Nemrégiben megtudhattam egy vitában, hogy mivel nem vagyok feminista, egy tenyészkanca vagyok, nem ember, hanem két lábon járó szaporítószerv, ezen felül pedig selejt, az engem minősítő feminista gyűlöli a fajtámat, és a kutyája élete többet ér, mint az enyém.
Agresszív emberek sajnos mindenhol vannak, de a fenti viselkedést nem először tapasztaltam meg. Egyszerűen a feministák nem bírják elviselni, hogy vannak nők, akik nem feministák. Számukra ez egyenlő a női nem elárulásával. Hiszen a feminizmus hozza el a nők számára a kánaánt, így aki nem feminista, a nőknek rosszat akar.
Csakhogy a feminizmus nem hoz el semmiféle kánaánt, épp ellenkezőleg. A feminizmus frusztrált férfinőket csinál a nőkből, akik se férfinak, se nőnek nem jók.
A feminizmus már az első hullámában is romlott volt. Egy-két kivételtől eltekintve olyan jogokért harcolt a nők számára, amelyekre nincs szüksége.
Szavazati és választhatósági jog
Isten a férfiakat bízta meg az államok vezetésével. Nők nem valók a politikába. Bíznunk kell a férfiakban, akik nem az ellenségeink, hanem apáink, fivéreink, férjeink, gyerekeink. Ha befolyással akarunk lenni a politikára, anyaként megtehetjük: mi neveljük a jövő politikusait és szavazóit.
Szent X. Piusz pápa szerint:
„Miután megteremtette a férfit, Isten megteremtette a nőt is, és meghatározta küldetését, nevezetesen azt, hogy a férfi társa, segítője és vigasza legyen… Ezért tévedés azt állítani, hogy a nők jogai ugyanazok, mint a férfiaké. A háborúban vagy a parlamentben szerepet vállaló nők kívül esnek a megfelelő életterükön, és ottani pozíciójuk a társadalom kétségbeeséséhez és romlásához vezetne. A nő, akit úgy teremtettek, hogy a férfi társa legyen, ennek megfelelően a szeretet és ragaszkodás hatalma alatt kell maradjon, de mindig a férfi hatalma alatt. Mennyire téves tehát az a félre siklott feminizmus, amely Isten munkájának »kiigazítására« törekszik! Olyan ez, mintha egy szerelő próbálná korrigálni az univerzum jeleit és mozgásait. A Szentírás, különösen Pál apostol három levele, hangsúlyozza a nő férfitól való függőségét, szeretetét és támogatását – de nem rabszolgaságát.”
Egyenlő jogok az oktatás és a munka terén
Kevés betegesebb dolog van a koedukációnál. A lányok és a fiúk nem egyformák, és a feladataik se azok. A lányokat feleségnek, anyának, háziasszonynak kéne nevelni, nem karrieristának.
Az se normális, hogy egy nő bármi lehet, akár járőr vagy katona is. Olyan szakoknak és munkáknak szabadna csak nyitottnak lenniük a nők előtt, amelyek illenek hozzájuk.
A nők többségének férjhez kellene mennie, gyerekeket szülnie, velük és az otthonukkal foglalkoznia. Nem kellene folyton azért a lehetetlen célért küzdeniük, hogy összeegyeztessék a családot és a munkát.
A férjhez nem ment nők pedig nőies munkákat végeznének. Az ő életükben nem lenne konfliktus a munka és a család között. Lelkileg anyává válhatnának a munkájuk révén.
Abortusz
Betiltanám. Nem más, mint gyermekgyilkosság. Aki nem akarja felnevelni a gyerekét, adja örökbe. Aki nem szeretné örökbe adni, az kapjon meg minden támogatást a gyermekgondozáshoz.
Fogamzásgátlás
Szintén betiltanám. Halálos bűn. Házasságon kívül senki ne éljen nemi életet, házasságon belül pedig komoly okkal természetes családtervezés alkalmazható a gyermekáldás elkerülésére.
Válás
Nincs katolikus válás. Ha a férj bántalmazó, ágytól-asztaltól elválasztás van. A férjem marad az illető, de nem kell vele együtt élnem. Ha a házasság nem érvényes valamilyen elismert akadály miatt, akkor se válás történik, hanem az Egyház kimondja, hogy a látszat ellenére nem jött létre a házasság.
A fentiekből látható, hogy egy katolikus nőnek nincs szüksége a feminizmus által kiharcolt jogok többségére. Az egy-két hasznos dolog miatt pedig nem kell feministának vallanunk magunkat, mert hiszen minden politikai irányzatban találhatunk olyasmit, amivel egyetértünk. Ettől még a maradék kilencvenkilenc elvet nem kell elfogadnunk.
A gond az, hogy a valóságban nagyon kevés igazán antifeminista nő van. A jobboldal is tele van karrierista nőkkel, akik a kisbabáikat hátrahagyva dolgoznak, lelkiekben transzférfiként politizálnak. Az ilyenek igazából képmutatók, és joggal gúnyolódnak rajtuk a feministák.
De azért az is igaz, hogy a feministák hazudnak, mikor azt állítják, hogy nélkülük a nőknek kuss lenne a neve. Feminizmus nélkül is tanulhattak, írhattak, alkothattak nők. A tehetség utat tört magának, a zsenit elismerték. Pár név: Bingeni Szent Hildegárd, Nagy Szent Gertrúd, Avilai Szent Teréz. Tehát ahhoz, hogy bárki kifejtse nőként valamivel kapcsolatban az álláspontját, nem kellett a feminizmus.
Antifeminizmusommal nem vagyok a női nem árulója. Pont a nőkért állok ki: azért, hogy valóban nők lehessünk. Ne érezzük úgy, hogy nőként kinézve, viselkedve és élve alacsonyabb rendűek vagyunk egy férfinál vagy férfi módra elő feministánál. Ne kelljen olyan bélyegeket elviselnünk, mint a pick me, agymosott, stepfordi feleség, vagy hogy az engem minősítő feministát idézzem, tenyészkanca, két lábon járó szaporítószerv.
Szeretném ellensúlyozni a lányok feminista indíttatású agymosását, férfinak nevelését, azt, hogy a saját testük és nőiségük megvetésére tanítják őket. Ennyit szeretnék blogoló antifeminista, háztartásbeli nőként. Rólam lepattan a sok feminista gyalázkodás, hiszen semmi olyat nem tudnak mondani, amit ne hallottam volna. De sajnos rengeteg nő van, akit ezeknek a hárpiáknak sikerül férfiéletbe szégyenítenie, arra hergelnie, hogy ne vállaljanak gyereket vagy a gyerekeiket elhanyagolva dolgozzanak, a férjük ellen pedig lázadjanak és tegyék tönkre a házasságukat. Remélem, a magam eszközeivel ezt tudom egy picit ellensúlyozni.
Forrás: katolikusfeleseg.blogspot.com
Legolvasottabb írások63 times!
