Azok, akik régóta követik a liturgikus vitákat, jól ismerik Andrea Grillo nevét, egy olasz liturgikus gondolkodóét (nem éppen liturgikus tudósét), aki, bár tagadja, hogy közvetlenül részt vett volna a Traditionis Custodes szellemírói munkájában, a Sant’Anselmo brigád középpontjában áll, akinek gondolatai (és néha szó szerint) jelen vannak a szövegében, ahogyan azt itt tárgyaltam.
(Grillo hagyományellenességéről bővebben lásd ezt, ezt és ezt; a Humanae Vitae elleni álláspontjáról lásd itt). Röviden, nem túlzás azt állítani, hogy Grillo az az udvari teológus, akinek a gondolatai mindenkinél jobban alakították a TLM-ellenes kampányt. Ezért rendkívül jelentős, hogy blogján jóváhagyólag tette közzé Cosimo Scordato “Omosessualità: ripensamenti” (Homoszexualitás: második gondolatok) című szövegét, aki maga is egyszerűen támogatja a német zsinati út radikális javaslatait. Egy alomból valók.. PAK
[Grillo bevezetője:]
Ebben a szövegben Cosimo Scordato a “Német Zsinati Út” egyik gyümölcsének néhány passzusát vizsgálja. Hasznos elmélkedés a “zsinati újragondolások” értelmének megragadásához, amelyek értékes lehetőséget kínálnak a katolikus egyháznak a teremtés és a megváltás megértésének teológiai kategóriáinak felülvizsgálatára. Köszönöm Cosimónak ezt a szöveget, amelyet örömmel teszek közzé (ag).
Homoszexualitás: második gondolatok (írta [Fr.] Cosimo Scordato)
Nemrégiben bukkantunk rá a német zsinati bizottság néhány hónappal ezelőtt a pápának bemutatott szövegének néhány passzusára, amely fordulópontot jelent a tanítóhivatal – bár folyamatban lévő – útján. Bemutatunk egy első kiemelést.
“Minden emberi lényt Isten a maga nemében teremtett, és ebben a teremtményi állapotában érinthetetlen értékkel bír; minden emberi személyhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a szexuális irányultsága, feloldhatatlanul, nem választott és megváltoztathatatlan. Isten képmásaként minden embernek szexuális irányultságtól függetlenül figyelemmel és tisztelettel tartozunk; minden hívő embernek kötelessége fellépni minden szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen. Mivel a szexuális irányultság az emberhez tartozik, mint Isten által teremtett emberhez, etikailag ugyanúgy kell kezelni, mint a heteroszexuális irányultságot. Minden ember arra hivatott, hogy életének alakulásába integrálja a szexualitását. A felelősségteljes nemi szexualitásnak a másik emberrel való kapcsolatban az érték és az önmegvalósítás, a szeretet és a bizalom, a kölcsönös felelősség, valamint a generativitás sajátos dimenziójára való odafigyelésre kell irányulnia. Ez olyan kapcsolatokban valósul meg, amelyek a kizárólagosságra és az időtartamra épülnek”. (Lehramtiliche Neubewertung von Homosesualitaet, Handlungtext; Új tanítói értékelések a homoszexualitásról.)
Tisztán teológiai szempontból jelentős az a passzus, amit a püspökök megerősítenek, amikor a homoszexuális állapotot Isten teremtésének részeként javasolják nekünk. Nem mintha le kellene becsülni azt a kulturális utat, amely az új vívmányok hátterét képezi; de a püspökök ily módon iuxta propria principia fejezik ki magukat, vagyis a bibliai forrásból merítve és azt új megközelítésben javasolva. A homoszexuális (és még több) Isten teremtménye, és mint ilyet, nem a teremtésből “kiesett programként” kell elismerni, hanem annak részeként és Isten tervébe integrálva.
Az a tény, hogy elkezdjük őt mint teremtményt szemlélni, az egész teremtés horizontjában, egybeesik azzal a ténnyel, hogy felismerjük őt Isten képében és hasonlatosságában; mint ilyen, a szeretet megtapasztalása, amelyre meghívást kap, része annak a kinyilatkoztatásnak, amely Istent hirdeti minden teremtmény útjának forrásaként és céljaként, és amely a homoszexuális szeretet keresését Isten saját szeretetének megnyilvánulásaként olvassa újra. Az a kijelentés, hogy minden emberi lényt Isten “a maga nemében” teremtett, különösen fontosnak tűnik számunkra, mert mintha azt akarná hangsúlyozni, hogy minden emberi teremtmény a maga nemében (sui generis) van, amelyet növekedése során fokozatosan fedez fel, és amelyet nem kell szégyellnie, mert Isten teremtő aktusát képviseli.
