Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (6)

2013. március 13-án Jorge Mario Bergoglio bíborost pápává választották, aki a Ferenc nevet vette fel. Tíz évvel később, a megválasztás évfordulóját különösen diszkréten ünnepelték meg. A pápa magánmisét celebrált a jelenlévő bíborosokkal Rómában, a Szent Márta-ház kápolnájában, amely a rezidenciája.

A vatikánisták értékelése kérdőjelekben vagy tíz lényeges kérdésben foglalható össze. Íme a hatodik.

6. A szinodalitás a dogma lelkipásztorkodására és a lelkipásztorkodás dogmatizálására?

Hogyan nyilvánul meg konkrétan ez a “zsinati diktatúra“? Az Új Napi Iránytű [La Nuova Bussola Quotidiana] március 13-i számában “Ferenc pápa, tíz év zűrzavar és megdöbbenés” címmel Stefano Fontana a szinodalitásban “a most véget ért évtized legkifejezőbb vonását” látja, egy “új dogmát“, “egy olyan folyamat szintézisét, amelyben az eszköz többet számít, mint a cél“.

Az olasz újságíró pedig kifejti: “A gyakorlat és az elmélet, a pasztorál és a doktrína közötti körkörös kapcsolat valójában nem egy sajátos fejezete ennek a pontifikátusnak, hanem a vezérfonala“.

Éppen azért, mert a doktrínát a lelkipásztorkodáson belül akarja, Ferenc intoleráns volt a dogmatikusokkal, a doktrináriusokkal, a merevekkel, és nyitott a kalandorokkal, az újítókkal, az intoleránsokkal. Éppen ezért az ő pontifikátusa antimetafizikai pontifikátus volt.

A pápának erről az anti-metafizikai hozzáállásáról Stefano Fontana emlékeztet: “Amint megválasztották, Ferenc kijelentette, hogy Kasper “nagy teológus”, és Kasper a családról szóló két szinódus előestéjén azt mondta a bíborosoknak, hogy nem újraházasodott elváltak vannak, hanem ez vagy az a bizonyos újraházasodott elvált pár.“.

Ez annak a kijelentése volt, hogy a valóság és az erkölcs nem alkalmas az egyetemes megismerésre, mint a metafizikai alapúak, és hogy a norma mindig egy szituáción belül van, így minden egyes szituációval belülről kellett találkozni, és már nem lehetett megítélni” [objektíven].

A pasztoráció megszabadult a doktrínától; ez volt a nominalista filozófia feltevése: a tapasztalat abszolút egyedi helyzetekből áll, amelyeket ezért nem lehet megítélni. De a nominalizmus a protestáns reformáció filozófiája. Az Amoris laetitia után valójában a szubjektum lelkiismerete kerül az erkölcsi élet középpontjába.

Az antimetafizikai és antidogmatikus pasztoráció erőszakkal erőlteti erkölcsi relativizmusát, ahogyan a szubjektivizmus is meg akarja hajlítani az objektíven olvasottat.

Forrás: fsspx.news

Előző kérdések:

  1. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (1)
  2. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (2)
  3. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (3)
  4. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (4)
  5. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (5)

Legolvasottabb írások130 times!

Print Friendly, PDF & Email