Caritas in veritatae . Ez a címe XVI Benedek pápa 2009-ben, pápaságának 5 évében, jún 29-én Péter és Pál apostolok ünnepén megjelent enciklikájának.
Mint Benedek pápánk egyik szellemi végrendeletére vagy örökségére, úgy tekinthetünk ezekre a sorokra. A Caritas in veritatae utat mutat nekünk a XXI.század profán világában, hogyan lehet megélni a valódi szeretetet hitelesen úgy, hogy az nem szakad el Isten igazságától. Megjelenésének dátuma-június 29 (Péter és Pál apostolok ünnepe) pedig tiszteleg Jézus legnagyobb apostolai előtt, akik Isten szeretetét mindig az isteni igazságban megmaradva hirdették, s a mai kor keresztényeit is erre hívják.
Részletek az enciklikából:
„A szeretet az igazságban, amelyről Jézus Krisztus tanúságot tett földi életével, s mindenekelőtt halálával és feltámadásával, minden ember és az egész emberiség valódi fejlődésének legfőbb hajtóereje. A szeretet (caritas) az a rendkívüli erő, amely arra ösztönzi az embereket, hogy bátran és nagylelkűen elkötelezzék magukat az igazságosság és a béke iránt. Olyan erő ez, amely Istentől, az örök Szeretettől és az abszolút Igazságtól ered. Minden egyes ember akkor találja meg önnön javát, ha Isten róla alkotott tervéhez ragaszkodik és azt teljességgel megvalósítja, ugyanis ebben a tervben talál rá a maga igazságára, és az ezen igazsághoz való ragaszkodás az, amely által szabaddá válik (vö. Jn 8,22). Az igazság védelmezése, alázatos és meggyőződéses kifejezésre juttatása, valamint az életben való tanúsítása – ezek a szeretet kívánatos és nélkülözhetetlen formái. Ez az a szeretet, amely „örömét leli az igazságban” (1Kor 13,6). Minden ember érzékeli magában a belső késztetést a hiteles szeretetre: a szeretet és az igazság soha nem válnak el teljességgel egymástól, mert mindkettő olyan meghívás, amelyet Isten helyezett minden ember szívébe és elméjébe. Jézus Krisztus a szeretet és az igazság keresését megtisztítja és megszabadítja emberi gyengeségeinktől, és a maga teljességében feltárja előttünk kezdeményező szeretetének teljességét, egy olyan valódi élet tervét, amelyet Isten készített számunkra. A szeretet az igazságban – ez lesz Krisztusban Isten személyének arcképévé, meghívássá, hogy szeressük testvéreinket Isten tervének igazságában. Az igazság ugyanis ő maga (vö. Jn 14,6).
Az evangélium tanítása nyomán az Egyház számára a szeretet minden, mivel, amint Szent János tanítja (vö. 1Jn 4,8-16), és ahogy első enciklikámban említettem: „Az Isten szeretet” (Deus caritas est). Minden Isten szeretetéből származik, minden a szeretet által ölt formát, minden a szeretet felé irányul. A szeretet Isten legnagyobb ajándéka, amelyet ő adott az embereknek, a szeretet az ő ígérete és a mi reménységünk.
Tudatában vagyok annak, milyen jelentésbeli félresiklásokon és kiüresedésen ment és megy át a szeretet jelentése, azzal az ebből következő veszéllyel együtt, hogy félreértik és száműzik az erkölcsi élet gyakorlatából, és ez minden esetben megakadályozza helyes értékelését.
Csak az igazságban ragyog fel a szeretet és válhat hitelesen megélhetővé. Az igazság az a fény, amely értelmet és értéket ad a szeretetnek. Ez a világosság egyszerre az ész és a hit világossága, amely által az értelem eljut a szeretet természetes és természetfeletti igazságához: ez összegzi az ajándékozás, az elfogadás és a közösség jelentését. Igazság nélkül a szeretet szentimentalizmusba süpped, és üres foglalattá válik, amely önkényesen tölthető meg. Ez végzetes veszély a szeretet számára egy igazságot nélkülöző kultúrában. Érzelmek és esetleges egyéni vélekedések prédájává lesz, visszaélések áldozatául esett, kicsavart értelmű szóvá, mígnem már önnön ellentétét jelenti.
