Egyre több kutatócsoport – a Cambridge-i Egyetem, a svájci Weizmann Intézet, a New York-i Rockefeller Egyetem, a Pittsburghi Egyetem, a kínai Kunming Egyetem – kezdett bele emberi “szintetikus embriók” kifejlesztésébe. Mit jelentenek ezek az “embriók”? És miért összpontosítanak rá ilyen nagy figyelmet a kutatások?
Az első csapat, amely egy előzetes publikációval jelentette be munkáját, a cambridge-i Magdanela Zernicka-Goetz csoport “Human ‘synthetic embryos’ made from hESC” címmel, a Nemzetközi Őssejtkutató Társaság (ISSCR) előtt bemutatott munka. (hESC: emberi embrionális őssejtek).
Ehhez a kutatók az emberi embrionális őssejtek “átprogramozásához” folyamodtak. Ezeket a “szintetikus embriókat” a természetes embrió 14 napos fejlődési szintje fölé “tenyésztették“.
“Sürgősen szabályozást kell bevezetni az őssejtekből származó emberi embriómodellek létrehozásának és felhasználásának felügyeletére” – figyelmeztet James Briscoe professzor, a Francis Crick Intézet kutatási igazgatóhelyettese.
Ezek a “szintetikus embriók” “alapvető információkat szolgáltathatnak az emberi fejlődés alapvető szakaszairól” – mondja, hangsúlyozva azonban, hogy ez a kutatás “”mélyreható” etikai és jogi kérdéseket vet fel“.
Valóban, “ellentétben az in vitro megtermékenyítésből származó emberi embriókkal, amelyekre vonatkozóan létezik egy kialakult jogi keret, jelenleg nincsenek egyértelmű szabályozások az őssejtekből származó emberi embriók modelljeire vonatkozóan“.
Így eddig a tudósoknak a “14 napos szabályt” kellett betartaniuk. A laboratóriumban tenyésztett embriókat ezen időn túl nem lehetett továbbtenyészteni. A szintetikus emberi embriók előállításával kapcsolatos munka “fő motivációja” a “vágy, hogy megértsük az embrió fejlődésének ezt az időszakát“, a 14. és a 28. nap közötti időszakot.
Azonban “ha az a szándék, hogy ezek a modellek nagyon hasonlítanak a normál embriókhoz, akkor bizonyos értelemben ugyanúgy kell kezelni őket” – mutat rá Robin Lovell-Badge, a Francis Crick Intézet sejtbiológiai és fejlődésgenetikai vezetője. “Jelenleg azonban a jogszabályok szerint nem így van.“
A többi, ezeken a modelleken dolgozó csoport különböző módon jár el: “sejtklaszterek“, az emberi embrió “modelljei“, “Discoidok” indukált pluripotens őssejtek felhasználásával, emberi embrionális őssejtek keverésével nyert “E-assembloidok“. De vajon képesek-e ezeket a modelleket valódi embriókhoz asszimilálni?
Alfonso Martinez Arias, a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem fejlődésbiológusa szerint Magdalena Zernicka-Goetz csapatának sejtjei “semmiképpen sem” tekinthetők “valódi embriókkal analógnak“. Számára a szervezettség hiányzik.
Másfelől “a természetes embrióval való hasonlóság figyelemre méltó, már-már nyugtalanító” – értékeli Jacob Hanna munkájával kapcsolatban Jesse Veenvliet a Max Planck Intézet fejlődésbiológusa.
Forrás: fsspx.news
Legolvasottabb írások205 times!
