Ferenc pápa latin misekorlátozásai megerősítik a liturgia és az ortodoxia közötti kapcsolatot

Ma van a Traditionis Custodes második évfordulója. Miután körülbelül egy évvel korábban beleszerettem a hagyományos latin mise szépségébe, emlékszem a megdöbbenés és a zavarodottság érzésére, amikor leleplezték ezt a kegyetlen, dühös dokumentumot, amely úgy tűnt, hogy célja az ősi liturgia ünneplésének örökre való elpusztítása.

Egy olyan időszakban, amikor az Egyházban és a világban ilyen zűrzavar és válság uralkodik, felháborítóan perverznek tűnt, hogy a katolikusok viszonylag kis számát veszik célba, akik menedéket találtak a hagyományos latin mise időtlen szépségében.

A Traditionis Custodes-t más vatikáni rendeletek is követték. 2021 decemberében Roche bíboros kiadta Dubia című rendeletét, amely állítólag megtiltotta a házasságkötést, a keresztelést és más szentségeket a régi rítusban. Aztán idén februárban Ferenc pápa egy reszkriptumot adott ki, amelyben megerősítette, hogy az újonnan felszentelt papok nem celebrálhatják a hagyományos latin misét, és hogy a TLM-et nem lehet celebrálni a plébániatemplomokban. Mindeközben a Hagyományos Latin Misét ünneplő közösségeknek világszerte meg kellett küzdeniük a latin misék eltörlésével és a hagyományos papok és vallásosok üldözésével.

De tágabb értelemben a Traditionis Custodes szánalmasan megbukott. Felgyorsította a Hagyományos latin mise népszerűségének növekedését világszerte. A laikus katolikusok rendkívüli, alulról jövő erőfeszítéseihez vezetett, hogy visszavágjanak a korlátozásoknak. És újra hangsúlyozta az imádság törvénye és a hit törvénye közötti kapcsolatot.

Ez azért van így, mert a latin mise korlátozása Ferenc pápa megújult erőfeszítéseivel párosult, hogy megváltoztassa az egyház tanítását. A múlt hónapban Ferenc pápa meghívta a “Piss Krisztus” alkotóját, aki egy feszületet ábrázolt, amelyet a művész saját vizeletébe merített, a Vatikánba, ahol Ferenc lelkesen fogadta a művészt és dicsérte a munkáját. Eközben a Vatikán díjakat zúdít a csúnya modern templomtervezőkre. A Hittani Dikasztérium nemrég kinevezett prefektusa, Tucho Fernandez utalt arra, hogy a DDF ezentúl nem követi tovább a tanbeli tévedéseket, a szentírástól és a hagyománytól való eltérést, és “a világgal és a tudománnyal párbeszédben előmozdítja a gondolkodást és a teológiai reflexiót“. Ennek a “párbeszédnek” a gyümölcsét talán Ferenc pápa több interjúja is mutatja a néhai ateista Eugenio Scalfarival (Szerk.: “Nincs pokol, a pokol nem létezik.” [Ferenc pápa 2017. Nagypéntek). Ezekben az interjúkban, amelyeket Scalfari “egy jezsuita hívő és egy vallás által lenyűgözött felvilágosult ember közötti, a 19. századból származó kulturális eszmecsereként és párbeszédként” jellemzett, Ferenc pápa tagadta Jézus istenségét, tagadta a pokol létezését, elfogadta az erkölcsi relativizmust, és kijelentette, hogy az emberek keresztény hitre térítésére irányuló erőfeszítések “ünnepélyes ostobaságot” jelentenek. Miközben a Vatikán visszavonta ezeket a kijelentéseket, Ferenc továbbra is interjúkat adott Scalfarinak, és kifejezte iránta érzett szeretetét. Beszédes, hogy a Traditionis szellemírója, Andrea Grillo, átütő változásokat akar az egyházi tanításban.

Ennyi zűrzavar és csúfság mellett nem csoda, hogy az Egyház iránya miatt aggódó katolikusok az ősi liturgiában találtak vigaszt. Halála előtt Pell bíboros “teljesen elkötelezettje” lett a TLM-nek. Müller bíboros pedig, aki élesen bírálta a zsinati zsinatot, maga is elkezdte a TLM-et ünnepelni és hagyományos felszenteléseket végezni. A katolikusok egyre inkább felismerik, hogy a világ tévedéseinek való ellenállás érdekében nincs más lehetőség, mint “szilárdan állni és ragaszkodni a ránk hagyományozott hagyományokhoz“.
 
Forrás: rorate-caeli.blogspot.com

Legolvasottabb írások178 times!

Print Friendly, PDF & Email