Élet vagy halál

Szerk.: Az írás érdekes módon FEKETEVASÁRNAP (az Úr kereszten történő letakarása) előtt jelent meg, szinte látnoki jelleggel bírva.

Az Egyházba behatolt halálra vezető szándék gonosz tetteinek csúcspontja az, mikor látványosan hidat épít az Egyház és a bűn közé, mintegy összekapcsolva azokat. Ha merjük meglátni a mai egyház kettősségét és merünk az alábbi üzenetek tükrében tovább gondolkodni, akkor nem nyugodhatunk meg annak a tudatában, hogy a katolikus Egyházhoz tartozunk, s így az egyház vezetése alatt a biztos úton haladunk.

Már az első emberpár szembesült Isten Paradicsomában az élet egyik legnagyobb kihívásával, hogy a jó és a rossz közül melyiket válassza. Isten világosan megmondta, hogy mit szabad és mit nem, s az első emberpárnak azt is tudtára adta, hogy az engedetlenség következménye a halál. Egészen biztos, hogy az ember bukását mindig az okozza, hogy nincs tisztában azzal, hogy mit jelent a halál – értve ezt az első emberpártól kezdve a történelem minden élő emberére.

Ádám és Éva sem tudta, egészen addig, míg ki nem vettettek a Paradicsomból. A halál azt jelenti: az élet fájához vezető utat Isten kerubokkal és lángpallossal zárja le, hogy az, aki engedetlen volt, ne ehessen az élet fájáról (Ter 3,24). Az engedetlenség miatt tehát el lettek szakítva az Istentől, aki maga az élet.

A gondolat, hogy a élet és a halál adott, s az ember szabad akarata által választhat e kettő közül az Szentírás teljes folyamát végigkíséri: Az ember előtt ott az élet és a halál és megadatik neki, amit választ magának (Sir, 15).

Más helyen:

“Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! (MTörv. 30,19)

Az Egyház hosszú évszázadokon át egy biztonságos menedékhely volt az ember számára, mert mindig megmutatta, hogy melyik az életre és melyik a halálra vezető út.

Nem tudjuk pontosan, hogy mikortól, de az biztos, hogy több évtizede az Egyház elvesztette tanításának homogenitását, és Isten tanításától idegen új doktrínákat engedett a sajátjai közé, s innentől kezdve megszűnt az emberiség számára biztonságos menedékhellyé válni. Ez azt jelenti, hogy az Isten tanítása és az azzal ellentétes tanítás is megfér egymás mellett. Az éltere és a halálra vezető út egymás mellett halad, s ez többé már nem az Egyház és a világ egymás elleni harca.

Bár a folytonosság látszata megvan, s az egész folyamat mintegy az Egyház újkori megújulásaként van elénk tárva, mégis látható, hogy pap pap ellen, bíboros bíboros ellen, hívő hívő ellen harcol. S ezek az ellentétek egyre hangsúlyosabbá válnak. Ami teljesen Istené, annak teljesen egységesnek kellene lennie, s ha az Egyházba olyan tanítás férkőzött be, mely nem Istentől való, akkor a hívőnek tudnia kellene, mi a helyes és mi a követendő. Ezzel ellentétben a hívek bizonytalanok, mert az egyik pap ezt mondja, a másik annak teljesen az ellentétét. Hol az egységes tanítás? A hívő csaknem úgy válogathat az Egyház válaszai közt, mint a vásárló egy nagy bevásárlóközpontban. Ami tetszik, azt viszi……

De tudja-e, hogy egyik esetben az életet, másik esetben a halált választja?

Tudja-e, hogy az Egyházban ma már nem csak az életre, hanem a halálra vezető út is jelen van?

S a Péter székében ülő férfi tesz-e valamit annak érdekében, hogy ezt a nagy zűrzavart feloszlassa? Vajon az Egyház fejére nem ezt a feladatot bízza-e rá Isten?

Mi történik Egyházunkban?

A mai időkre vonatkozóan az Egyház sok üzenetet kapott a Mennyországból, de ezeket többnyire figyelmen kívül hagyta. Az üzeneteket közvetítők kanonizálára sokszor nem került sor, legtöbbjük az ismeretlenség és felejtés köntösébe lett burkolva, illetve eleve nem is kapott nagy nyilvánosságot.

Fatimában, ami az ismert és elfogadott jelenések közé tartozik, a Szűzanya több, mint 100 éve (1917-ben) megmutatta a három kisgyermeknek a pokol rémségét. Miért? Ijesztgetni akarta őket?

