Amint arról egy nemrégiben kiadott tájékoztatóban beszámoltunk, Mexikóban egy “maja” miserítus készül. A tanulmány már előrehaladott állapotban van, és egy tervezet is született. A mexikói püspökök egy csoportja valójában San Cristóbal de las Casas egyházmegyében gyűlt össze Msgr. Aurelio Garcia Maciasszal, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Dikasztérium altitkárával, hogy azon dolgozzanak.
A februárban elkészült tervezetet a mexikói püspökök elé terjesztik, mielőtt májusban Rómába küldik. Mielőtt elolvassuk a szöveget, hasznos megismerni a kontextust.
A San Cristóbal de las Casas-i egyházmegye
Az egyházmegye évtizedeken át Róma figyelő szemei alatt állt. A vita tárgya a szinkretizmus, a közösségi döntéshozatal, a baloldali politikai aktivizmus, valamint a feleségükkel társult több száz állandó diakónus felszentelése a “bennszülött egyház” megvalósítása érdekében.
Msgr. Samuel Ruiz Garcia, aki 1960 és 2000 között az egyházmegye püspöke volt, a mozgalom elindítója. A 2020-ban bíborossá kinevezett Msgr. Felipe Arizmendi Esquivel, aki 2000-től 2017-ig volt az egyházmegye püspöke, folytatta elődje vonalát, ami számos aggodalmat keltett Rómában.
A feleségükkel kapcsolatban álló állandó diakónusok ügye
2000-ben a Vatikán azt kérte, hogy az állandó diakónus felszentelésekor a püspök ne tegye a kezét a feleség fejére, ahogy az eddig gyakorlat volt. 2005-ben az Istentiszteleti Kongregáció felfüggesztette “az állandó diakónusok felszentelését mindaddig, amíg a mögöttes ideológiai probléma meg nem oldódik”, és a papi cölibátus fogalmát meg nem erősítik.
Továbbá “az állandó diakónusjelöltek képzését meg kell szakítani”. Az egyházmegyének ekkor 340 házas állandó diakónusa és negyedannyi papja volt: a plébániákat főként állandó diakónusok és feleségeik vezették. 2007-ben Róma kérte, hogy az egyházmegyei éves névjegyzékből töröljék azt a jelzést, hogy ezekből a diakónusokból házas papok lehetnek.
Ferenc pápa bátorítása
Arizmendi bíboros elmeséli, hogy már 2013-ban bátorítást kapott az új pápától. Ferenc azt mondta neki, hogy az állandó diakonátus nagyon is időszerű megoldás lehet az őslakos közösségekben, és hogy bátorítani kell. Ezt ajánlja a Querida Amazonia, 92. számában.
Néhány hónappal később a prelátus kifejtette, hogy “felhatalmazást kaptunk arra, hogy folytassuk ezeket a felszenteléseket”. Ferenc tehát ösztönözte az állandó bennszülött diakonátust, amelyben a feleségeket társdiakónusoknak tekintik, de egyúttal egy bennszülött rítus kidolgozását is szorgalmazta.
Általános elemek
A 2019-es amazóniai zsinaton több elem is megjelenik: a nők liturgikus szerepének megerősítése (a női diakonátus felé), a házas őslakos diakónusok túlsúlyos szerepe (a házas papok felé) és a bálványimádó elemekkel kevert liturgikus inkulturáció (vö. Pachamama-kultusz). Ami az ősi maja vallást illeti, azt áthatja a többistenhit, az animizmus, az ősökkel való kommunikációba vetett hit, sőt az emberáldozat is.
A maja szertartásoknak a helyi püspök által jóváhagyott, fejlett inkulturációja már folyamatban van. Számos ilyen elemet beépítenének a jelenlegi tervezetbe.
Az oltár nők általi megáldása
A maja nők ősi funkciója, hogy olyan tárgyakat tömjénezzenek, mint a maja oltár; ez a funkció a misén is megismétlődik, ugyanolyan típusú tömjénezővel: a nők a mise során különböző időpontokban tömjénezik az oltárt egy maja füstölővel.
Rituális táncok
A maja kultúra rituális táncokat használ: ezeket a mise végére tervezik. Úgy tartják, hogy ezek a táncok az istenekkel és szellemekkel való kommunikáció eszközei. A Világtörténelem honlapja elmagyarázza: “A rituális táncokat az istenekkel való kommunikáció érdekében gyakorolták. A táncokban pazar jelmezek szerepeltek, amelyek az istenségek arcát ábrázolták…. A maják úgy gondolták, hogy ha úgy öltöznek és viselkednek, mint egy isten, akkor kommunikálni tudnak vele.”.
A Föld, az “anyaistennő”
Arizmendi bíboros magyarázza: “Az “indián teológiában” a Föld alapvető fontosságú, ők úgy ismerik, mint az anyaistennőt. Saját személyisége van. Ő szent. Ő az alany, akivel beszélgetünk, és akit tisztelünk. A föld az isteni termékenység. A növények, különösen a kukorica, az istenek húsa, amelyet az embernek adtak táplálékul”.
