Cardinall. Roche: a latin misét korlátozni kell, mert “az egyház teológiája megváltozott”.

Arthur Roche bíboros legújabb állítása a hagyományos latin mise korlátozásának védelmében ellentétes a pápák tanításával a történelem során.
VATIKÁNVÁROS (LifeSiteNews) – A hagyományos latin misére vonatkozó növekvő korlátozások védelmében Arthur Roche bíboros – aki a Vatikánban az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációt (ma Dikasztérium) vezeti – kijelentette, hogyaz Egyház teológiája megváltozott“.

A BBC Radio 4 március 19-én sugárzott műsorában Roche megvédte a hagyományos misére vonatkozó korlátozásokat, amelyeket ő és Ferenc pápa is bevezetett 2021 júliusa óta.

Az egyház teológiája megváltozott” – érvelt Roche. “Míg korábban a pap képviselte távolról az egész népet – ezen a személyen keresztül csatornázódtak, aki egyedül celebrálta a misét“.

Most azonban Roche kijelentette, hogy “nem csak a pap celebrálja a liturgiát, hanem azok is, akik vele együtt vannak megkeresztelve, és ez óriási kijelentés“.

Pillanatokkal korábban Roche megjegyzéseit megelőzte Austen Ivereigh pápai életrajzíró, aki azt állította, hogy a hagyományos mise hívei “a II. vatikáni zsinatot aláásó mozgalommá váltak“. Ezért, mondta Ivereigh, a korlátozásokra azért volt szükség, hogy “határt szabjanak, határokat szabjanak, nem azért, hogy elnyomják, hanem hogy visszahelyezzék a püspökök kezébe“.Matthew Hazell liturgikus tudós kiemelte Roche megjegyzéseit, megjegyezve, hogy a bíboros állításával ellentétben az egyház tanítása nem változott. Rámutatott XII. Pius pápa 1947-es Mediator Dei enciklikájának tanítására, amelyben a pápa felvázolta a katolikus tanítást arról, hogy a kongregáció egyesül a pappal a miseáldozatban.

 

Most már világos, hogy a hívek a pap keze által ajánlják fel az áldozatot abból a tényből, hogy az oltárnál álló pap, amikor minden tagja nevében áldozatot mutat be, Krisztust, a misztikus test fejét képviseli. Ezért joggal mondhatjuk, hogy az egész Egyház Krisztus által hozza fel az áldozatot.

Míg a II. Vatikáni Zsinat óta sokat javasolták a “papi nép” érveit, főként azok, akik a papok és a laikusok közötti különbséget akarják eltörölni, XII. Pius világosan megjegyezte a különbségeket, amelyeket a két fél cselekedetei között találunk:

Az a tény azonban, hogy a hívek részt vesznek az eucharisztikus áldozatban, nem jelenti azt, hogy papi hatalommal is fel vannak ruházva. Nagyon szükséges, hogy ezt nyájaitok számára teljesen világossá tegyétek…

A hívek pedig részt vesznek az áldozatban, ebben a korlátozott értelemben értve, a maguk módján és kettős módon, nevezetesen azért, mert nemcsak a pap keze által mutatják be az áldozatot, hanem bizonyos mértékig vele egyesülve is. E részvétellel a nép által hozott áldozat is beletartozik a liturgikus istentiszteletbe…..

De az a következtetés, hogy a nép magával a pappal együtt hozza az áldozatot, nem azon a tényen alapul, hogy az egyház tagjaiként nem kevésbé, mint maga a pap, látható liturgikus szertartást végeznek; ez ugyanis csak annak a papnak a kiváltsága, akit isten erre a hivatalra rendelt: hanem azon a tényen alapul, hogy a nép egyesíti szívét dicséretben, áldozásban, vezeklésben és hálaadásban a pap, sőt magának a főpapnak imáival vagy szándékával, hogy az áldozat egy és ugyanazon felajánlásában és egy látható szentségi szertartás szerint az Atya Istennek bemutassák.

Nyilvánvalóan szükséges, hogy a külső áldozati rítus természeténél fogva a szív belső imádatát jelezze.