Nem. Egyszerűen megmutatta mi a következménye annak, ha az ember engedetlen az Istennel szemben, azaz a halált választja. És ezzel szemben a megtérésre és az életre hívta az emberiséget…

Az emberiség ugyanis nincs tisztában a választásának következményeivel. A ma élő ember sincsen tisztában annak súlyosságával, hogyha bűnben él és nem tér meg, akkor az örök szenvedés vár rá.

Az ismeretlen misztikusok közül emeljünk most ki egy jelentős, mégis csaknem teljesen ismeretlen alakot: Marie-Julie Jahenny (1850-1941) 23 éves korában kapta meg Jézus Krisztus sebeit, egyedülállóan több, mint 60 évig viselte a stigmákat, Vak, süket, néma és nyomorék életének utolsó éveiben csodálatosan módon már egyedül az Oltáriszentségből élt.

Prófétai képessége által megdöbbentő pontossággal előre jelezte a két világháborút, Szent X. Pius pápa megválasztását.

A XIX. és XX. század francia misztikusa mintegy 140 évvel ezelőtt a Jézustól és Szűzanyától mai korunkra vonatkozóan is kapott üzeneteket.

Lássunk néhányat ezek közül:

  1. A tévedhetetlen Egyház által jóváhagyott összes mű egy bizonyos pillanatban megszűnik létezni úgy, amint jelenleg létezik. Semmit nem veszítenek nagyságukból, de úgy tűnik, mintha nem léteznének. Ez az időszak nem tart sokáig, ám örökkévalóságnak tűnik az Egyház gyermekei számára, akik árvává válnak.
  2. Az Egyház ellenségei behatolnak a kebelébe, szörnyű botrányokat követnek el, és a kardot az Egyház szívébe dobják. Harag még soha nem volt ekkora.
  3. Gyerekeim meggyalázzák Isteni Fiamat. Elérkezik az idő, amikor a katolikus doktrínákat lábbal tapossák és mocskos sárral kenik be. Már elkészítettek mindent. Még a nagy válság előtt természetellenes doktrínákat fognak kidolgozni, és a Pokol tollával, melyet az elátkozott lelkek mérgébe merítettek bele, fogják azokat létrehozni. Ezzel a bűnös tanítással megmérgezik a fiatal szíveket, akiket Én gyengéden szeretek. Az igaz hitet félredobják.
  4. Vihar tombol Krisztus Vikárja /a Pápa/ körül. Az püspökök gyűlése a Világegyetem Atyjával szemben állítja fel tanácsát”.
  5. Rövid időn belül, lányom, csak néhány pap marad, aki engedelmeskedik a fénnyel teli hangnak, aki a Legszentebb Egyház vezetőjeként a föld minden emberének parancsol.
  6. A pásztorokat maga az Egyház szórja szét; a valódi pásztorokat olyanokkal helyettesítik, akiket a pokol képzett ki minden bűnre, minden gonoszságra és minden álnokságra, amik mocsokkal borítják el a lelkeket. Új szentségek, új templomok, új keresztelők, új összetartozások új prédikátorai.
  7. Dicsőségem magasából látom, ahogy vidáman belépnek ebbe a bűnös, aljas, szentségtelen vallásba. Látok Püspököket csatlakozni. Sok, nagyon sok Püspököt. Ah! A Szívem halálra sebződik – és habozás nélkül követi őket az egész nyáj, rohanva a kárhozat és a pokol felé. Szívem halálos sebet kap, ahogy Passióm idején.

Az utolsó sorok arról írnak, hogy az Egyház elöljárói és a nyáj nagy része is a halál felé vezető úton jár.

Hogyan lehetséges ez, amikor az Egyháznak az igazság útján az életre kellene vezetni a nyájat?

Látunk-e ma bűnt az Egyházban?

Látunk-e a kárhozat felé haladó egyháziakat és híveket?

Egyáltalán mit tartunk bűnnek?

Ismerjük-e Jézus erre vonatkozó tanítását?

S ha az Egyház pásztorai vagyunk, tanítjuk-e erre a nyájat?

Elgondolkodtunk-e azon, hogy miért volt az Egyháznak 10 éven át két pápája?

Miért kellett Benedek pápának lemondania?

Felfigyeltünk-e arra, hogy Isten ellensége behatol a katolikus egyház belsejébe, s hogy erre a Szűzanya már a harmadik fatimai titokban figyelmeztetett, de a titok e részét nem hozták nyilvánosságra, s talán éppen azok akadályozták meg ezt, akiket leleplezni kívánt volna.

