A Vatikán két részlege csütörtökön közös nyilatkozatot adott ki a “felfedezés tanáról” és az őslakos népeket megillető méltóságról és jogokról. A nyilatkozat szerint a “felfedezés tanának” jogi fogalma “nem része a katolikus egyház tanításának”, és a történelmi kutatások azt mutatják, hogy bizonyos pápai dokumentumok, “amelyek egy bizonyos történelmi időszakban íródtak és politikai kérdésekkel kapcsolatosak, soha nem tekinthetők a katolikus hit kifejeződésének”.
“Az Egyház tanítóhivatala egyértelműen fenntartja a minden embernek kijáró tiszteletet” – áll a dokumentumban. “A katolikus egyház ezért elutasítja azokat az elképzeléseket, amelyek nem ismerik el az őslakos népek eredendő emberi jogait, beleértve azt is, ami a jogi és politikai “felfedezés doktrínájaként” vált ismertté.“
A közös vatikáni nyilatkozatot március 30-án tette közzé az Integrális emberi fejlődés előmozdításáért felelős dikasztérium és a Kultúráért és Oktatásért felelős dikasztérium.
Ebben az áll, hogy az egyház elkötelezett az őslakos népek meghallgatása és a megbékélésre és gyógyulásra irányuló erőfeszítések előmozdítása mellett. Ebben az összefüggésben az egyház meghallotta, hogy foglalkozni kell az úgynevezett “felfedezés tanával” – tették hozzá.
A kanadai őslakos közösségek lakói tavaly sürgette Ferenc pápát, hogy vonja vissza a “felfedezés tanát“.
“A “felfedezés” jogi fogalmát a gyarmatosító hatalmak a XVI. századtól kezdve vitatták, és különösen a XIX. századi bírósági joggyakorlatban nyert kifejezést több országban, amely szerint a telepesek által felfedezett földek kizárólagos jogot biztosítottak arra, hogy akár vásárlással, akár hódítással megszüntessék az őslakosok tulajdonjogát vagy birtoklását ezeken a földeken” – magyarázta a Vatikán.
“Egyes tudósok azt állítják, hogy a fent említett “tanítás” alapja több pápai dokumentumban, például a Dum Diversas (1452), a Romanus Pontifex (1455) és az Inter Caetera (1493) bullákban található” – folytatta a közlemény.
Bár a nyilatkozat szerint ezek a pápai dokumentumok nem tekinthetők a katolikus hit kifejeződésének, hozzátette, hogy “az egyház elismeri, hogy ezek a pápai bullák nem tükrözték megfelelően az őslakos népek egyenlő méltóságát és jogait“.
“Az egyház azzal is tisztában van, hogy ezeknek a dokumentumoknak a tartalmát a versengő gyarmati hatalmak politikai célokra manipulálták, hogy igazolják az őslakos népek elleni erkölcstelen cselekedeteket, amelyeket időnként az egyházi hatóságok ellenkezése nélkül hajtottak végre” – áll a dokumentumban. “Csak az a helyes, ha felismerjük ezeket a hibákat, elismerjük az asszimilációs politika szörnyű hatásait és az őslakos népek által átélt fájdalmat, és bocsánatot kérünk“.
A feljegyzés arra is rámutatott, hogy az egyház és a pápák számos nyilatkozatban támogatják az őslakosok jogait, például III. Pál pápa 1537-es Sublimis Deus bullájában, aki azt írta: “Meghatározzuk és kijelentjük [ … ], hogy [, … ] az említett indiánokat és minden más népet, amelyet később a keresztények felfedeznek, semmiképpen sem szabad megfosztani szabadságuktól vagy tulajdonuk birtoklásától, még akkor sem, ha a keresztény hiten kívül állnak; és hogy szabadon és törvényesen élvezhetik és élvezniük kell szabadságukat és tulajdonuk birtoklását; és semmiképpen sem szabad őket rabszolgasorba taszítani; ha ennek ellenkezője történik, az semmis és hatálytalan.“.
