Temetés

Az egyház hagyományos tanítása:

Mi, keresztények tiszteletben tartjuk az elhunytak testét, mert ez a lélek „szerszáma” és a Szentlélek otthona (temploma) volt, de azért is, mert tudjuk, hogy egyszer a test is fel fog támadni. Ezért temeti el az Egyház az ember halandó porhüvelyét ünnepélyes szertartásokkal és kíséri el – általában – körmenettel a sírhoz.

Úgy a katekizmus, mint az egyházjog általános szabályokat ír elő, melyeket az egyházi temetéskor figyelembe kell venni. E rendelkezések legfontosabb elemei összefoglalva a következők:

Az egyházi temetés feltételei:

1. Minden megkereszteltet egyházilag kell eltemetni, amennyiben az egyházi temetés jogszerűen nem lett tőlük megtagadva.
2. Azokat a katekumeneket, akik önhibájukon kívül nem lettek még megkeresztelve, úgy kell tekinteni, mint a már megkeresztelte­ket.
3. Azokat, akik nincsenek megkeresztelve, nem szabad egyházilag eltemetni.

Az egyházi temetés megtagadása

• Az egyházi temetést a következő személyek estében meg kell ta­gadni, de csak akkor, ha haláluk pillanatában nem mutatták a megbánás jelét, miközben a megbánás jelének meglétéhez egyetlen ember tanúsága is elegendő:
• Azok a személyek, akik egyházi bírói ítélet alapján kiközösí­tés alatt állnak, vagy akikről egyházi bírói ítélet által meg lett állapítva, hogy tettük kiközösítést vont maga után;
• Nyilvános aposztaták, azaz a keresztény hitet elhagyók; va­lamint olyan személyek, akikről köztudomású, hogy eretnek vagy skizmatikus^[1] szektához tartoznak;
• a szabadkőműves vagy hasonló egyházellenes társaságok notórius tagjai;
• Öngyilkosok, akik szabad elhatározással és meggondolással vetettek véget életüknek
• Azok a személyek, akik – akár írásban, akár szóban – holt­testük elégetését rendelték el. A büntetés nem lép érvénybe, ha a hozzátartozók vagy az állam rendeli el az elhunyt akara­ta ellenére az elégettetést
• Más nyilvános és köztudott bűnösök esetében, mint például:

–    akik konkubinátusban^[2] vagy tisztán polgári házasságban élnek;

–    akik eretnek tanokat terjesztenek, még ha nem is tartoz­nak ilyen szektákhoz;

–    továbbá azok, akik húsvéti kötelességüket hosszabb időn keresztül nem teljesítették;

• – akik az utolsó kenetet elutasították.

Ha az itt felsoroltakat figyelembe véve egy adott esetben kétség áll fenn, akkor az egyházi felsőbbséghez kell fordulni. Ha a két­séget nem lehet megoldani, akkor az egyházi temetést engedé­lyezni kell. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy mindennemű bot­rányt elkerüljenek.

Az egyházi temetés megtagadása még azt is magával hozza, hogy az érintett személy számára sem halotti-, sem éves meg­emlékező mise nem olvasható, sem más nyilvános ünnepség nem tartható. Mindazonáltal az nincs megtiltva, hogy magán (te­hát hirdetés nélküli) misét mondjanak az érintett lelki üdvéért.

Az egyházi temetés megtagadása nem jelenti, hogy az Egyház az illető személy elkárhozását feltételezné vagy ilyen ítéletet hozna felőle. Ez az intézkedés csak az illető által elkövetett bűnöktől való irtózás nyilvános kifejeződése, valamint eszköz arra, hogy másokat e vétkektől elriasszon.

^[1]    Skizmatizmus = Elutasítja a pápa megválasztását

[2]    Élettársi kapcsolatban