Április 21-én, pénteken Luis Antonio Tagle bíboros, az Evangelizációs Dikasztérium Első Evangelizációért és Új Részegyházakért felelős részlegének prépostja és Seán Patrick O’Malley bíboros, a Kiskorúak Védelméért Felelős Pápai Bizottság elnöke egyetértési nyilatkozatot írt alá, amelyben megállapodtak abban, hogy a részegyházak szolgálatában közösen dolgoznak a legveszélyeztetettebb személyekkel szembeni visszaélések megelőzése terén.
Köszönjük szépen, O’Malley bíboros úr. Mesélne nekünk egy kicsit erről a memorandum-megállapodásról?
[O’Malley bíboros]: Nos, nyilvánvaló, hogy az Evangelizációs Dikasztérium nagyon fontos, és az ő felelősségük nagy részét képezi a hagyományos missziós országok egyházaival, a feltörekvő nemzetekkel és az új egyházakkal való együttműködés. És nagyon gyakran ott, ahol nagy az aktivitás és a növekedés az egyház részéről, de néha korlátozottak az erőforrások. Én magam is missziós püspökként kezdtem, és egy egyházmegyét vezettem évi néhány ezer dollárból. Szóval értem, hogy milyen ez.
Tehát természetesen reméljük, hogy együtt tudunk dolgozni azokkal az egyházmegyékkel, amelyekkel a kongregáció, a Dikasztérium kapcsolatban áll, hogy segítsük őket abban, hogy képesek legyenek programokat kidolgozni, hogy képesek legyenek az áldozatok fogadására és lelkipásztori gondoskodásra, hogy biztosítsák, hogy az általuk használt irányelvek ne csak a jogi gyakorlatról szóljanak, hanem nagyon erős lelkipásztori kapcsolatokat is nyújtsanak azoknak, akiket bántottak, valamint a védelem és a megelőzés elemét, ami nagyon fontos annak biztosítása érdekében, hogy egyházunk, templomaink, iskoláink és közösségeink biztonságos helyek legyenek a gyermekek és fiatalok számára.
A püspöki konferenciákkal is együtt fogunk működni, amikor azok ad limina látogatásokat tesznek, hogy a negyedéves jelentés egy része a védelemről szóljon, valamint arról, hogy melyek voltak a kihívások és a sikerek, és lehetőséget adunk nekik, hogy eljöjjenek és beszéljenek erről itt.
És természetesen a Dikasztérium másik felelőssége az, amit mi a püspökök Montessori-iskolájának szoktunk nevezni. Tudja, minden új püspököt Rómába visznek képzésre, és ez egy nagyon értékes gyakorlat. Ahogy mindig mondom az embereknek, amikor majdnem 40 évvel ezelőtt püspökké neveztek ki, nem volt “püspöki bébisuli”. És az egyetlen képzés, amit kaptam, az volt, amikor a bíboros, aki az érsek volt, azt mondta: “Nos, a gyűrűt a jobb kezedben viseled, a kengyelt pedig a bal kezedben hordod”.
De ahogy mindig mondom az új püspököknek, tudják, ha lett volna lehetőségünk hallani a védelemről, és megérteni, az egyház története másképp alakult volna. Mindig megpróbálunk magunkkal vinni egy túlélőt, egy áldozatot is, hogy az új püspökök első kézből hallhassák, milyen drámai hatással volt ez a szörnyű bűncselekmény az ő életükre, családjukra és közösségükre.
Reméljük, hogy a jövőben is részt vehetünk az új püspökök képzésében, ami nagyon fontos…
Beszélne egy kicsit a Dikasztérium és a Bizottság közötti együttműködés konkrét területeiről?
[O’Malley bíboros]: A biztosaink és a munkatársaink részt vesznek a különböző régiókban. És ez az egyik jó dolog, ami a Praedicate Evangelium kiadása és Ferenc pápa hozzájárulása óta történt, aki arra kért minket, hogy menjünk ki és dolgozzunk együtt a püspöki konferenciákkal, hogy biztosítsuk, hogy megvan a kapacitásuk arra, hogy képesek legyenek az áldozatokat kísérni és velük együtt dolgozni. Tehát ez egy partnerség lesz.
És természetesen a Dikasztériumnak nagyon sok kapcsolata van ezekkel az egyházmegyékkel, és a Dikasztériumnak nagyon széles körű megbízatása van. Tehát ebben segítenénk nekik, mert ők felügyelik a szemináriumokat és a vallásosokat és sok más dolgot is.
Tagle bíboros úr, tudna arról beszélni, hogy ez a megállapodás, ez a szándéknyilatkozat konkrétan hogyan fogja befolyásolni az Ön dikasztériumában végzett munkát?
[Tagle bíboros]: Ez egy örvendetes fejlemény. Először is, belsőleg, tudja, Ferenc pápa Predicate Evangeliumával, szintén a szinodalitás szellemében. A Római Kúrián belüli hivatalokat arra kérik, hogy egy interdikasztériális módon dolgozzanak együtt, hogy tanulhassunk egymástól, információt nyújthassunk, és aztán támogassuk is egymást. Ez tehát ennek az interdikasztériális együttmunkálkodásnak az egyik nagy gyakorlata.
