Parolin: A katolikus tanítás a homoszexualitásról nem képezi vita tárgyát

Parolin államtitkár törvényt szab a német egyháznak:
A katolikus tanítás a homoszexualitásról nem képezi vita tárgyát

Pietro Parolin bíboros államtitkár arról tájékoztatja a német püspököket, hogy a férfiaknak fenntartott pappá szentelés és az egyház homoszexualitásról szóló tanítása nem tárgyalható – német külön út ezért

Die Tagespost
2023. november 24.
A német püspökök egyértelmű üzenetet kaptak Pietro Parolin bíboros államtitkártól, miszerint a Vatikán a német püspökök küldöttségével folytatandó közelgő tárgyalásokon sem az “Ordinatio Sacerdotalis” című levélről, amelyben II. János Pál pápa 1994-ben megerősítette a nők kizárását a pappá szentelésből, sem az egyház homoszexualitásról szóló tanításáról nem kíván tárgyalni. A német püspökök főtitkárának, Beate Gilles-nek címzett, október 23-án kelt levelében, amelyet szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátott, Parolin pontosítja a zsinati útról szóló német-római dialógusforduló menetét és tartalmát.

Júliusban több dikasztérium vezetője először találkozott a német püspökök képviselőivel, hogy megvitassák a zsinati utat. Októberben a globális szinódus német résztvevői – Georg Bätzing püspök, Felix Genn püspök, Bertram Meier püspök, Stefan Oster püspök, Franz-Josef Overbeck püspök – és a Német Püspöki Konferencia főtitkára, Beate Gilles újabb találkozót tartottak több dikasztérium vezetőjével. Ezeket a megbeszéléseket a következő évben folytatni fogják.

 

Találkozók a püspökök képviselőivel 2024 januárjában, áprilisában és júniusában.

 
A Hitoktatási, a Keresztény Egység előmozdításáért, a Püspöki, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi, valamint a Törvényhozási Szövegekért felelős dikasztériumok vezetői 2024 januárjában, áprilisában és júniusában találkozni akarnak a német püspökök képviselőivel, hogy megvitassák, mi az, ami az egyház tanításában és fegyelmében megváltoztathatatlan, és mi az, ami megváltoztatható.

A megvitatandó témák között szerepel az ekkleziológia, az antropológia, az erkölcstan és a liturgia, valamint a Zsinati Út vonatkozó szövegei. Az alábbiakban dokumentáljuk az október 23-i feljegyzést, amely a Hittani Kongregáció javaslatát jelenti, amelyet a fent említett dikasztériumok vezetői jóváhagytak. A feljegyzés minden német egyházmegyés püspök és e szerkesztőség rendelkezésére áll, és a fent említett vatikáni megbeszélések alapját képezi. [Die Tagespost]

* * * * *

 

Az államtitkárság 2023. október 23-i keltezésű feljegyzése:

 
Tekintettel a német zsinati út eddigi menetére, először is szem előtt kell tartani, hogy jelenleg egy egyetemes zsinati út zajlik, amelyet a Szentatya hívott össze. Ezért tiszteletben kell tartani az egyetemes Egyháznak ezt az útját, és el kell kerülni azt a benyomást, hogy olyan párhuzamos kezdeményezések zajlanak, amelyek közömbösek az “együtt utazásra” irányuló törekvéssel szemben.
Ebben a tekintetben érdemes feleleveníteni a Szentatya néhány szavát, amelyet a németországi Isten népéhez intézett:
“Testvérek, gondoskodjunk egymásról! Óvakodjunk a hazugság és a megosztottság atyjának, a skizma mesterének kísértésétől, aki egy látszólagos jó vagy egy adott helyzetre adott válasz keresésének hajtásában végül feldarabolja Isten szent és hűséges népének testét”. 1
Tiszteletben tartva a németországi egyház egyes tagjainak aggodalmait, “szélesítjük a sátrat“, hogy folytassuk a már megkezdett párbeszédet, abban a reményben, hogy azt a tisztelet és a testvéri szeretet fogja jellemezni, figyelembe véve a javaslatokat összefoglaló dokumentumokban bemutatott kérdéseket.
 