De a Szűzanya újra szólt Garabandalban (1961-1965): „Számos bíboros, püspök és pap jár a kárhozat útján és sok lelket ragadnak magukkal. Mind kevesebb jelentőséget tulajdonítanak az Oltáriszentségnek.

A Stefano Gobbi Atyának több évtizeddel ezelőtt adott próféciákban a következőket mondja a Szűzanya: „Sírok, mert az egyház egy része halad a megoszlás, az igaz hit elvesztése, a hitehagyás és mind inkább ajánlott és követett tévedések útján. Mindaz készül megvalósulni, amit Fatimában megjövendöltem, és amit itt a harmadik üzenetben egyik kislányomra bíztam. Elérkezett tehát az egyház számára is a nagy megpróbáltatás ideje, mert a gonosz ember megveti benne lábát, és a pusztulás utálatossága behatol Isten szent templomába. Sírok mert sok gyermekem lelke elvész,a pokolra kerül. Sírok mert túl kevesen vannak azok, akik elfogadják felszólításomat az imára, az engesztelésre, a szenvedésre és a felajánlásra. Sírok mert szóltam hozzátok és nem hallgattatok rám. Csodálatos jeleket adtam nektek és nem hittetek nekem. Hosszan és erőteljesen nyilvánultam meg előttetek de nem nyitottátok ki nekem szívetek kapuját.

A Gobbi atyának adott üzenetekkel csaknem egy időben VI. Pál pápa konkrétan ki is mondta egyik szentbeszédében 1972. június 29-énValami résen át a Sátán füstje Isten templomába jutott. Kétséget, bizonytalanságot, nyugtalanságot, elégedetlenséget, konfliktust tapasztalunk. Lelkiismeretünkbe kétség költözött azon az ablakokon át, amik a fényt kellett volna hogy beengedjék. Úgy véltük, hogy az Egyház történetében a zsinat után fényes nap fog felvirradni, ehelyett a fellegek, a vihar, a sötétség és bizonytalanság napja jött el.

Ezek az üzenetek mondanivalójukat tekintve mind egybe csengenek, legfőbb üzenetük az, hogy a gonosz behatol az Egyház belsejébe, hogy sokakat megtévesszen és félrevezessen – s mindezek VI. Pál pápa homíliájában, amely a 70-es évek jelen valóságát megerősíti.

Ha merjük meglátni a mai egyház kettősségét és merünk a fenti üzenetek tükrében tovább gondolkodni, akkor nem nyugodhatunk meg annak a tudatában, hogy a katolikus Egyházhoz tartozunk, s így az egyház vezetése alatt a biztos úton haladunk. Egy útelágazáshoz értünk, ahol nem mindegy, hogy merre megyünk tovább. Nem mindegy, hogy kivel megyünk tovább.

Jézus ezt mondja hegyi beszédében:

15Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.
16A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét?
17Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt.
19Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.
20Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.
21Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.
22Sokan mondják majd nekem azon a napon: ‘Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?’
23Akkor majd kijelentem nekik: ‘Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!’ (Mt 7, 15-23).

János apostol pedig ezt mondja:

3Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait.
4Aki azt mondja: »Ismerem őt«, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság.
5Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.
6Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt. (1 Jn 2, 3-6)

Az élet útján járó Egyházat felismerhetjük jó gyümölcseiről, illetve arról, hogy úgy él, mint Mestere.

Vizsgáljuk meg ezeket!

Jézus Krisztus elsősorban tiszta volt és szent, aki tisztelte és megtartotta Atyja parancsait. Nem azért jött, hogy egy új szabad, megkötözöttségektől mentes életet hirdessen, ellenkezőleg éppen arra hívja tanítványait, hogy mindenki vegye fel a maga keresztjét. Bár ő is részt vett menyegzőn, de soha nem hirdette azt, hogy a világ testi élvezetinek éljünk. Mentes volt a világhoz való ragaszkodástól, egyszerű és szegény életet élt, nem halmozott fel földi vagyont, és senkit nem is biztatott erre. Azt mondta, ahol a kincsed van, ott van a szíved is. De mindezeken túl legfőbb küldetése az emberiség bűntől és örök kárhozattól való megmentése volt.

Ma az igaz Egyház egyik legfőbb ismertetőjele is pontosan ez, Jézus Krisztus áldozata által megszabadítani a világot a bűntől és a kárhozattól.