A másik dolog pedig az, hogy fel tudjuk ajánlani, meg tudjuk nyitni a bizottság előtt azt a sok úgynevezett egyházi teret, amelyet a Dikasztérium kezel, tudják, az egyházmegyék és a vikariátusok, apostoli vikariátusok területén, az ő hatáskörükben, különösen a képzés területén.
Ez az, amit én látok, a püspökök, a papság, a szeminaristák, a vallásosok képzése ezen a területen. Ugyanakkor segíteni – a Bizottság segíthetne a Dikasztériumnak és a püspöki konferenciáknak abban, hogy jobban megértsék, tudják, a visszaélések, a visszaélésszerű viselkedés hatását az emberi életekre és a közösségekre. És azt is reméljük – mert a területeken, a legtöbb, a mi felelősségünk alá tartozó területen az egyház egy kis kisebbség -, de reméljük, hogy ezen a kezdeményezésen keresztül, tudja, a helyi egyházak kovásszá válhatnak a szélesebb társadalom számára, tudja, természetesen Isten kegyelmével, mert néha az egyház hangja ezeken a területeken [nagyon is] suttogásszerű, tudja. De nagy szükség van rá. Tudjátok, ez az Egyház hozzájárulása a szélesebb társadalomhoz.
O’Malley bíboros már utalt néhány olyan kihívásra, amelyekkel az egyháznak szembe kell néznie azokon az egyházi területeken, amelyekkel az Ön dikasztériuma foglalkozik. Beszélne néhány kihívásról az egyház számára a világ azon részein, amelyekkel a leginkább foglalkozik? Különösen a védelemmel kapcsolatban…
Tehát ez az egyik aggodalmunk, nemcsak a védelem területén, hanem különösen a védelem területén. Mi foglalkozunk, a Dikasztérium foglalkozik azokkal a helyzetekkel, ahol a kulturális módok, tudják, annyira különbözőek, hogy még az egyházon belül is, tudják, megvan a – hogy is hívják ezt – a felhívás, hogy valóban az evangéliumi értékeket hozzuk be ezekbe. Tehát a kultúra tiszteletben tartása, de ugyanakkor a kultúra megtisztítása. Ez az egyik nagy, nagy terület, amit én látok.
Köszönöm. És visszatérve Önhöz, O’Malley bíboros úr, Ön már említette a képzést és a képzést. Beszélne arról, hogyan változott a bizottság munkája a hat hónappal ezelőtti reform óta? Különösen úgy tudom, hogy ön egy kicsit jobban összpontosít a politika végrehajtására. Beszélne néhány projektről, amelyet elkezdtek megvalósítani?
[O’Malley bíboros]: Malley Malley: Igen. Nos, eredetileg a bizottságot azért hozták létre, hogy tanácsot adjon a Szentatyának, és mi alapvetően önkéntesek csoportja voltunk a világ minden tájáról, akik sokat foglalkoztunk a tudatosság növelésével, az áldozatok túlélő csoportjainak felkeresésével, és megpróbáltunk részt venni bizonyos oktatási erőfeszítésekben. A Praedicate Evangelium kiadása és a Szentatyával való találkozásunk után azonban arra kért bennünket, hogy az iránymutatásokra koncentráljunk, és segítsünk az egyházaknak szerte a világon, hogy biztosítsák, hogy a védelmüket szolgáló struktúrákkal rendelkezzenek.
Így hát – néhány csodálatos támogatás révén – fel tudtunk venni embereket, és létrehoztunk egyfajta regionális struktúrát, és remélhetőleg ez lehetővé teszi számunkra, hogy nagyobb hatást gyakoroljunk a helyszínen, és hogy több kapcsolatot tudjunk kialakítani a különböző püspöki konferenciákkal. Nagyon izgatottak vagyunk mindezen lehetőségek miatt, amelyek kialakulóban vannak.
És szeretnék feltenni egy, talán nehezebb kérdést. A közelmúltban a különböző hírekben láttunk néhány kritikát a bizottság munkájával kapcsolatban. És úgy gondolom, hogy az egyháznak kezdettől fogva nehéz harcot kellett megvívnia az azzal kapcsolatos aggodalmakkal, hogy az egyház hogyan kezeli a visszaéléseket, és hogyan biztosítja a kiskorúak és a kiszolgáltatott személyek védelmét. Beszélne egy kicsit arról, hogyan reagál a mostanában elhangzott kritikákra?
[O’Malley bíboros]: A Bizottságban hozzászoktunk a kritikákhoz.
Amikor a bizottságot létrehozták, mindenféle, azt hiszem, irreális elvárások merültek fel azzal kapcsolatban, hogy ez az önkéntesekből álló csoport képes lesz-e megoldani a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos összes problémát az egyházban és a világban.