Azonban már az elején világossá kell tenni, hogy ezek a kérdések különböző jelentőségűek, és nem lehet mindegyiket egy szintre helyezni. Némelyiknek vannak olyan aspektusai, amelyeket nem lehet vitára bocsátani, de olyanok is, amelyek közös, mélyreható megbeszélés tárgyát képezhetik. Mások tekintetében azonban nincs lehetőség eltérő értékelésre jutni, mint például a következők:
 
(a) A férfiak számára fenntartott pappá szentelés:
 
Bár a csak férfiaknak fenntartott pappá szentelés tanítását az Egyház állandó és átfogó hagyománya megőrizte és a közelmúlt dokumentumaiban a Tanítóhivatal következetesen tanította, napjainkban mégis különböző helyeken vitathatónak tartják, vagy pedig az Egyház azon döntésének, hogy a nőket nem engedi be erre a felszentelésre, csupán fegyelmi jelentőséget tulajdonítanak. Hogy minden kétséget eloszlassunk ebben a fontos kérdésben, amely magát az Egyház isteni alkotmányát érinti, a testvéreket megerősítő hivatalomnál fogva (vö. Lk 22,32) kijelentem, hogy az Egyháznak semmiféle felhatalmazása nincs arra, hogy nőket pappá szenteljen, és hogy az Egyház minden hívőjének véglegesen ragaszkodnia kell ehhez a döntéshez.“. 2
 

Ferenc pápa többször is kifejezetten megerősítette II.

Például:
A nők pappá szentelésével kapcsolatban az Egyház megszólalt, és azt mondja: “A nők pappá szentelésével kapcsolatban az Egyház szólt, és azt mondja: “A nők pappá szentelésével kapcsolatban az Egyház szólt: Nem – mondta Szent János Pál, de határozottan. Ez az ajtó zárva van” 3

“Ami a nők katolikus egyházban történő pappá szentelését illeti, II. Szent János Pál kimondta az utolsó egyértelmű szót, és ez megmaradt. Ez érvényes.” 4

“Ez nem dogmatikus meghatározás, bár mindenkinek el kell fogadnia. Senki sem mondhat nyilvánosan ellent neki.” 5
Egy kötelező érvényű döntéssel állunk szemben, amely a pápa joghatósága alá is tartozik, pontos fegyelmi következményekkel, amelyeket a Hittani Kongregációnak fenntartott vétségekre vonatkozó normák tartalmaznak (2021. október 11.):
Art. 5.
 
A Hittani Kongregáció fenntartja a súlyosabb bűncselekményt, a nő felszentelésének kísérletét is:
  1. Ha a szentté avatást megkísérlő személy vagy a szentté avatást megkísérlő nő a CIC alá tartozó Krisztus-hívők, büntetőjogi vétségként kiátkozással sújthatók, amelynek feloldása az Apostoli Széknek van fenntartva a can. 1379 § 3 CIC az Apostoli Szentszéknek van fenntartva.
  2. Ha azonban a szentté avatást kérő személy vagy a szentté avatást kérő nő a CCEO alá tartozó keresztény hívek tagjai, akkor súlyos kiközösítéssel büntetendők, amelynek feloldása az Apostoli Szentszéknek van fenntartva.
Bár ma ezt a kérdést az egész Egyházban lezártnak kell tekinteni, Ferenc Szentatya olyan elmélkedést fogalmazott meg, amely segít megérteni e tanítás értelmét, és arra hív, hogy találjunk más módokat a nők nagyobb részvételének előnyben részesítésére:
“A nők törvényes jogainak követelése azon szilárd meggyőződés alapján, hogy a férfiak és nők egyenlő méltósággal rendelkeznek, mély kérdéseket vet fel az Egyház számára, amelyek kihívást jelentenek számára, és amelyeket nem lehet felületesen megkerülni. A férfiak számára fenntartott papság, mint Krisztus, a Vőlegény jele, aki az Eucharisztiában önmagát adja, olyan kérdés, amely nem vita tárgya, de sajátos konfliktusokra adhat okot, ha a szentségi tekintélyt túlságosan összekeverik a hatalommal.

“Nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor papi tekintélyről beszélünk, “a funkció szintjén vagyunk, nem pedig a méltóság és a szentség szintjén”.
“A szolgálati papság egyike azoknak az eszközöknek, amelyekkel Jézus szolgálja népét, de a nagy méltóságot a keresztség adja, amely mindenki számára elérhető. A papnak Krisztushoz, a Főhöz – vagyis a kegyelem fő forrásához – való hasonulása nem jelent olyan emelkedettséget, amely őt a többiek élére helyezi. Az Egyházban a funkciók nem alapozzák meg “egyesek felsőbbrendűségét mások fölött”. Valójában egy nő, Mária, fontosabb, mint az összes püspök. Még ha a szolgálati papság funkcióját “hierarchikusnak” is értelmezzük, nem szabad elfelejteni, hogy az “teljes egészében Krisztus tagjainak szentségét szolgálja”. Sarkalatos pontja nem az uralomként értett hatalma, hanem az Eucharisztia szentségének kiszolgáltatására való felhatalmazása; ez a hatalmának alapja, amely mindig a nép szolgálatát jelenti. Ez nagy kihívás a lelkipásztorok és a teológusok számára, akik segíthetnek jobban felismerni, hogy ez mit jelent a nők lehetséges szerepét illetően az Egyház különböző területein, ahol fontos döntések születnek.” 6
b) Egy másik kérdés, amelyben a helyi egyháznak nincs lehetősége arra, hogy más álláspontot képviseljen, a homoszexuális cselekményekre vonatkozik. Mert még ha el is ismerjük, hogy szubjektív szempontból lehetnek különböző tényezők, amelyek arra hívnak bennünket, hogy ne ítélkezzünk az emberek felett, ez semmiképpen sem változtat e cselekmények objektív erkölcsiségének értékelésén.
 
Az Egyház állandó tanítása hangsúlyozza, hogy “az azonos nemű személyek közötti szexuális kapcsolatok objektív erkölcsi értékelése pontosan és biztosan meg van határozva. Egy másik kérdés, amelyről itt nem esik szó, az ilyen kapcsolatok szubjektív erkölcsi beszámíthatóságának mértéke az egyes esetekben“. 7
 

A Vatikánból, 2023. október 23.

[Megjegyzések:]
1 Ferenc pápa, Levél a Németországban élő zarándok néphez, 2019. június 29., 10. sz.
2 Szent János Pál apostoli buzdítás Ordinatio sacerdotalis a csak férfiaknak fenntartott pappá szentelésről, 1994. május 22., sz. 4.5
3 Ferenc pápa, A Rio de Janeiró-i ifjúsági világnapot követő hazafelé tartó repülőút során tartott sajtótájékoztatóról (2013. július 28.).
4 Ferenc pápa, A Szentatya válaszából Anna Kristina Kappelinnek a Sveriges TV számára a svédországi apostoli útról hazafelé tartó repülőút során adott válaszából (2016. november 1.).
5 Ferenc pápa, A Szentatya “válaszai” “két bíboros kételyeire” (2023. július 1.).
6 Ferenc pápa, Evangelii gaudium című apostoli buzdítás (2013. november 24.), 104. o.
7 Hittani Kongregáció, Értesítés P. Marciano Vidal C.S.R. egyes írásairól (2001. február 22.).

Legolvasottabb írások216 times!

Print Friendly, PDF & Email