Szinkretizmus és vallási közömbösség
A maja gyakorlatok és szimbólumok újjáélesztését a “prekolumbiánus” hagyományokhoz, más szóval a pogánysághoz való visszatérésnek tekintik. Az indián teológia számára azonban nincs ellentmondás a katolicizmussal. Az egyik szerző ezt írja: “Msgr. Ruiz rámutatott, hogy az indián teológiában tisztelt isten nem különbözik a katolicizmusban tisztelt Jézustól”.
Ugyanez a szerző leírja az ősi vallási rítusok beépítését a katolikus szertartásokba: “Egyesek olyan elemeket építettek be, mint a víz, a tűz, az ősi színek, amelyeknek semmi közük a katolikus egyház imáihoz : nemcsak a keresztény Istent idézzük meg, hanem többek között a földet, a hegyeket, a vizet, a holdat, a napot…”.
A nők liturgikus szerepe
Ez abban nyilvánul meg, hogy a feleségeket bevonják az állandó diakónusok felszentelésébe. A feleség, írja Msgr. Arizmendi, “a szertartás alatt végig a diakónus mellett marad, és az engedelmességi ígéret pillanatában összekulcsolja kezét férje kezével”. Ezenkívül “férjével együtt megkapja az evangéliumok könyvét. Rendkívüli áldoztatóként asszisztál az úrvacsoraosztásnál. A rendes ünnepeken pedig felszenteli az oltárt, az evangéliumokat, a képeket, a ministránsokat és a híveket”.
Ezen kívül “két nőt hatalmaztunk fel a keresztség kiszolgáltatására és a házasságkötés ünneplésének vezetésére, amikor nincs más szolgáló”: a Zsinati Út egyik követelése…
A maja oltár
Ez egy oltár, amelyet a maja vallás isteneinek és hiedelmeinek szenteltek. Ezek az oltárok már megtalálhatók a régió templomaiban és számos vallási szertartás során. Msgr. Arizmendi írja: “Egyes helyeken szokás, hogy az oltár előtt “maja oltárt” készítenek, virágokkal és színes gyertyákkal, a világegyetem négy irányának megfelelően, a föld gyümölcseivel”.
Minden színnek sajátos jelentése van, közülük négy a kardinális pontokat jelképezi. Egy ponton a gyülekezet meghajol az oltár közepe felé, amelyen két gyertya látható, amelyekről úgy vélik, hogy Krisztust jelképezik, bár ezeknek a gyertyáknak más jelentésük is van.
Msgr. Arizmendi elmagyarázza: “Bátorítottuk a szentségimádás inkulturációját a “maja oltáron”.” Ezen az “oltáron” Jézus eucharisztikus jelenlétének “szimbólumai vannak”. A maja kultúrában “Istent az Ég Szíveként és a Föld Szíveként hívják meg”; azonban – magyarázza a bíboros: “Jézus egyesíti az eget és a földet, mert Ő Isten és ember”.
Gyertyagyújtás
“Az ünnepet vezető pap bejelenti a közösségnek, hogy az egyetemes ima az ősök hagyománya szerinti gyertyagyújtás módszere szerint fog történni” – írja Arizmendi Msgr. A maja hagyomány szerint ily módon lehet kommunikálni az ősökkel. A mise kezdete előtt az oltár előtt előkészítenek egy helyet, ahol a gyertyákat meggyújtják.
A gyertyák száma az ima céljától függően változik. A rendező – aki mindig laikus – imádkozásra hívja az embereket, miközben hárfán, hegedűn és gitáron hagyományos zene szól. Minden résztvevő letérdel. Egy nő meggyújtja a gyertyákat, majd a hivatalnok meggyújtja őket. A pap a gyertyák helye előtt áll, letérdel, és a főnökkel együtt imádkozik.
Rituális tánc
“A szentbeszéd végén – írja a bíboros – rituális táncot lehet előadni. Ez a test és a lábak enyhe mozgása, amelyet egy vagy három táncban lehet végezni”.
Néhány ilyen elem jelen volt a 2016. február 15-i pápai misében, amelyet Ferenc a San Cristóbal de las Casas-i egyházmegyében tett látogatása során celebrált. Ferenc pápa két diakónusfeleséggel, akik mindketten maja füstölőt tartottak a kezükben, férjük, két állandó bennszülött diakónus tekintete alatt az oltárt felszentelték. Rituális táncot is bemutattak.
Az olvasó talán meghökken e zilált inkulturáció láttán, amely egy mélyen pogány kultúra elemeit vezeti be, és amely csak – legalábbis – káros zűrzavart tarthat fenn, de inkább – bármi legyen is a szerzők szándéka – egy olyan rítus felé tendál, amelyben már semmi katolikus nincs, és amely csak tiszta szinkretizmus.
Forrás: fsspx.news
Legolvasottabb írások137 times!
