2013. március 13-án Jorge Mario Bergoglio bíborost pápává választották, aki a Ferenc nevet vette fel. Tíz évvel később, a megválasztás évfordulóját különösen diszkréten ünnepelték meg. A pápa magánmisét celebrált a jelenlévő bíborosokkal Rómában, a Szent Márta-ház kápolnájában, amely a rezidenciája.
A vatikánisták értékelése kérdőjelekben vagy tíz lényeges kérdésben foglalható össze. Íme a hatodik.
6. A szinodalitás a dogma lelkipásztorkodására és a lelkipásztorkodás dogmatizálására?
Hogyan nyilvánul meg konkrétan ez a “zsinati diktatúra“? Az Új Napi Iránytű [La Nuova Bussola Quotidiana] március 13-i számában “Ferenc pápa, tíz év zűrzavar és megdöbbenés” címmel Stefano Fontana a szinodalitásban “a most véget ért évtized legkifejezőbb vonását” látja, egy “új dogmát“, “egy olyan folyamat szintézisét, amelyben az eszköz többet számít, mint a cél“.
Az olasz újságíró pedig kifejti: “A gyakorlat és az elmélet, a pasztorál és a doktrína közötti körkörös kapcsolat valójában nem egy sajátos fejezete ennek a pontifikátusnak, hanem a vezérfonala“.
“Éppen azért, mert a doktrínát a lelkipásztorkodáson belül akarja, Ferenc intoleráns volt a dogmatikusokkal, a doktrináriusokkal, a merevekkel, és nyitott a kalandorokkal, az újítókkal, az intoleránsokkal. Éppen ezért az ő pontifikátusa antimetafizikai pontifikátus volt.“
A pápának erről az anti-metafizikai hozzáállásáról Stefano Fontana emlékeztet: “Amint megválasztották, Ferenc kijelentette, hogy Kasper “nagy teológus”, és Kasper a családról szóló két szinódus előestéjén azt mondta a bíborosoknak, hogy nem újraházasodott elváltak vannak, hanem ez vagy az a bizonyos újraházasodott elvált pár.“.
“Ez annak a kijelentése volt, hogy a valóság és az erkölcs nem alkalmas az egyetemes megismerésre, mint a metafizikai alapúak, és hogy a norma mindig egy szituáción belül van, így minden egyes szituációval belülről kellett találkozni, és már nem lehetett megítélni” [objektíven].
“A pasztoráció megszabadult a doktrínától; ez volt a nominalista filozófia feltevése: a tapasztalat abszolút egyedi helyzetekből áll, amelyeket ezért nem lehet megítélni. De a nominalizmus a protestáns reformáció filozófiája. Az Amoris laetitia után valójában a szubjektum lelkiismerete kerül az erkölcsi élet középpontjába.“
Az antimetafizikai és antidogmatikus pasztoráció erőszakkal erőlteti erkölcsi relativizmusát, ahogyan a szubjektivizmus is meg akarja hajlítani az objektíven olvasottat.
Forrás: fsspx.news
Előző kérdések:
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (1)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (2)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (3)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (4)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (5)
Legolvasottabb írások183 times!
