A fakivágás folytatódik

A következő képen: ezt a tornatermet az arlingtoni plébánia kapta a püspöktől a hagyományos liturgia számára – az alábbi képen pedig az látható, hogy mit csinált vele a plébánia.

Most a detroiti érsek, Allen Vigneron is bejelentette, hogy a római utasításnak megfelelően a hagyományos liturgiának többé nem lehet helye egyházmegyéje plébániatemplomaiban: át kell költöznie a “nem plébániatemplomokba”. A püspök ugyanakkor emlékeztette papságát, hogy ahhoz, hogy továbbra is V. Pius és XXIII. János pápák misekönyve szerint ünnepelhessenek, engedélyt kell kérni Rómától.
 
Vigneron érsek egyike a viszonylag nagyszámú amerikai püspöknek, akik hagyománybarátnak számítanak. Eddig az ő egyházmegyéjében 14 helyen volt rendszeres vasárnapi szentmise a hagyományos rítus szerint, és 14 (több?) helyen nyilvánosan celebráltak ilyen misét hétköznapokon. A püspök azt is tudatta, hogy minden tőle telhetőt meg kíván tenni annak érdekében, hogy illetékességi területén továbbra is támogassa a hagyományos liturgia ünneplését. Támogatni akarja a gyülekezetet abban, hogy “helyettesítő templomokat” találjon – ennek feltételei viszonylag kedvezőek, mert az erős katolikus hagyományokkal jellemezhető egyházmegyéjében sok olyan alkalmas istentiszteleti hely van, amely nem plébániatemplom. Azokon a területeken, ahol ez nem lehetséges ilyen gyorsan, az érsek legalább egy templomnak további két év haladékot kíván adni. Emellett bejelentette, hogy szükség esetén engedélyt ad az egyházmegyei papoknak, hogy ugyanazon a napon a régi és az új rítust is celebrálhassák.

Vigneron püspök a jelenlegi körülmények között valóban nem tehet többet, és még nem tudni, hogy római elöljárói, és különösen Roche bíboros, aki mindig szívesen piszkolja be a kezét, hagyják-e, hogy ezt megússza.

Maga a detroiti püspöki székhelyen lévő Szent József-plébánia esete, amelyet az egyházmegye a Krisztus Király és Főpap Intézetre bízott lelkipásztori gondozásra, valószínűleg különösen nehéz lesz. Itt megy tovább Legalábbis de facto a Szent József templom plébániatemplom státusszal rendelkezik, és még nem tudni, hogy a detroiti kánonjogászoknak sikerül-e úgy meghatározni a templom státuszát, hogy az Intézet továbbra is a II. János Pál és XVI. Benedek pápák által számára biztosított rítusban celebrálhasson ott. Holott a jogi finomságok csak korlátozott értékkel bírnak egy olyan pontifikátusban, amelyet a jog megvetése jellemez. A detroiti Szent József ügyének messze túlmutató jelentősége van ezen az érsekségen, hiszen az USA-ban összesen mintegy 60 olyan (kvázi szertartásos) plébánia van, ahol a helyi püspökök vagy elődeik “altrituális” intézeteket bíztak meg a lelkipásztori gondozással. Eddig csak egy ilyen helyen – Chicagóban – kellett megszüntetni a nyilvános istentiszteletet egy ilyen templomban. Roche-nak tehát még sok tennivalója van

Miért teszi ezt egy püspök, aki a róla tudott információk szerint hűséges a római diktátumhoz? Erről legfeljebb feltételezéseket tehetünk, amelyek bevallottan a Pachamama Cityből időnként átlibbenő információfoszlányokon alapulnak. Az önkényuralommal szembeni nyílt ellenállás a jelenlegi körülmények között a legsúlyosabb szankciókat vonná maga után az ellenszegülőkkel vagy intézményeikkel szemben – egészen a papságból való kizárásig. A szexuális visszaélésben bűnösökkel vagy a hitelt érdemlően vádoltakkal ellentétben a rezsim nem ismer irgalmat.

Most már előre látható, hogy a 86 éves és egyre gyengébb Ferenc, mint a piramis feje, csak nagyon korlátozott ideig lesz képes gyakorolni a bergogliai diktatúrát. A kísérteties csend, amely Rómát (a Santa Martha palotán kívül) uralni látszik, nem utolsósorban annak köszönhető, hogy az apparátus nagy része lélegzetvisszafojtva várja, mikor jelentik be végre a szomorú hírt a szeretett szent mostohaapa elhunytáról. Lehetetlen megmondani, hogy utódjaként kinek kell majd ezután a darabokat felsöpörnie, hogy egy mérsékeltebb “reformer” lesz-e, aki kevésbé hajlik a porcelán szétverésére, vagy egy “mérsékelt”, aki tele van nagyobb tisztelettel az Egyház küldetése és hagyománya iránt.

Az utódnak egyik esetben sem lesz könnyű dolga, hogy kifejezetten visszavonja az előd hivatalosan meghozott és közzétett határozatait, intézkedéseit és dokumentumait – és ezt a habozást legalább részben teljesen érthető megfontolások indokolnák: Egy pápa (hacsak nem Bergoglio a neve) nem vonja vissza egyszerűen azt, amit az elődje kihirdetett. Ebből a szemszögből nézve jelenleg sok (nem minden) esetben meglehetősen ésszerű elkerülni a túlzásokat, és a dolgokat, bármilyen csúnyák is legyenek, egy szürke zónában hagyni, ahol egy esetleg készségesebb utódnak nem kell kifejezetten visszavonnia vagy akár elítélnie azokat, hanem fokozatosan, botrány nélkül korrigálja őket, ha nem teszi ezt.

Forrás: summorum-pontificum.de

Legolvasottabb írások144 times!

Print Friendly, PDF & Email