Az élet útján járó Egyház ezért tudja, hogy a Tízparancsolat nem söpörhető le az asztalról, nem írható át könnyítésekkel tűzdelt szövegekkel. Tudja, hogy az Egyház küldetése az, hogy Jézus Krisztus szeretetét bemutassa az embereknek, s ezáltal minél több ember elforduljon a bűntől, és megnyerje az örök boldog élethez való jogot. Az embernek ugyanis legfőbb joga az, hogy az örök életet elnyerje. Bár Isten ellenségei éppen ezt próbálják elvenni tőle, s helyette a bűnben megmaradás jogát adják meg neki, mintegy hamisan, az „Egyház képviselőjeként”, becsapva az embereket.

Az Egyházba tolvajként behatolt halálra vezető szándék azt sugallja, bár nyíltan kimondani nem meri: bármit megtehetsz, mert az Isten úgyis irgalmas. „Egyházilag” adunk neked engedményeket (pl. érvénytelenítheted a házasságodat, halálos bűnben áldozhatsz, elfogadunk akkor is ha LMBT vagy és nem akarsz megváltozni) – s mindezt az irgalom jegyében..

Jézus viszont nem adott engedményeket. Azt tanította, hogy a törvényből egyetlen betűt sem lehet kivenni és beletenni sem, a törvény ugyanis szent, mert maga a Szent Isten alkotta meg.

A Krisztus Egyházába idegenként behatolt halálra vezető szándék nem tulajdonít ma nagyobb jelentőséget a bűnnek. Miközben az Isten irgalmáról és szeretetéről beszél, feledtetni próbálja velünk a bűnre haragvó Isten képét. A tábori kórház képét hozza fel, ahol bekötözik az emberiség minden nemű sebét (kitaszítottság, szegénység, elnyomottság, társadalmi egyenlőtlenség), de közben elfelejtkeznek arról, hogy az igazi sebeket a bűn ejti az emberi életen, s hiába kötözgetjük újra és újra a felszínt, ha annak a gyökerét, a bűnt nem gyógyítjuk meg.

Az élet útján járó Egyház viszont tudja, hogy Isten haragszik a bűnre, hiszen micsoda önámítás lenne Istent egy olyan Atyának képzelni, aki higgadtan és mosolyogva nézi végig, amint parancsait megszegik, s közben csak osztogatja az irgalmat, úgy hogy a teremtmény nem is mutat hajlandóságot arra, hogy életét Isten tetszésének megfelelően megváltoztassa. Az élet útján járó Egyház tudja, hogy engesztelni szükséges az Istent, hiszen haragjának pohara már csaknem túlcsordul a világ bűnei miatt. Az Egyháznak ez a fele az Istentől van és azt a tanítást viszi tovább, melyet az őseitől kapott. Látszólag ugyan a modern kori Egyház fejlődésének útjában áll, de valójában azt védi, ami kezdettől fogva szent és ami kezdettől fogva az Istené.

Láthatjuk, hogy az Egyházba idegenként behatolt halálra vezető szándék miként áll a profán globális nagyhatalmak mellé, s miként erőlteti rá nyájára azt a globális egészségügyi intézkedést, mely emberek tömegeit teszi elhagyatottá és beteggé. Elhagyatottá, mert hosszú időre bezárja az irgalom szentségeihez való hozzáférést hívei számára, és beteggé, mert rábeszéli híveit arra a genetikai injekcióra, mely soha nem látott mértékű károkat okoz az emberek egészségében.

Láthatjuk, hogy ez a halálra vezető szándék miként közeledik a más felekezetkehez és a pogány világhoz (pl. Pachamama imádat a Vatikáni kertekben), miközben az egy szent katolikus és apostoli Egyház szentségeit és értékeit nem védelmezi meg ellenségeivel szemben.

Az élet útján járó Egyház nem szűnik meg hangsúlyozni, hogy életünk forrása és csúcspontja a legszentebb Eucharisztia , s igyekszik is ezt a megváltó szentséget mindig a figyelem központjába állítani.

Az Egyházba ellenségként behatolt halálra vezető szándék viszont együtt ünnepli a protestánsokkal a reformációt és Luthert, félretolja és kiteszi a templomokból Jézus valóságos Jelenlétét, s hajlandó kompromisszumokat kötni, hogy a világ keresztény Egyházait egy kenyér és egy bor közösségébe vezesse be, melyben Krisztus valóságos jelenléte már nincs jelen. Vegyük észre, hogy az utóbbi évtizedek liturgiai újításai is ezt a célt szolgálják.