Amint látható, radikálisan megváltoztatja a megfigyelési szempontot, és elkezdi újraírni a teremtés teológiáját, amely a párkapcsolatra – a különböző módokon, amelyekkel majd azonosítani akarja magát – mint a szeretet ajándékának tapasztalatára mutat rá, amely egyesíti a partnereket az Isten teremtő és örökké teremtő aktusából áradó kegyelem megtapasztalásában. Ami az emberi állapotot (legyen az hetero, homo vagy más) minősíti, az a szeretetre való elhívás, amelynek megvannak a maga minősítő jegyei, és amely az életprojekt és a lét folyamatos cseréjének egyenlő méltóságában valósul meg.
A szöveg tovább magyarázza a homoszexuálisok által elkövetett aktusok érvényességét. “Az azonos neműek szexuális aktusokban is megvalósuló szexualitása tehát nem tekinthető Istentől elválasztó bűnnek, és nem tekinthető önmagában rossznak, hanem a fent jelzett értékek megvalósításában kell figyelembe venni”.[1] Fontos passzus, amely elvezet ahhoz a következetes felhíváshoz, amelyet maguk a püspökök tettek, hogy újragondolják többek között a Katolikus Egyház Katekizmusának néhány számát (2357-2359. szám), amelyek eddig minden szexuális aktust a homoszexuális kapcsolaton belül önmagában bűnösnek tekintettek.
Ebben az új orientációban a német egyház is néhány más egyház (például a flamand egyház) mellett áll. Az a tény, hogy a püspökök a pápához fordultak, akitől megújult álláspontot várnak ezekben a kérdésekben, arra utal, hogy e püspökök tanítóhivatala a pápa értékelésére vár, amely talán nem is jön el, vagy másként nyilvánul meg. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy ez az új irányultság azokban a zsinati munkákban érlelődött meg, amelyeket maga a pápa szorgalmazott, és amelyektől valami újat vár. A szöveg egy hosszú és fáradságos vita gyümölcse, amely püspököket és a laikusok neves képviselőit is foglalkoztatta, és van némi saját magisztrális relevanciája, amely a német egyház szinodalitásából merít, és bár a pápától, vagyis azoktól, akik az egyházak közösségének élén állnak, visszajelzésre vár, de eleget tesz annak az igénynek, hogy radikálisan újragondoljuk azokat az elméleteket és gyakorlatokat, amelyekkel kapcsolatban most jelentős nyugtalanság tapasztalható.
Mint láthatjuk, minden szinódusnak megvannak a maga “kockázatai“; vajon üdvözölni fogják-e őket?
Forrás: rorate-caeli.blogspot.com
[1] Vesd össze:
Lev 18,22-30
“Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog. Ne hálj együtt semmiféle állattal, attól tisztátalanná válsz. Az asszony se adja oda magát állatnak, hogy vele háljon. Ez undok dolog. Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel. Így szennyezték be magukat azok a népek is, amelyeket elűztem előletek. Az ország tisztátalanná vált, de megtoroltam bűnét, s az országnak ki kellett okádnia lakóit. Ti azonban tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat, ne kövessetek el semmit azokból az iszonyatos dolgokból, sem a közületek valók, sem a közöttetek lakó idegenek. Mindezeket az utálatos dolgokat annak a földnek a lakói követték el, amely előttetek van, és tisztátalanná lett a föld. Ha ti is tisztátalanná teszitek, nemde titeket is kiokád, mint ahogy kiokádta az előttetek ott lakó nemzeteket? Igen, ha valaki elköveti bármelyiket is azokból az utálatos dolgokból, az vesszen ki népéből, bárki is az. Tartsátok meg tehát törvényeimet anélkül, hogy követnétek azokat az utálatos szokásokat, amelyeknek előttetek hódoltak. Így nem szennyeznek be benneteket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”
Lev 20,13
“13Ha valaki férfival hál asszonnyal való hálás módjára: förtelmességet követett el mind a kettő, halállal lakoljanak, vérük legyen rajtuk.“
Róm 1,23-32
23fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával. 24Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket, 25mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.
26Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. 27Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét. 28Ahogy ők nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, úgy Isten is ráhagyta őket romlott értelmükre, hadd tegyék azt, ami nem való; 29hiszen telve vannak mindenféle igazságtalansággal, rosszasággal, kapzsisággal, romlottsággal, telve irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, csalással, gonoszlelkűséggel; árulkodók ők, 30és rágalmazók, Isten előtt gyűlöletesek, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, a szülőkkel szemben engedetlenek, 31ostobák, megbízhatatlanok, szívtelenek, könyörtelenek. 32Jóllehet megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket tesznek, méltók a halálra, mégis, nemcsak megteszik, hanem az így cselekvőkkel egyet is értenek.
Legolvasottabb írások139 times!