Az igazság kiszabadítja a szeretetet az érzelem központúság szorongatásából, amely megfosztja kapcsolati és társadalmi tartalmától, valamint kiszabadul a fideizmusból, amely viszont emberi és egyetemes kiterjedésétől fosztja meg a szeretetet. A szeretet az igazságban visszatükrözi a Biblia Istenébe vetett hit személyes, s egyúttal közösségi dimenzióját, amely egyszerre „Agapé” és „Logosz”: Szeretet és Igazság, Szeretet és Szó.
A jelenlegi társadalmi és kulturális közegben, ahol teret nyer az igazság relativizálása, a szeretet igazságban való megélése vezet el oda, hogy a világ megértse: a kereszténység értékeihez való ragaszkodás a jó társadalom felépítésének és a valódi, azaz teljes emberi fejlődésnek nem csupán hasznos, hanem nélkülözhetetlen eleme. A szeretet kereszténységét, ha nélkülözi az igazságot, könnyen felválthatja a pozitív érzelmek fenntartása, amelyek hasznosak ugyan a társadalmi együttélésben, de marginálisak. Ugyanis ebben az esetben Isten számára nem marad többé valódi, őt megillető hely a világban.
A szeretet az igazságban – caritas in veritate – nagy kihívás az Egyház számára az előrehaladó és mindent átható globalizáció világában. Korunkban az a veszély fenyeget, hogy az emberek és népek közötti ténylegesen létező kölcsönös függés nem felel meg a lelkiismeretek és az értelmek olyan etikus kölcsönviszonyának, amelyből végeredményként valódi emberi fejlődés származhatna. Csakis az ész és a hit fényével megvilágított szeretettel lehetséges a fejlődésben emberibb és emberibbé tevő célokat elérni.”
Az enciklika felemelő szavai után engedtessék meg néhány konkrétabb gondolat is a szeretet az igazságban témakörében:
Ahhoz, hogy tudjuk Isten igazságába belegyökerezve szeretni, ismernünk kell Isten igazságát.
Hitünk alapja (nevezhetjük úgy, az igazság) négy rövid és tömör mondatban összefoglalható.
- Az ember bűnös
- Isten haragszik a bűnre
- Jézus Krisztus kiengesztelte az Atyát minden emberi bűnért
- Ha az ember a bűnei elhagyásának őszinte szándékával fordul az Istenhez, Isten Jézus Krisztus érdemeiért irgalmában részesíti és megbékül vele.
Ezt a világ többnyire ma nem ismeri, ha pedig ismeri, nem akarja elfogadni, mert adatott neki egy könnyebbnek tűnő alternatív út.
Ezen a másik úton az igazság mind a négy pillére meg van támadva.
Az, ami Isten szemében bűn, egyre inkább elfogadottá válik. Az újkori felfogás szerint Isten mindenkihez „irgalmas” oly módon, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkit befogad Egyházába, anélkül, hogy az bármit is változtatna bűnös életén (lásd az utóbbi hetek eseményeit Németországban és Belgiumban) Ebben a szemléletmódban azt tekintik bűnösnek, aki nem ért egyet az Egyház kapuinak ilyen módon való kitárásával. A bűne: ítélkezés, kirekesztés. A bűn tehát egy megfoghatatlan és zavaros fogalommá vált, sőt fontosságát is elveszítette, mert az Egyház elszakadt az Isten igazságától, elszakadt Isten parancsolataitól, elszakadt a Tízparancsolattól. S az a szeretet, mely azt hirdeti, elfogadlak bűnösként, s nem is kell megváltoznod, egy emberi tákolmány, nem az Isten szeretete.
Mivel a bűn fogalma eltorzult és a bűn maga is fontosságát veszítette az újkori szemléletmód szerint Isten nem haragszik, s nem is büntet, hanem mindenkivel együtt érez, mindenkivel gyengéd, mindenkivel irgalmas és mindenkit üdvözít. E szemléletmód nélkülözi annak elfogadását is, hogy az Isten igazságos, azaz a bűn büntetést von maga után, hogy a pokol létező valóság, illetve azt is, hogy egyszer minden tettünkért számot kell majd adni a mennyei bíró előtt. Akkor viszont, amikor az Istenről egy ilyen eltorzított képet alkotunk, mintegy az igazságát vesztett és a bűnös világ igazságához igazodó Isten képét tárjuk fel, a valódi igazságtól szakadunk el, s az ebből fakadó szeretet sem Isten szeretete.
