimnek nevezte.” Elmagyarázza, hogy „ez nyilvánvalóan ellentétes (eklatáns) a Krisztus Egyháza lényegéről és univerzális küldetéséről szóló tannal. ”Müller szó szerint azt mondja, hogy Bätzing „elemzése rettenetes“. Bätzing a prágai találkozón nyilatkozatában elutasította Isten egyházra bízott kinyilatkoztatását : „Ez nem az én hitem, ez nem az én Krisztusom, ez nem az én egyházképem.“ A valóság az, hogy Bätzing hite, hamis Krisztusa és heretikus egyházképe szöges ellentétben áll a katolikus egyház tanításával, azaz a Szentírás tanításával és a teljes Hagyománnyal. Úgyhogy Bätzing hite, hamis Krisztusa nem biztosítja sem neki, sem másnak a bűnök bocsánatát és az üdvösséget. A Bätzing által képviselt szinodális úton való járás a pusztulásba menetelt jelenti.
Ennek a hamis szinodális útnak egyetlen megállapítása sem kötelezi a hívőket, mert nyilvánvalóan szembenállnak Isten kinyilatkoztatásával. A hívők nem hallgathatnak sem a püspökre, sem a pápára, ha azok eltérnek az egyháznak ama tanításától, amelyet Isten kinyilatkoztatásban adott. Müller bíboros ebben a témában a következőket mondta: „A hívők a hit és az erkölcs kérdéseit illetően csak akkor kötelesek engedelmeskedni a püspököknek, ha a római főpap – vagy vele együttesen a püspöki kar – Isten kijelentésével összhangban definiál valamely igazságot…“ Minden katolikusnak világos, hogy Isten parancsolatainak felszámolása az LMBTQ legalizálásával vagy a nyilvános bálványimádással (Pachamama imádat) vagy az érvénytelen pápa kanadai démonoknak szentelésével világosan ellentmond Isten kijelentésének. Ráadásul azokra, akik hűtlenek lettek Isten kijelentéséhez, Isten anathemája – egyházból való kizárás – száll a Gal 1,8-9 szerint.
Müller bíboros az egyház tanítói hivataláról ekképpen nyilatkozott: „A tanítói hivatal nem áll Isten Igéje fölött, hanem szolgálja azt, mert csak azt tanítja, ami át lett adva, tehát amit Isten kijelentett…“
A szinodális út bizonyíték arra, hogy jelenleg visszaéltek a tanítói hivatallal az Isten által kijelentett igazság ellenében. Az egyház jelenleg sede vacante állapotban van. Ugyanígy a jelenlegi egyházban hiányzik a vatikáni kongregáció által képviselt tanítói hivatal, amely az érvénytelen pápa uralma alatt áll.
Idézzük fel, hogy hogyan értékeli Müller bíboros a prágai kontinentális találkozót:„A Zsinat kontinentális szakaszát – amint az várható volt – kihasználták a német alternatív katolicizmus előharcosai.“
Hogyan értékeli Isten ezt a prágai álzsinatot, amely a szodomista antievangéliumot hirdeti? „Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, de még ha az égből egy angyal hirdetné is, átkozott legyen!“ (Gal 1,8-9) Az európai püspöki konferenciák elnökeire és a többi résztvevőre Isten anathemája hullott.
BKP – pusztába kiáltó szó
2023. 2. 21.
Forrás: Kath.net
Szerk:
Nem mindenki, de vannak, akik még emlékeznek arra, hogy Müller bíboros az ‘980-s években kiadott dogmatika könyvében tagadta Szűz Mária “hármas szüzességét”, valamint a feltámadást is relativizálta. Ehhez jön, hogy csak azóta ekkora hitvédő (tradicionális), amióta nem ő vezeti a Hittani Kongregációt, mert “kirúgta” Ferenc pápa az éléről.
Legolvasottabb írások204 times!