A Kulturális és Oktatási Dikasztérium prefektusa, José Tolentino de Mendonça bíboros egy külön jegyzetben azt mondta, hogy a vatikáni nyilatkozat a “megbékélés architektúrájának” része.
A megbékélés művészetét úgy jellemezte, mint “azt a folyamatot, amelyben az emberek elkötelezik magukat amellett, hogy meghallgatják egymást, beszélnek egymáshoz és növekednek a kölcsönös megértésben“.
Hozzátette, hogy a nyilatkozat alapjául szolgáló felismerések az egyház és az őslakos népek közötti megújult párbeszéd gyümölcsei.
“Az őslakos népek meghallgatásával az egyház megtanulja megérteni szenvedéseiket, múltjukat és jelenüket, valamint saját hibáinkat. A kulturális párbeszédben köteleztük el magunkat arra, hogy elkísérjük őket a megbékélés és a gyógyulás keresésében. Meg kell élnünk a találkozás művészetét” – mondta a bíboros.
A közös nyilatkozat szerint “a katolikus egyház az egyetemes emberi testvériség és minden emberi lény méltóságának tiszteletét igyekszik előmozdítani” Krisztus megbízatásához hűen, és ezért a katolikus pápák a történelem során “elítélték az erőszakot, az elnyomást, a társadalmi igazságtalanságot és a rabszolgaságot, beleértve az őslakosok ellen elkövetetteket“.
“Számos példa volt arra is, hogy püspökök, papok, női és férfi vallásosok és világi hívek életüket adták e népek méltóságának védelmében” – áll a közleményben.
“Ugyanakkor” – tette hozzá – “a történelem tényeinek tisztelete megköveteli Krisztus tanítványainak emberi gyengeségeinek és hibáinak elismerését minden nemzedékben. Sok keresztény követett el gonosz tetteket az őslakos népek ellen, amelyekért a közelmúlt pápái számos alkalommal bocsánatot kértek“.
A nyilatkozat szerint az elmúlt években az őslakos népekkel, köztük a katolikus őslakosokkal folytatott megújult párbeszéd segített az egyháznak abban, hogy jobban megértse értékeiket, kultúrájukat, valamint múltbeli és jelenlegi szenvedéseiket.
“Ahogy Ferenc pápa hangsúlyozta, szenvedéseik erőteljes felhívást jelentenek arra, hogy hagyjuk el a gyarmatosító mentalitást, és járjunk velük egymás mellett, kölcsönös tiszteletben és párbeszédben, elismerve minden egyén és nép jogait és kulturális értékeit. Ebben a tekintetben az egyház elkötelezett az őslakos népek kísérése mellett, valamint a megbékélés és a gyógyulás előmozdítására irányuló erőfeszítések elősegítése mellett” – áll a dokumentumban.
Ferenc pápa 2022. júliusi kanadai látogatása során bocsánatot kért a katolikusok által a kanadai őslakosoknak okozott károkért.
“Mély szégyenemnek és bánatomnak adok hangot, és az ország püspökeivel együtt megújítom bocsánatkérésemet azért a rosszért, amit oly sok keresztény tett az őslakos népekkel szemben” – mondta a pápa 2022. július 27-i beszédében, utalva a katolikus egyház szerepére az ország számos, a kormány által támogatott, őslakos gyerekeknek fenntartott bentlakásos iskola működtetésében.
A kanadai kormány vezető tisztségviselőivel és az őslakos népek képviselőivel való találkozás egy egyhetes “bűnbánati zarándoklat” része volt, amelynek során Ferenc nyilvánosan is bocsánatot kért a kanadai őslakosokkal szemben elkövetett sérelmekért, és többször kifejezte szégyenét és bánatát.
Forrás:catholicnewsagency.com
Legolvasottabb írások175 times!