Nagyböjt azon idejében járunk, mikor az Egyház Jézus feszületére lila vagy a régi szokás szerint fekete leplet terít. Ez a lepel az emberi bűnöknek a leple, ami azt jelképezi, hogy Isten minden bűnünknek terhét Jézusra helyezte, s Ő minden adósságunkat Istennek helyettünk fizeti meg. Ma a helyettes áldozat igazságát elferdítik, félre magyarázzák, s ennek jelképes cselekedeteit is több helyen kihagyják az egyházi gyakorlatból. Az áldozati liturgia fogalma elvész, helyette közös lakomáról, közös vacsoráról beszélnek. Így elveszik annak a hatalmas áldozatnak ereje és igazsága, melyet Jézus Krisztus hozott meg az emberiségért, pedig minden emberi szeretet csakis e tündöklő igazságban gyökerezhet.
Megtérés, életünk és szemléletmódunk megváltoztatása, a világtól való elfordulás és új élet ma már nem nagyon szerepelnek a keresztény fogalomtárban. Kereszténnyé lenni ma azt jelenti, idáig nem tartoztam az Egyház kötelékei közé, de mostantól tagja vagyok, az életemben viszont semmi változás nem történik. Az ilyen emberen azonban Isten haragja marad, s bár emberileg bebocsátást nyert az igazak egyházába, de a valóságban azon kívül reked. Nem Isten, nem is az Egyház, hanem a tévúton járó emberek engedték be oda őt. Az Egyház látszólag szereti őt, mert nem rekeszti ki, de ez a szeretet nem Istentől van, mert nélkülözi az Isten igazságát, akinek szeretete abban rejlik, hogy a bűnöst meg akarja menteni az örök kárhozattól.
Ha hitünk alapjainak fenti négy pillérét nem ismerjük, nem értjük, nem éljük, nem tanítjuk, akkor elszakadtunk az Isteni igazságtól, s szeretetünk sem tőle van, hanem egy emberileg összeeszkábált szeretet imitációról van szó, melyet ma sajnos virágozni látunk világunkban, és Egyházunkban is.
Az új szemléletmód gyakran vádolja az általa fundamentalistának és ultrakonzervatívnak nevezett oldalt azzal, hogy az igazságot szeretet nélkül gyakorolja, azaz mereven ragaszkodik Isten törvényeihez, de elutasító az emberekkel szemben. Ez a vád viszont egyedül abból ered, hogy ő maga sem ismeri a valódi Isteni szeretetet, amely odaadja áldozatul egyszülött Fiát, hogy a világot megmentse a bűntől és annak következményétől, a kárhozattól. Így tehát éppen akkor éli meg az Egyház a szeretetet, mikor Isten törvényeiben megmaradva, bűnei elhagyására hívja az embereket. A vád tehát nem igaz, mert az igazság mellett ott a szeretet is. Ezt viszont az az ember, aki szereti a bűnt és nem akarja azt elhagyni, nem érti, mert ő csak azt érzi, hogy a boldogságának világi forrásától akarják elszakítani.
János apostol így ír Isten szeretetéről: „Abban lett nyilvánvalóvá Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk Általa. Nem abból áll a szeretet, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeretett minket és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.” .” 1Jn. 4, 9-11
Talán ezek a sorok foglalják össze leginkább azt a szeretetet, mely az Isten igazságból ered és az igazságban való megmaradás által termi a szeretet gyümölcsét.
Jézus evangéliumi tanítása szerint az igazság szabaddá tesz minket. Ugyanezen a helyen azt mondja, hogy aki bűnt követ el, az szolgája bűnnek. 8,31-36 Valójában tehát az Isten igazsága segít nekünk a bűneinkből megszabadulni. Az igazság és a bűn pedig összeférhetetlenek egymással, ezért mindaz, aki a bűnt alábecsüli, eltűri, befogadja nem szolgálhatja az Isten igazságát, és az igazságban gyökeredző szeretetet sem ismeri.
Mikor a mai világra nézünk, csengjenek fel szívünkben a caritas in veritatae lágy dallamai, és emlékezzünk rá, hogy a szeretetet csakis Isten örök igazságán keresztül valósíthatjuk meg. Az igazságot nélkülöző szeretet csak a földi jólétet, a világban való boldogságot szolgálja, de nem vezeti el követőit az örökkévalóság boldogságába.
Forrás: petersziklaja.hu
Legolvasottabb írások117 times!
