Az Ötödik Zsinati Út Közgyűlés nyitókonferenciája után 2023. március 11-én, pénteken délután megkezdődött a munka. A programban elsőként a papoknak szentelt II. fórum szövegei szerepeltek. Három dokumentum szerepelt az étlapon.
A katholich.de oldal, a német püspöki kar nem hivatalos oldala részletes beszámolót közöl a vitákról. Ez alkalomból a címet adta: “A zsinati út fenntartja a katolikus papságot!” Mi örömmel halljuk.
Az első, “alapszövegnek” nevezett szöveg megalapozza az úgynevezett “akciószövegeket“. Más szóval az első inkább doktrinális, a többi inkább lelkipásztori jellegű. Ez az alapszöveg egészen megdöbbentő. A bevezetésből négy olyan állítást sorol fel, amelyek “széles körű konszenzus tárgyát képezik“:
“Egy olyan papság, amely elméletileg csak heteroszexuális férfiak számára lenne fenntartva, megkérdőjelezhető és összeegyeztethetetlen a megélt gyakorlattal. A papi szolgálatra való, nemi alapon történő felvétel félreértést okoz, diszkriminatív, és meg kell szüntetni. A cölibátus mint a papi élet kötelező formájának indoklása már nem széles körben elfogadott vagy meggyőző. A homoszexualitás egyenrangú elfogadását, beleértve a papok között is, kifejezetten követeljük“.
A színpad megvan, most már csak variációk lesznek ugyanarra a témára.
Az egyház átalakulása Németországban
A következő fejezetben egy sor statisztikai adatot közlünk az egyház fejlődéséről – jobb lenne azt mondani, hogy visszafejlődéséről – Németországban 1990 – az újraegyesítés éve – óta. Harminc év alatt a hívők száma 22%-kal csökkent, a katolikusok a lakosságnak csak 26,7%-át teszik ki. A keresztelések száma kétharmadával csökkent (300 000-ről 100 000-re).
A praktizálók száma 21,9%-ról 5,9%-ra esett vissza, a papok száma pedig 40%-kal csökkent (20.000-ről 12.500-ra). A II. vatikáni zsinat óta a papságból kilépett papok száma több mint 1500-ra tehető. Az örökség elsorvad: sok egyházmegye elhagyta az egyházi épületeket, vagy eladta őket, vagy végül más célokra rendelték be.
Végül a plébániai szolgálatot folyamatosan átszervezik, a papoknak néha több mint 20.000 plébánosa van – és a jövőben várhatóan akár 100.000 is lehet, ami a papok életét bizonyos instabilitásba taszítja. Ezért szükséges újrafogalmazni azt a módot, ahogyan a papnak élnie és gyakorolnia kell ezt a szolgálatot.
A struktúrák módosítása
A javasolt változtatások az MHG jelentésén alapulnak – Mannheim, Heidelberg és Gießen esetében, a három egyetem esetében, amelyek részt vettek a jelentés összeállításában. Meg kell érteni, hogy ezek az akadémikusok nem teológusok, még kevésbé kánonjogászok, de az elhangzott javaslatokat gondosan meghallgatják, hogy “megreformálják az Egyházat“.
A jelentés egyik vezérmotívuma az, hogy rámutat e visszaélések rendszerszintű okára, a pap túlzott “szentségére“, amely a papot “felügyelővé” teszi, ami magában hordozza a hatalommal való visszaélés kockázatát. Ezért nem meglepő, hogy a fejezet a “klerikalizmus leküzdésével” zárul.
“Teológiai” igazolás
Az elv: a papi szolgálatot “meg kell szabadítani … az emberek életétől való elkülönülésétől, a pap idealizálásától, az állam kiváltságaitól és a magasztosságtól”. Az indoklás a papság új felfogásából származik, amely a papot a hívek “közös” papságának szintjére süllyeszti, kivéve, hogy sajátos funkciókkal rendelkezik.
Így a papokat “a közös papság hordozóitól, a hívektől a szolgálatuk és a szerepük különbözteti meg, nem pedig a papság, bármi legyen is az”. És egy kicsit tovább: “a szolgálati papság előtt ott van minden hívő közös papsága, amely a próféciában, az útmutatásban és a bizonyságtételben jut kifejezésre“.
Papi cölibátus
A dokumentum elismeri a papi nőtlenség szépségét és nagyságát. A szerzők azonban úgy vélik, hogy a korszak már nem érti meg, fennáll a veszélye annak, hogy ezt a cölibátust nem önként, hanem a felszentelés velejárójaként fogadják el, és hogy legalább választási lehetőségnek kellene lennie.
Amivel a témának szentelt akciószövegben foglalkoztak. A másik dokumentum pontosítja, hogy nem a cölibátus önmagában problematikus, hanem az, hogy minden papnak el kell köteleznie magát erre. Számos igazoló megfontolás után végül a Szentszéket kérdezik:
- A Világszinódus zsinati folyamatán belül vizsgálja meg újra a szentté avatás és a cölibátusra való elköteleződés közötti kapcsolatot.
- Nagyvonalúbban adjon felmentést a cölibátus alól [mint a lelkipásztor-konvertiták esetében], és bízza ezt a felmentést a német püspökökre.
- Engedélyezni a viri probati (azaz házas férfiak) felszentelését.
- A már felszentelt papok számára engedélyezni a házasságkötést.
Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi pont soha nem létezett az Egyházban. A keleti katolikus egyházban a felszentelés előtt az alanynak döntenie kell a cölibátus vagy a házasság mellett. De miután felszentelték, többé nem házasodhat, még akkor sem, ha özvegy lesz. Ez a pont vagy a Zsinati Út “teológusainak” durva tudatlanságát, vagy teljesen forradalmi akaratukat mutatja.
Forrás: fsspx.news
Legolvasottabb írások202 times!
