Nyomtatás Nyomtatás

Müller bíboros: a katolikusok szabadon ellentmondhatnak a pápa homoszexuális élettársi kapcsolatokról mondott véleményének

Egy új filmben, amelyet vasárnap Észak-Amerikában mutatnak be, de tegnap már Rómában bemutattak, Ferenc pápa ellentmond a katolikus egyház tanításának, felszólítva a homoszexuális élettársi kapcsolatok legalizálására. A homoszexuális kapcsolatokról szólva azt mondta: „Amit meg kell alkotnunk, az egy törvény az élettársi kapcsolatra. Ily módon jogilag védve lesznek. Emellett álltam ki.”

Az alábbiakban Gerhard Ludwig Müller bíboros állásfoglalását olvashatjuk:

Nem ismerem a pápai interjú nyilatkozatának pontos megfogalmazását, ami, mint oly sok esetben, most is kétértelmű, de a hatás végzetes. A katolikus hívek ingerültek, az egyház ellenségei úgy érzik, hogy Jézus Krisztus Urunk helytartója megerősíti azokat, akik Isten Fiát elutasítják. Az értelem teológiai és filozófiai érveinek használata helyett az érzésekhez folyamodnak, így a hit racionalitását érzelmességgel szorítják sarokba. De a hit nem a jobb vagy a bal oldali politikai spektrum, sem a konzervativizmus vagy a progresszivizmus közötti ideológia közötti választástól függ, hanem csak attól az igazságtól, amely mögött az Isten a maga valóságában és történelmi kinyilatkoztatásának szavában áll.

A keresztény ember első igazságként Istenben hisz, a pápát és a püspököket Szent Péter és a többi apostol utódjaként ismeri el. A pápa iránti hűség valami más, mint a pápa bálványozása, amely inkább hasonló ahhoz az elvhez, amely szerint a vezetőnek vagy a pártnak mindig igaza van. Ahol feszültség van az egyszerű és nyilvánvaló Isten Igéje, a tévedhetetlen értelmezés és a magán véleménynyilvánítás között, ha még az egyház legfelsőbb tekintélyei részéről történik is, ott mindig az „Isten javára” elv érvényesül.

A Tanítóhivatal Isten Igéjét szolgálja, és soha nem áll a Kinyilatkoztatás felett. Minden esetben ez az egyház érvényes tanítása az Isten Krisztusban való kinyilatkoztatása és az annak alárendelt Tanítóhivatal viszonyáról.

Ferenc pápa jelen nyilatkozata pusztán magán vélemény, amelynek minden katolikus szabadon ellentmondhat. John Henry Newman (1801-1890) bíboros, és a modern idők egyházának egyik legnagyobb tanítója azt mondta, hogy még az egyházi szervezetek pénzügyi korrupciójánál, valamint a klérus és vezető laikusok erkölcsi korrupciójánál is rosszabb a kinyilatkoztatott tan meghamisítása.

(Szerk.: csak csöndben jegyzem meg, hogy a pápa esetében – véleményem szerint – nincs olyan, hogy magánvélemény, vagy hivatalos vélemény. Ugyanis minden katolikus úgy tekint rá, mint Krisztus földi helytartójára, aki ha valamit mond, akkor az úgy van, úgy helyes. Az átlag katolikus nem mérlegeli és nem is mérlegelheti, mert nincs meg hozzá a megfelelő képzettsége, hogy helyes. vagy hamis, amit a pápa mond.)

Ez a mai, és ez volt az összes egyháztörténeti visszaélés és botrány forrása. Mi a keresztény ember egyházi elfogulatlansága vagy szabadsága? A pápa és püspökök – különösen a Szent Római Egyház bíborosai – között ugyanaz a kapcsolat áll fenn, mint Péter és a többi apostol között volt. Szent Pál azért szállt szembe Szent Péterrel, mert utóbbi félreérthető viselkedéssel és beszéddel tért el az „evangélium igazságától” (Gal 2,14). Szent Jeromos, Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás a Galatákhoz írt levél értelmezésében tartalmi szempontból Szent Pál oldalát képviselik, és dicsérik Szent Pétert alázatosságáért, amiért engedte, hogy Pál őt megdorgálja.

A katolikus egyházban Isten Igéje érvényes – tekintettel a nemek egymást kiegészítő jellegére, a házasságra és a családra – és ez a végleges értelmezés Fia, Jézus Krisztus személyében és küldetésében is tükröződik, aki akkor és mai is a farizeusokhoz szól: „Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, ‘férfinak és nőnek alkotta őket’?, És így szólt: .”Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz’’ (Mt 19,4-5). Nincs jog a házassághoz és a családhoz, hacsak egy férfi és egy nő Isten által alkotott természetük és lelkiismeretük szerint, Isten színe előtt szabadon nem mondják azt egymásnak: csak te és örökké – amíg a halál el nem választ minket.

Isten akarata szerint a törvényes házasságon kívül minden szexuális egyesülés objektíve súlyos bűn, függetlenül attól a szubjektív bűntudattól, amelyet csak Isten ismer, és akinek megbocsátására mindig és minden pillanatban rábízhatjuk magunkat. De nem szabad könnyelműen vétkeznünk, Isten irgalmát magától értetődőnek tekinteni, és ahelyett, hogy az Ő irgalmas ítéletére bíznánk magunkat, a bűnös cselekedetben megerősítve látjuk magunkat a kereszténységre törő kortársak tapsától kísérve.

A katolikus egyház katekizmusa világosan megkülönbözteti a lelki gondozást és a saját neműk iránt vonzódó személyek iránti személyes figyelmet, valamint a házasságon kívüli homoszexuális vagy akár heteroszexuális cselekedetek objektív értékelését, amelyek ellentétesek Isten parancsolatával. „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt.” (1 János 2, 6). Isten parancsainak betartása az iránta való szeretet kifejezése és az emberre gyakorolt gyógyító hatásának felismerése.

A pápa ahelyett, hogy olyan emberekkel találkozna, akik úgy érzik, hogy hozzáállásukban és téves gondolkodásukban megerősíti őket, és akik a pápával készített képükkel mutatkoznak a világ előtt, tanulmányoznia kellene Daniel Mattson könyvét, és beszélgetésre hívni azt az amerikai férfit, aki megtalálta a kiutat a szexuális szabadosságból az önmegtartóztató életbe „Isten gyermekeinek szabadságában és dicsőségében” (Róm 8:21)
A cikk teljes terjedelmében itt található.

Forrás: Péter Sziklája