Hűtlen püspökeink

Egy olyan időszakban, amikor a vallásgyakorlás rohamosan csökken ebben az országban, a hit bármely gyorsan növekvő alcsoportja olyan anomáliát jelent, amelynek érdekelnie kellene katolikus püspökeinket.

A közelmúltban a tradicionalista Szent X. Pius Társaság (SSPX) új templomot szentelt fel a kansasi St. Mary’s kisvárosban. Első pillantásra ez nem tűnik újdonságnak. Azonban vegyük figyelembe, hogy a felszentelésen több mint 3000 ember vett részt (a város teljes lakossága ennél kevesebb!); a templom most az SSPX legnagyobb temploma Amerikában; az új templom az SSPX utóbbi években tapasztalt növekedésének jele; és sok katolikus egyházmegye templomainak bezárása közepette van. Ez teszi ezt hírértékűvé.

Ez az ellentét – az SSPX növekszik és templomokat épít (Szerk.: $42 millió, azaz ~14 000 000 000.- HUF összegben), miközben a katolikus egyházmegyék templomokat zárnak be – kérdéseket kell felvetnie a katolikus vezetőkben, különösen püspökeinkben: Miért van ez az ellentét egyáltalán? Mi a vonzó az SSPX-ben? Miért növekszik ebben az országban, miközben a rendes katolikus plébániák száma csökken?

Sajnos úgy tűnik, hogy püspökeink nem teszik fel ezeket a kérdéseket; sőt, úgy tűnik, hogy teljesen közömbösek, sőt néha ellenségesek ezzel az ellentétpárral kapcsolatban.

A mi céljaink érdekében hagyjuk figyelmen kívül az SSPX szabálytalan kánoni státuszát. Ez irreleváns a lényeg szempontjából, amire próbálok rávilágítani. Ami számít, az az, hogy miért vonzzák az embereket, amikor a legtöbb katolikus plébánia taszítja őket. A püspököknek nem szabadna homokba dugniuk a kollektív fejüket, és nem szabadna megtagadniuk, hogy a kánoni határaikon túlra tekintsenek a vallás népszerűsítése terén elért sikerek példáiért.

Valójában a püspököknek meg kellene vizsgálniuk minden olyan vallási szervezetet, amely új tagokat vonz, és fel kellene tárniuk, hogy mi teszi őket vonzóvá, legyenek azok akár kanonikusan rendszeres hagyományos latin misés (TLM) plébániák, karizmatikus katolikus plébániák, evangélikus protestáns egyházak, vagy akár nem keresztény vallási szervezetek, amelyek sikeresek.

Egy olyan időszakban, amikor a vallásgyakorlás rohamosan csökken ebben az országban, a hit egy gyorsan növekvő részhalmaza – tulajdonképpen bármely hitből – olyan anomália, amely minden vallási vezetőt érdekelhet. Ahelyett, hogy túlságosan el lennének foglalva a status quo védelmével és az egyház hanyatlásának kezelésével, a püspököknek mélyen fel kell tárniuk, hogy milyen vallási gyakorlatok vonzóak a modern ember számára.

Itt nem arról van szó, hogy a katolikus egyházközségeknek egyszerűen más, sikeres testületekről kellene leutánozniuk. Vannak olyan vonások és gyakorlatok, amelyeket jobb elkerülni, még akkor is, ha azok növekedést eredményeznek. Ha például kiderülne, hogy az SSPX plébániákra szinte mindenki csak azért jár, mert “kívül esik” az Egyház kánoni határain – azaz vonzza őket a “gazember” státusza -, akkor ezt nem lenne érdemes utánozni.

Hasonlóképpen, ha egy protestáns megaegyház sikere az érzelmességen vagy a laza erkölcsi szigoron alapul, akkor az nem olyasmi, amit a katolikus plébániáknak át kellene venniük. Az ember bukott, és az önkívület miatt gyakran vonzódik olyan dolgokhoz, amelyek valójában károsak.

Mindezek mellett az ember vonzódik az igazsághoz, a szépséghez és a jósághoz is, és így ha vannak olyan elemei ezeknek a valóságoknak, amelyek vonzzák az embereket ezekbe a növekvő plébániákba és vallási testületekbe, akkor a katolikus vezetőknek tudomásul kell venniük.

Majdnem két évvel ezelőtt készítettünk egy felmérést a TLM-et celebráló plébániákról (közvetlenül a Traditionis Custodes megjelenése előtt végeztük), és drámai növekedést találtunk ezeknek a miséknek a látogatottságában az előző két évben, egy olyan időszakban, amikor a rendszeres katolikus plébániák látogatottsága jelentősen csökkent. Hogy miért? Felteszi ezt a kérdést bármelyik püspök vagy kancellári hivatalnok? Végeznek-e tanulmányokat, hogy kiderítsék?

Nem csak a TLM-ről van szó. A dél-karolinai Greenville-ben lévő Rózsafüzér Miasszonyunk plébánia a felszínen csak egy átlagos Novus Ordo-t ünneplő egyházmegyei plébánia egy közepes méretű déli városban. Átlagosnak hangzik, igaz? Mégis katolikus családok költöznek az ország minden részéből, hogy ennek a plébániának (és iskolájának) a tagjai lehessenek. Hogy miért? Nem olyan dolog ez, amit valaki az USCCB Evangelizációs Bizottságából megkérdezhetne a lelkipásztorától?

Most a negatívizmus katolikus fecsegői túlságosan gyorsan el fogják utasítani ezeket a példákat. “Ők csak más Novus Ordo plébániákról húznak el embereket! Ez nem igazi növekedés!” Először is, kétlem, hogy az ilyen kritikusok valóban utánanéztek volna a számoknak, hogy lássák, hogy ez igaz-e. De még ha így is van – és akkor mi van? Nem kellene-e ez arra késztetnie a katolikus vezetőket, hogy megkérdezzék, miért hajlandóak a katolikusok elhagyni a helyi plébániájukat, hogy egy másikba járjanak, amelyik talán sokkal messzebb van, és több áldozattal jár?

Püspökeinknek azt kellene kideríteniük, hogy pontosan mit csinálnak jól ezek a sikeresebb vallási csoportok. Talán a nagyobb tiszteletet? Erősebb felhívás a fegyelmezettebb életmódra? Jézus Krisztus személyére való mélyebb összpontosítás? Magasabb erkölcsi kódex? Ezek olyan dolgok, amelyeket minden katolikus plébániának magáévá kellene tennie, így ha nem így van, a püspököknek kellene elsőként sürgetniük papjaikat, hogy tegyék ezt.

A szomorú valóság az, hogy a vallásgyakorlás gyorsan eltűnőben van ebben az országban. Nem valószínű, hogy a püspökök bármit is tehetnek ennek a tendenciának a megfordítása érdekében – talán csak egy kicsit lassítani tudják. De minden egyes statisztika olyan lelkeket jelent, akiknek szükségük van Krisztusra, és így a püspökök nem teljesítik elsődleges pásztori feladatukat, ha nem dolgoznak azon, hogy ezeket a statisztikákat – ezeket a lelkeket – visszacsábítsák a nyájhoz.

A püspököknek nem a növekedés kedvéért kellene növekedésre törekedniük, de ha a lelkek azért vesznek el, mert a püspökök közömbösek a törvényes vonzásuk módjait illetően, akkor meg kell bánniuk közömbösségüket, és tanulniuk kell azoktól, akik azt teszik, ami működik, függetlenül attól, hogy kik azok.

Eric Sammons

Forrás: crisismagazin.com

Legolvasottabb írások196 times!

Print Friendly, PDF & Email