Az Egyházba behatolt halálra vezető szándék gonosz tetteinek csúcspontja az, mikor látványosan hidat épít az Egyház és a bűn közé, mintegy összekapcsolva azokat:

A Péter trónján ülő Ferenc a következőket írta James Martin atyának, aki LMBT keresztényeket pasztorál:

„Arra biztatlak, hogy továbbra is dolgozz a találkozás kultúráján, amely lerövidíti a távolságokat és gazdagít bennünket a különbözőségeinkkel, akárcsak Jézus, aki mindenkihez közel került…„Isten Atya, és nem tagadja meg egyetlen gyermekét sem” – mondta Ferenc. Azt szeretné, ha egy LMBT-katolikus, aki megtapasztalta az egyház elutasítását, ezt ne „az Egyház elutasításaként”, hanem „az emberekéként” ismerje el az Egyház “, mert “az Egyház anya, és minden gyermekét összehívja”, megkülönböztetés nélkül: “A szelektív, tiszta vérű Egyház – erősítette meg Ferenc – nem az Anyaszentegyház, hanem inkább szekta.”

Azt mondja tehát, hogy az Egyház elfogadja az LMBT embereket, és az Egyház gyermekei közé tartoznak megkülönböztetés nélkül, ellenben az, aki tiszta és bűntől mentes Egyházat szeretne nem Egyház, hanem szekta. Ferenc tehát egyházellenes szektának nevezi azokat, akik azt mondják az LMBT és más halálos bűnben élő embereknek meg kellene térniük. S ezeket a szektásnak nevezett embereket kizárják az Egyházból azok, akik átölelik a bűnt. A kizárás oka eretnekség és egyházszakadás. Érezhető-e hogy micsoda hatalomátvétel történt az Egyházban? Az Egyházba behatolt halálra vezető szándék zárja ki az élet útján járó Egyházat?

Intőek kell legyenek az Úr második eljöveteléről szóló Tesszanolikieknek írt sorok is:

1Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a hozzá való gyülekezésünk dolgában kérünk titeket, testvérek,
2ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna.
3Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak ( a hitehagyásnak- szerk. megjegyzés) kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának,
4aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna…

8Akkor majd megjelenik az a gonosz, akit az Úr Jézus elpusztít szájának leheletével, és megsemmisít eljövetelének fényességével. (Iz 11,4)
9Az érkezését pedig – a sátán hatalmából – mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri,
10és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek.
11Ezért bocsátja rájuk Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak,
12és ítélet alá essenek mindannyian, akik nem hittek az igazságnak, hanem beleegyeztek a gonoszságba (2 Tessz 2, 1-4, 8-12).

El merjük-e hinni, hogy ezeket az időket éljük, vagy egy rózsaszín ködbe burkolódzva azt gondoljuk, minden a legnagyobb rendben van?

Jézust, az Isten Fiát csak kevesen ismerték fel, mikor testben közénk jött. Saját népe utasította el és ölte meg őt. A zsidó nép papjai csaknem mindannyian ellene fordultak.

Jézus azt mondta Pilátusnak: Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra (Jn. 18,37 b).

Felismerjük-e az igazság Jézusi szavát ma, amely az életre vezet? Az igazságból valók vagyunk?

Az élet Krisztus.

A bűn pedig halál.

Vagy Krisztust vagy a bűnt és annak pártolóit választjuk. A kettőt egyszerre nem lehet.

Az élet útján járó Egyház az örök boldogságba vezeti a nyáját.

Az Egyházba idegenként behatolt gonosz erők a halál, a kárhozat, az Istentől való örök elszakítottság állapotába vezetik a nyájat.

Élet vagy halál?

Látjuk-e a különbséget?

S miért kell két pápa, ha mindkettő ugyanazt képviseli?

Valóban ugyanazt képviseli?

Hallottuk-e egyszer is a 10 év alatt a Ferenc által képviselt utat helyeselni XVI. Benedek által?

A század legnagyobb teológusa, XVI Benedek elhallgat?

Halála előtt 10 évig nincs mondanivalója? Csak kedvesen öregesen mosolyogva mindenre az áldását adja, amit az Egyházban lát?

Az Egyház egységes?

Vagy csupán a felső erők ennek látszatát próbálják fenntartani?

Igazat mondanak-e a próféciák, melyek az ellenséges erők Egyházba való betöréséről szólnak?

Egy hajó van-e, amely a biztonságba visz minket, vagy két hajó, amely nem egy helyre megy?

Melyik hajóban ülök?

Az életre vagy a halálra vezető utat választottam-e?

Őszintén merjünk szembesülni ezekkel a kérdésekkel és őszintén adjunk is rá választ.

Kedves Testvér!

Te tudod a választ?

Te az életet választottad?

Johanna

Forrás: petersziklaja.hu

Legolvasottabb írások236 times!

Print Friendly, PDF & Email