Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (9)

2013. március 13-án Jorge Mario Bergoglio bíborost pápává választották, aki a Ferenc nevet vette fel. Tíz évvel később, a megválasztás évfordulóját különösen diszkréten ünnepelték meg. A pápa magánmisét celebrált a jelenlévő bíborosokkal Rómában, a Szent Márta-ház kápolnájában, amely a rezidenciája.

A Vatikáni Rádió és a Vatikáni Hírek interjút sugárzott Ferenccel, amelyben a pápa “az egyházra, a világra, az azt irányítókra és az emberiségre vonatkozó álmával” zárta mondandóját, három szóban összefoglalva azt: “testvériség, könnyek és mosoly“. A vatikánisták kétségek és kérdések sorozatán keresztül próbáltak számot vetni az elmúlt tíz évvel, amely tíz kérdésre redukálható. Íme a kilencedik.

9. Milyen az Egyház jelenlegi helyzete egy laikus számára?

A klerikusok által érzett zűrzavarral párhuzamosan hasznos megvizsgálni egy olyan laikus, mint Aldo Maria Valli világos zavarát, aki március 13-án a blogján [https://www.aldomariavalli.it/2023/03/13/sui-dieci-anni-di-francesco-201…] így fogalmazott: “Bergogliónak sikerült rombolnia anélkül, hogy újjáépítené – egy gyönyörű vállalkozás, amely csak bizonyos különösen tehetséges egyének számára lehetséges. Azért választották meg, hogy friss levegőt hozzon. Tíz év elteltével a levegő levegőtlenné vált“.

Ebben az összefüggésben sokan spontán sajnálkoznak XVI. Benedek miatt, de világosan ki kell mondani: Ratzinger, bár tisztában volt a katasztrófával, nem tudott semmit tenni a sodrás ellen, mert ő maga is részese volt a rombolás projektjének. Egy olyan projektnek, amelynek neve van, a II. vatikáni zsinat, és pontos gyökere: a modernizmus“.

Irónia nélkül folytatja az olasz újságíró: “Paradox módon hálásnak kellene lennünk Ferencnek. Mértéktelenségével mindenki számára világossá tette (kivéve persze azokat, akik nem akarják látni), hogy a modernizmus mire törekedett, és végül el is érte: az egyház alávetését a világnak”.

Ha XVI. Benedeknek a meghátrálásával legalább részben sikerült elrejtenie a katasztrófát, Ferenccel minden világossá vált: a modernisták által szorgalmazott fluid katolicizmus teljesen elfoglalta Péter trónját…. A bizonyíték? Kérdezzen meg egy korunk jó katolikusát, aki talán még rendszeresen jár misére, hogy hisz-e Jézus Krisztus társadalmi királyságában“.

Ha hisz abban, hogy Jézus Krisztus valóban minden nép királya és a világmindenség Ura. Ha hiszi, hogy Ő, aki az emberi természet Teremtője és Megváltója, következésképpen szuverén hatalommal rendelkezik az emberek felett, mind egyénként, mind társadalmi közösségként.

És az ő válasza: “A kérdéses katolikus úgy fog rád nézni, mint az ember egy marslakóra, és – feltéve, hogy érti a nyelvedet – elkezd azzal érvelni, hogy a valóságban össze kell egyeztetni a hitet a világgal, hogy semmit sem lehet erőltetni, hogy párbeszédre, megkülönböztetésre és együtt járásra van szükség, hogy van vallásszabadság, hogy az emberi jogokat figyelembe kell venni, hogy más hitekben is van jó…“.

Nem száz, nem ezer év telt el azóta, hogy a pápák még mindig Krisztus társadalmi királyságát hirdették (XI. Pius Quas primas enciklikája, amely bevezette Krisztus Király ünnepét, 1925-ből származik), de mi még halvány emlékét sem őrizzük annak az egyháznak és tanításnak. A forradalom behatolt az Egyházba és belülről meghódította azt. A modernista szabotőrök elérték a célt, amiért oly keményen dolgoztak. Az ember került Isten helyére.

Forrás: fsspx.news

Előző kérdések:

  1. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (1)
  2. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (2)
  3. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (3)
  4. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (4)
  5. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (5)
  6. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (6)
  7. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (7)
  8. Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (8)

Legolvasottabb írások90 times!

Print Friendly, PDF & Email