Amikor 1987-ben Rómában részt vettem a Szent Péter és Szent Pál főapostolok ünnepén tartott pápai misén – amelyen II. János Pál átadta az érseki palliumot az akkoriban kinevezett főpapoknak – a gyülekezés és a Bazilikába való beléptetés előtt megcsodáltam a két hatalmas Főapostol-szobrot a Bernini-féle kolonnádokkal átkarolt téren.
Végül is a miséből semmire sem emlékszem, de ezek a vizuális mozaikok megmaradtak bennem ennyi év távlatából is.
Sokkal inkább az a momentum maradt meg bennem, hogy azon a délutánon visszatértünk csoportunkkal a Szent Péter-bazilika szépségét részleteiben is látni. Több, mint 3 órán át barangoltunk és „semmit sem láttunk”, pontosabban nem volt elég hely az ember lelkében a sok csodás szépség befogadására. Mindenesetre érintettem a többi zarándokkal együtt, az ezen a napon mindig pápai díszbe öltöztetett Szent Péter-szobornak évszázadok érintéseitől egészen elkopott lábát.
Egy kicsit elszakadva a csoporttól imádkoztam papi hivatásom beteljesedéséért Szent X. Pius pápának, az egyik mellékoltárba rejtett ereklyéinél. Pontosan tíz év múlva a szent Péter-utód közbenjárása elvezetett a szentelési oltárhoz. Másnap, két másik pápa – a Péter legfőbb pásztori szolgálatában jeleskedő Szent V. Pius és Boldog IX. Pius – sírjához is eljutottam.
Bár jól tudjuk az Egyház történelméből, hogy jócskán akadtak a pápai tisztségben olyan személyek, akik messze kerültek a péteri eszménytől, de azért Krisztus ígérete: „…erre a sziklára építem Egyházamat” – sokkal több nagyszerű szentet állított elénk. (Ma sincs ez másként.)
Olvasmány
Olvasmány az Apostolok Cselekedeiből
ApCsel 12,1-11
Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik. János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték. Elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló őrségre. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti. Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez. Azon az éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, kettős lánccal megbilincselve. A bejáratnál őrök tartották szemmel a börtönt. Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. Az angyal oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: “Kelj fel gyorsan!” – mondta. Erre a láncok lehulltak a kezéről. Aztán így folytatta az angyal: “Csatold fel övedet, és vedd fel sarudat!” Amikor megtette, tovább sürgette: “Vedd magadra köntösödet, és kövess!” Ment és követte, de nem tudta, hogy valóság-e, amit vele az angyal tesz. Azt gondolta, látomása van. Átmentek az első őrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt előttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Amikor Péter föleszmélt, megszólalt: – “Most már csakugyan tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiszabadított Heródes kezéből, s abból, amire a zsidó nép számított.”
R. Istennek legyen hála.Evangélium ✠ szent Máté Apostol könyvéből
R. Dicsőség neked Istenünk!
Mt 16,13-19
Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: “Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Így válaszoltak: “Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” Jézus most hozzájuk fordult: “Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Simon Péter válaszolt: “Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: “Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”
R. Áldunk téged Krisztus!
S. Az Evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára!
Amikor Szent Péter apostol – a szikla – személye bármikor is szóba kerül, mindig felidéződik bennem az a film, amelyben a muzulmán hitű Omar Sharif alakítja Szent Pétert. Bár a filmben olyan jelenetek is vannak, amelyekről az Evangélium nem tudósít, mégis úgy gondolja a néző, hogy miért is ne történhetett volna így. Pl. amikor Péter kétségeivel küzd, akkor a Boldogságos Szűzanyát keresi fel tanácsért. Omar Sharif olyan lelki nagyságot formál meg, amely felvillantja az abszolút igazságot: bármilyen gyengék és esendőek lehetünk, az isteni kegyelem mindenre képes és méltóvá tehet a hivatásra-küldetésre.
Ebben a filmben egy másik fikció, hogy Péter meglátogatja Pált a börtönben és elújságolja neki, hogy a páli levelek olvasásának kedvéért megtanult olvasni. Ő vigasztalja a kivégzés előtt félelmeivel küzdő Nagy Misszióst. (Már itt megkezdődik a jézusi szó megvalósítása: „…hogy megerősítsd testvéreidet.”
Manapság, amikor az ókeresztény kor véres üldözéseihez hasonló kezd kibontakozni a világban mindenfelé, elgondolkodtam azon, hogy az Üdvözítő Úr Jézus Krisztusnak mi a szándéka Egyházának/Egyházunknak jelenlegi helyzetével; mi a szándéka velünk?
Eltekintve – sőt elhatárolódva – a mai idők „magán kinyilatkoztatásként” terjedő ilyen-olyan brosúra-ízű szövegeitől, óhatatlanul is eszünkbe kell, hogy jussanak a Boldogságos Szűzanya szavai. Elsősorban az, amit az Evangélium ad tudtul: „…tegyétek, amit a Fiam mond!”; valamint a La Salette-ben és Fatimában elhangzott figyelmeztetések. Ez utóbbiakban Égi Édesanyánk drámaian festi le a ma beteljesedni látszó eseményeket, másrészt a megoldást is megadja: engesztelés, áldozat.
Mi a hűséges katolikus hívő feladata?
Minden körülmények között megtenni, amit Jézus mond! – Sharif-Péter példájára tanácsért menni a Szűzanyához. – Megtanulni olvasni, azaz az Egyház gazdag hagyománya szerint „ismerni az élet útját”. – Megerősíteni (nem szóval, hanem életpéldával) félelmek között élő testvéreinket.
S ha az üldözés félelemmel tölt el, menekülni próbálunk, akkor fürkésszük az úton szembejövő Krisztust, kérdezve: Quo vadis, Domine? – hová mész Uram. Vele (nélküle semmiképpen) képesek leszünk vállalni a szenvedést, hogy a „jó harcot megharcoljuk… és készen várjon minket az Örök Élet koronája.”
p. Anonymus
Legolvasottabb írások558 times!
