Újabb fordulóba lép a Vatikán harca a hiteles római liturgia (nem csak) plébániatemplomokban való ünneplése ellen. Miután Ferenc a Traditionis Custodesban úgy korlátozta a hagyományos liturgia plébániatemplomokban való megtartását, hogy azt a jó szándékú püspökök “lelkipásztori megfontolásokra” hivatkozva megkerülhették, liturgiafelügyelője, Roche a helyi lelkipásztori helyzet értékelését ebben a kérdésben elvette a püspököktől, és a döntést Rómára hárította.
Kép:Andreas Faessler, CC BY-SA 3.0
Ugyanakkor két évre szóló felmentést adott az ezt kérő püspököknek. Addig indokolt és vizsgált esetekben a régi rítusú miséket kivételesen továbbra is az új rítusú egyház plébániatemplomaiban tarthatták.
Ez a két év – a Traditionis Custodes kiadásától számítva – most jár le, és Roche elkezdte utasítani a helyi püspököket, hogy hajtsák végre az eredetileg adott megbízást. Mind Paul S. Coakley oklahomai érsek, mind Schönborn bécsi bíboros a közelmúltban kapta meg a Vatikántól az értesítést, hogy az oklahomai Edmondban lévő Szent Mónika és a bécsi Szent Rókus plébániatemplomban a hagyományos rítusú szentmisék vasárnapi celebrálását be kell szüntetniük, vagy át kell helyezniük azokat egy olyan templomba vagy kápolnába, amely nem plébániatemplom. A szándék egyértelmű: a hagyományos liturgia gyülekezetei, amelyek sok plébánián a plébániai élet különösen eleven részét képezték, a perifériára, sőt, esetleg azon túlra szorulnak.
Németországban és Közép-Európában az ebből adódó probléma jelenleg sok esetben mérsékelt erőfeszítéssel megoldható: Itt megy tovább Minden városban és sok esetben vidéken is vannak a plébániák összevonása következtében alkalmas egykori plébániatemplomok, és jogilag semmi sem akadályozza – legalábbis eddig -, hogy ezeket a régi liturgia számára használják. Az USA-ban a teljesen más történelmi település- és plébániai struktúra miatt nehezebb a helyzet, és nem minden püspök olyan szerencsés, hogy olyan nagy és grandiózus “iskolakápolnát” rendelhet a “régi” plébániájához, mint Barron winonai püspök. A bécsieknek is (viszonylag) jól megy – a városban bőven akadnak nem plébániai templomok, és a Minoriták templomával a Pius Testvériségnek is van egy olyan bázisa a belváros közepén, amely szebb aligha lehetne. És nem az egyházmegyétől és a Vatikántól kapott, bármikor visszavonható felmentésként – hanem saját bejegyzéssel az ingatlan-nyilvántartásban.
A hagyományokhoz hű amerikai katolikusok, akik hozzászoktak ahhoz, hogy nagy anyagi és kényelmi áldozatokat hozzanak hitük megőrzése érdekében, meg fogják találni a módját, hogy túléljék a pápai szék által most erőltetett zaklatást. Németországban legalábbis a megfelelő képességek sok esetben kevésbé kifejezettek. És nem szabad arra hagyatkozni, hogy a jó szándékú püspökök továbbra is képesek lesznek kellőképpen rendelkezni a “nem egyházi egyházakkal”: Az egyháztagság és az istentiszteletek látogatottsága az új egyházban rohamosan csökken; állítólag az EKD és a ZDK gyülekezeteknek a következő 3 évtizedben mintegy 40000 ingatlantól kell megválniuk: A költségek az egyre csökkenő használói létszám mellett már nem gazdaságosak.
De még ennek a borús kilátásnak is megvan a jó oldala: ha a piacot elárasztják a gyakran műemléki védettségű és ezért sem lebontható, sem könnyen átalakítható vagy más módon hasznosítható egyházi ingatlanok, akkor az ordináriusok már nem lesznek képesek és hajlandók olyan aprólékosan ellenőrizni, mint korábban, hogy az egyik “ingatlanát” megvásárolni szándékozó “Grundstücksentwicklungs- und Projektgesellschaft GmbH&CoKG” mögött nem áll-e esetleg egy hagyományhű katolikusok egyházépítő egyesülete vagy akár – Szent Bugnini legyen irgalmas hozzánk – egy templomépítő egyesület. Bugnini irgalmazz nekünk – a gonosz Pius Testvériség. Minél vadabbul ostorozza az aposztata székelység Rómában az Egyház hagyományos tanítását és liturgiáját, annál jobbak a lehetőségek arra, hogy új zöldet és reményt ültessenek az összeomlott falazat repedéseibe és hasadékaiba.
Forrás: summorumpontificum.de
Legolvasottabb írások161 times!