XII. Pius szintén III. Innocentius pápától merített, hogy az egyház tanítását jelezze az áldozat közös felajánlásában:

“Nemcsak a papok mutatják be az áldozatot – mondja a halhatatlan emlékű III. Innocentus -, hanem az összes hívek is: mert amit a pap személyesen tesz szolgálatának erejével, azt a hívek szándékukkal együttesen teszik.”.

Ezért Roche állítását, miszerint a teológia megváltozott, úgy tűnik, nem támasztja alá az egyházi tanítás – sem a közelmúltbeli, sem a régi korok pápái által megfogalmazott tanítás. Azt az érvelését, hogy a nép most a paphoz csatlakozik az áldozat felajánlásában, mindig is tanították, a pap és a nép különböző szerepei közötti gondos megkülönböztetéssel.

Az angol bíboros frappáns állítása, miszerint “az egyház teológiája megváltozott“, mégsem előzmények nélküli.

Tavaly a Vatican Newsnak nyilatkozva kijelentette, hogy a hagyományos misére vonatkozó korlátozások csupán “a korábbi liturgia szabályozása”, amelyre azért volt szükség, mert a II. Vatikáni Zsinat “új liturgiát terjesztett elő az Egyház életfontosságú életéhez“.

A bíboros kijelentette:

Mindaz, ami történik, az az 1962-es misekönyv korábbi liturgiájának szabályozása azáltal, hogy leállítják annak népszerűsítését, mert világos volt, hogy a zsinat, a zsinat püspökei a Szentlélek sugallatára egy új liturgiát terjesztettek elő az Egyház életéért, vitalitásáért.

Ez a feladat “tényleg nagyon fontos” – mondta, majd hozzátette: “ennek ellenállni, ez is valami, ami tényleg nagyon komoly dolog“.

Néhány héttel később Roche odáig ment, hogy azt állította, hogy a hagyományos liturgia iránt elkötelezett katolikusok “inkább protestánsok“, mint katolikusok. A liturgia szükséges “reformjára” hivatkozott – egy olyan reformra, amely szerinte a Novus Ordo-t eredményezte.

De a hagyományos latin mise hívei “húzzák a talpukat” az ellenállásban, állította Roche.

Ez a reform folyamatban van, de ez egy lassú folyamat, mert vannak, akik húzzák az időt, és nem csak húzzák az időt, hanem makacsul ellenzik azt, amit az Egyház ténylegesen elrendelt.

Ez egy nagyon komoly dolog. Végül az embereknek fel kell tenniük maguknak a kérdést: valóban katolikus vagyok-e, vagy inkább protestáns?

A II. Vatikáni Zsinatot “az Egyházban létező legmagasabb szintű jogszabályként” jellemezte, azt állítva, hogy “ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor oldalra, az Egyház peremére tesszük magunkat. Inkább protestánssá válsz, mint katolikussá“. (Szerk.: EZ HAZUGSÁG, mert a II. Vatikáni Zsinat CSAK pasztorális, és nem dogmatikus zsinat volt, ezért nem bír kötelező érvénnyel)

De Roche állításával ellentétben, miszerint a II. Vatikáni Zsinat “új liturgiát” javasolt (Szerk.: EZ IS HAZUGSÁG, mert a a zsinat nem döntött új liturgia létrehozásáról, csak pasztorális okok miatt bizonyos részek [Szentlecke, Evangélium és prédikáció] népnyelvű felolvasásáról.),

Joseph Ratzinger bíboros 1988-as, Marcel Lefebvre érseket támadó beszédében kijelentette: “Ez a bizonyos zsinat egyáltalán nem határozott meg dogmát, és tudatosan úgy döntött, hogy szerény szinten marad, mint egy pusztán lelkipásztori zsinat; és mégis sokan úgy kezelik, mintha egyfajta szuperdogmává tette volna magát, amely elveszi az összes többi jelentőségét“.

Eközben Roche a hírek szerint újabb korlátozásokat készít elő a hagyományos liturgiával szemben, 2021 júliusa óta már három ilyen dokumentumot adott ki ellene. Dr. Robert Moynihan tekintélyes vatikáni újságíró szerint Ferenc közelgő rendelete a hagyományos mise ellen nemcsak a TLM “további elnyomását” fogja tartalmazni, hanem “egy apostoli buzdítás “súlyát” is viselni fogja“.

Forrás: LifeSiteNews.com

Legolvasottabb írások208 times!

Print Friendly, PDF & Email