De sokat tanultunk ezekből a kritikákból. És úgy gondolom, hogy a Szentatya azzal, hogy beillesztett minket a Kúriába a Hittani Dikasztériummal való kapcsolatával, lehetőséget ad nekünk arra, hogy a Kúria szolgálatába álljunk, és hogy a Kúrián belül kiépítsük a védelem kultúráját. Úgy értem, sokan csalódtak ebben a döntésben, és sokan közülünk meglepődtek. De minél inkább megtapasztalom ezt, úgy gondolom, hogy ez egy lehetőség a bizottság számára, hogy valóban hatást gyakoroljon, és hogy segítsen az egész Kúrián belül több kommunikációt létrehozni a védelem területén.
Nos, Zollner atya, aki a Bizottság minden tagja körében olyan jóindulatnak örvend, valamilyen okból kifolyólag nem sokat vett részt a Bizottság életében az elmúlt évben.
Tehát nem voltunk tisztában az aggodalmaival vagy az aggodalmainak mélységével, és … csak azt sajnálom, hogy nem döntött úgy, hogy eljön a plenáris ülésünkre, amely hamarosan kezdődik, és megosztja mindannyiunkkal, hogy mik ezek az aggodalmak, ahelyett, hogy lemondott volna és sajtótájékoztatót hívott volna össze, ami szerintem nem volt túlságosan hasznos. De természetesen megpróbálunk majd mindezzel foglalkozni a biztosokkal való közelgő találkozónkon.
Már készülnek néhány lépésre a hallott kritikák fényében?
[O’Malley bíboros]: Malley Malley: Nos, ezt természetesen meg fogjuk vitatni. Ez a napirendünkön lesz.
És ha már konkrétan a memorandumról beszélünk, amit ma, az imént láttunk aláírni, van még valami, amit szeretne hozzátenni? Bármilyen konkrét pont, amit szeretne kiemelni?
[O’Malley bíboros]: Úgy értem, azt hiszem, a világ egyházi joghatóságainak fele ennek a Dikasztériumnak a lelkipásztori felügyelete alá tartozik. Ezért nagyon lelkesek és hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy együtt dolgozhatunk velük.
És ahogy mondtam, most már úgy látjuk, hogy az új szerepünk az, hogy a Kúria összes dikasztériumában előmozdítsuk a védelem kultúráját. És ez az, amit a Szentatya kért tőlünk ebben az új megbízatásban.
Ez lesz tehát az első lépés ennek a kultúrának a kialakításában, nemcsak Tagle bíboros dikasztériumában, hanem az egész Római Kúriában.
[O’Malley bíboros]: Igen, és hasonló módon fogunk együttműködni más dikasztériumokkal is.
Köszönöm szépen. És Tagle bíboros úr, szeretném átadni az utolsó szót. Az Ön dikasztériumának részéről van-e valami, amit különösen szeretne kiemelni ezzel a megállapodással és a továbblépéssel kapcsolatban?
[Tagle bíboros]: Csak talán, hogy kiemeljünk egy részt a megállapodásból. Itt van egy említés a Szent Gyermekkor Pápai Társaságáról… Mert tudja, ez a négy pápai társaság egyike. És ez nem csak mint missziós társaság létezik, a Dikasztérium alá tartozó területeken, hanem ez már egy egyetemes dolog. Tehát nagyon boldogok vagyunk, hogy ezen a megállapodáson keresztül és ezen a nagyhatalmú és nagyon eredményes missziós társaságon keresztül, amely az ifjúság vagy a fiatalok képzésével foglalkozik az imádságban, a misszióban, tudjátok, a bizottság segítségével kapná meg ezt a kezdeti képzést.
És az én reményem is az, tudjátok, hogy nemcsak a Bizottság, hanem még az egyházmegyékben is, az elmúlt években a fiatalokat védő egyház építésére irányuló erőfeszítéseink úgy tűnik, hogy a felszenteltekre, a felszenteltekre összpontosítottak – és jogosan -. És reméljük, hogy ezen a szélesebb körű megközelítésen keresztül, amely egy kicsit több kultúrát épít, a védelem kultúráját az egyházban. És nem hagyhatunk fel a papsággal kapcsolatos aggodalmakkal, de ki is terjeszkedhetünk. Tudja, például a családokért, az ifjúságért stb. felelős dikasztériumot. Mert pontosan tudjuk, hogy – különösen a közösségi média használatával – a visszaélések nagy része otthon történik, és [azt] a szülők követik el, tudja, és néha a szegénység az oka. Tehát az emberi fejlődésért felelős minisztérium.
Hogyan építenének be például az egyházmegyék valamit ebből a családpasztorációnkba, a családok lelkipásztori gondozásába, például a párok házasságra való felkészítésébe, tudja, vagy a konfirmációra készülő ifjúsági szolgálatba? Tehát látom ennek a kultúrának a terjedését.
Tagle bíboros úr, köszönöm. O’Malley bíboros, köszönöm.
Az O’Malley és Tagle bíborosokkal készült interjú átiratát az érthetőség kedvéért szerkesztettük.
Christopher Wells
Forrás: L’Osservatore Romano
Legolvasottabb írások120 times!
