Egy számomra súlyosnak és jelentősnek tűnő epizódhoz szeretnék hozzászólni. Erről a tiszteletreméltó lateráni Szent János-káptalan 2023. április 20-án kiadott hivatalos közleményéből értesültünk. A nyilatkozat a következőképpen szól:
“A Lateráni Káptalan Őexcellenciája Guerino Di Tora káptalani helynök személyében mély sajnálatát fejezi ki a múlt kedden, április 18-án, a római Szent János-bazilikában történtek miatt. Egy körülbelül 50 papból álló csoport ugyanis a püspökük kíséretében, akik mind az anglikán közösséghez tartoznak, a római székesegyház főoltáránál a kánoni normákat megszegve ünnepelt. Di Tora püspök azt is kifejtette, hogy a sajnálatos epizódot a kommunikációban történt mulasztás okozta“.
Di Tora püspök a Lateráni Bazilika[1] főpapjának, Angelo De Donatis bíborosnak a helynöke, aki viszont Ferenc pápa általános helynöke a római egyházmegyében. Di Tora püspök a történteket “kommunikációs zavarnak” tulajdonította.
(Szerk.: Ez egy ordenáré hazugság. Ugyanis a püspök(ök)nek és a papságnak be kellett öltöznie, ami 99%, hogy a sekrestyében történt. A sekrestyés pedig alapértelmezésben senkit nem enged “misézni” – simonia -, csak ha igazolja, hogy felszentelt pap. Ahhopz, hogy ennek hiányában is “misézni” engedje ezt a létszámot, az kellett, hogy megfelelő szintről odaszóljanak neki, hogy LEHETSÉGES.)
Az Il Messaggero című újság rekonstrukciója szerint az anglikánok csoportja Rómában járt, és egyikük állítólag megkért egy római rendtagot, hogy továbbítsa a Lateránba a szentmise celebrálására vonatkozó kérést. A követséget vélhetően úgy intézték, hogy nem pontosították, hogy a csoport protestáns volt.
Furcsának tűnik azonban, hogy egy ötven papból álló csoport engedélyt kapjon arra, hogy a lateráni bazilika főoltáránál koncelebrálhasson anélkül, hogy felmutatná az ünnepélyt, azt a dokumentumot, amelyet az egyházi hatóságok állítanak ki, hogy a papok jogszerűen végezhessék a misét és a szentségeket. Ha csak félreértésről lenne szó, akkor azt kell mondanunk, hogy a lateráni hatóságok felületessége a legnagyobb mértékű volt, olyannyira, hogy a felelősöket nevetségessé tette. Még ha feltételezzük is, hogy ez így volt, akkor sem feltételezhetjük az anglikánok jóhiszeműségét, hiszen nem lehetett tudatában annak, hogy az általuk végzett istentisztelet nyíltan ellentétes a római egyház kánoni törvényeivel. Akciójuknak mindenesetre provokatív íze van, függetlenül attól, hogy a lateráni hatóságok bűnrészesek voltak-e vagy sem. A felelősségre vonástól eltekintve azonban, ami megmarad, az az esemény igen súlyos mértéke.
Róma székesegyháza nem a Szent Péter székesegyház, ahogy sokan hiszik, hanem a Lateráni Szent János székesegyház, amelyet “Archbasilica“-nak neveznek, mert ez a legfontosabb a négy nagy pápai bazilika közül. Az Archbasilica homlokzatának márványba vésett latin felirata így szól: Omnium Urbis et Orbis Ecclesiarum Mater et Caput[1].
A Lateránban található a pápai trón, a római püspök tekintélyének és jogkörének szimbóluma. És nem más, mint a római püspök oltára (vagyis a pápai oltár), amelyen az anglikán szertartás zajlott. A pápa számára fenntartott széken ült volna a szertartást levezető püspök. Jonathan Baker hosszú éveken át szabadkőműves vezető volt, elvált és újraházasodott, ahogy azt az anglikán egyház megengedi, de mindenekelőtt a katolikus egyház szemében még csak nem is püspök.
Az anglikán skizma VIII. Henrik angol király (1534-1547) idejére nyúlik vissza. Az ő uralkodása alatt minden pappá szentelés a római rituálé szerint történt, és érvényesnek számított. De 1550-ben életbe lépett VI. Edward közös imakönyve, amelyben a római papi szertartás helyébe egy új ordinárium lépett, amely a katolikus teológia szerint formai és szándékbeli hibákat mutatott. Ez az ordinárium nemcsak a szentelési szentséget tagadta meg, hanem a “vacsora” ünnepléséből, amely a misét felváltotta, kiiktatta az áldozat és a kenyér és bor Jézus Krisztus testévé és vérévé való szentelésének minden gondolatát.
I. Erzsébet királynő (1558-1603) Canterbury érsekévé választotta Matthew Parkert, akit az Edward-korabeli ordinárium szerint, tehát érvénytelenül szenteltek pappá. Parker ezután más anglikán püspököket is felszentelt, mindannyian VI. Edward ordináriuma szerint, tehát szintén érvénytelenek voltak. Tőlük, egymást követő szentelések révén jött létre az anglikán püspökség, amelynek érvényességét az egyház soha nem ismerte el.
XIII. Leó az Apostolicae curae című levélben (1896. szeptember 13.) megerősítette és megújította elődei rendeleteit, ünnepélyesen kijelentve, hogy a forma és a szándék hibája miatt “az anglikán rítus szerint végrehajtott felszentelések teljesen semmisek és teljesen érvénytelenek voltak és vannak“. “Ezek a levelek” – tette hozzá XIII. Leó – “mindig érvényesek és hatályban vannak és lesznek, és mind jogilag, mind egyébként sérthetetlenül be kell tartaniuk mindenkinek, bármilyen fokon és rangon“. XVI. Benedek megerősítette ezt a dekrétumot az Anglicanorum coetibus apostoli konstitúcióban (2009. november 4.).
Ez azt jelenti, hogy az anglikán püspökök nem püspökök, a papok nem papok (Szerk.: Nem rendelkeznek az “apostolic successio”-val[2]), és az általuk celebrált misék nem valódi misék.
Szerk.: Szentségtörés és SIMONIA [Mt 8.,9-24]
9Volt azonban a városban egy Simon nevű férfi, aki azelőtt varázslással foglalkozott, és elámította Szamaria népét, azt állítva, hogy ő rendkívüli valaki. 10Nagyok és kicsik, mindenki egyaránt hallgatott rá, s azt mondták: »Az Isten ereje ő, akit Nagynak hívnak.« 11És követték őt, mert jó ideje ámította őket varázslataival. 12Amikor azonban hittek Fülöpnek, aki hirdette az örömhírt Isten országáról, a férfiak és az asszonyok megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében. 13Sőt, maga Simon is hitt, és megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. Mikor látta, hogy jelek és igen nagy csodák is történnek, álmélkodva csodálkozott.
14Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15Amint odaérkeztek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket, 16mert az még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében. 17Ekkor rájuk tették kezüket, és azok elnyerték a Szentlelket.
18Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kínált nekik, 19és azt mondta: »Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket!« 20Péter azonban így szólt hozzá: »Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni! 21Sem részed nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz Isten előtt. 22Térj meg tehát ebből a gonoszságodból, s kérd Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen! 23Mert azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy.« 24Erre Simon azt felelte: »Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok!«
A Lateráni Szent János-bazilika pápai oltárát egy pantomim színpadává tették, amely sérti a Szentszék tekintélyét és a katolikus hitet. Egy olyan nyilatkozat, mint amilyet a lateráni káptalan adott ki, a jó szándéktól eltekintve teljesen alkalmatlan, mert ami történt, az olyan gyalázat, amely ünnepélyes jóvátételt érdemel (Szerk.: ez egészen pontosan azt jelenti, hogy A TELJES BAZILIKÁT ÚJRA KELL SZENTELNI, mert megszentségtelenítették!). És ha senki részéről nem volt rosszindulat, az ügy még súlyosabbnak tűnik, mert ez azt jelenti, hogy az isteni Gondviselés megengedte, hogy megmutassa a zűrzavar mélységét, amelyben az Egyház ma elmerült.
[1] “Az egyetemes egyház anyja és feje”
[2] Kézrátétel általi hatalom átadással
(Voice of Family / Lepanto Foundation)
Forrás: rorate-caeli.blogspot.com
Legolvasottabb írások191 times!
