2003. nyarán Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa, állítólag azt mondta két papnak egy magánaudiencián, hogy véleménye szerint Marcel Lefebvre érsek, a Szent X. Piusz Papi Testvériség alapítója “a legfontosabb püspök a 20. században az egyetemes egyház szempontjából“.
A LifeSiteNews-nak sikerült megszereznie a Palazzo di San Uffizio-ban tartott 30 perces találkozón jelenlévő két pap egyikétől a német bíboros szavaira való írásos visszaemlékezést.
Ebben a beszélgetésben Ratzinger bíboros nyilvánvaló módon tiszteletét fejezte ki Lefebvre érsek iránt az egyházért végzett munkájáért, elismerve, hogy “most utólag egyet kell értenem Lefebvre érsek úrral abban, hogy saját püspököket akart“.
Ratzinger bíboros megjegyzései a következőképpen hangzanak:
- “Nehéz felmérni, hogy az Egyház mivel tartozik Lefebvre érseknek, nemcsak az ő ‘afrikai időszakáért’, hanem később az Egyház egészéért is. …Őt tartom a XX. század legfontosabb püspökének az egyetemes egyház szempontjából.”
- “Ha az akkori francia püspökök csak egy kicsit is többet mutattak volna keresztényi szeretetből és testvériségből Lefebvre érsek iránt, a dolgok talán másként alakultak volna…”
- “Jelenlegi nézőpontomból visszatekintve, egyet kell értenem Lefebvre érsekkel, hogy saját püspököket akart. Ma, az ‘Ecclesia Dei 15 évének’ tapasztalatai után, világos, hogy egy ilyen művet, mint a Szent X. Piusz Papi Testvériség, nem lehet egyszerűen csak úgy átadni az egyházmegyés püspököknek“.
1988-ban Lefebvre érsek négy püspököt szentelt fel Róma jóváhagyása nélkül. Ő megpróbált együttműködni a Vatikánnal és megkapni a jóváhagyást ehhez, de az akadályok olyan nagyoknak tűntek, hogy úgy döntött, az engedetlenség útját választja. A hagyomány érdekében végzett munka folytatása érdekében Lefebvre érsek a saját püspökök felszentelését többek között olyan súlyos okok miatt látta szükségesnek, mint saját egyre előrehaladottabb kora, és ugyanakkor az 1986-os ökumenikus imatalálkozó Assisiben, amelyen egy Buddha-szobrot helyeztek el egy oltáron II. János Pál pápa jelenlétében.
Azt, hogy Ratzinger szerint Lefebvre a “20. század legfontosabb püspöke” volt, összecseng bizonyos mértékig azzal, amit Schneider püspök egyszer Edward Pentinnek mondott: “XVI. Benedek pápa egyszer azt mondta. Marcel Lefebvre érsekről: ‘Ő a katolikus egyház nagy püspöke volt.” Athanasius Schneider püspök az SSPX történetéről beszélt egy 2021. júliusi interjúban. Ő elmondta, hogy a Társaságot eredetileg 50 évvel ezelőtt alapították Svájcban a helyi püspök és a Vatikán jóváhagyásával, de később “konfliktusba került a Vatikánnal“, mert kritizálta a II. vatikáni zsinat kijelentéseit. Ezen kívül ők csak a hagyományos latin misét akarták celebrálni, mondta Schneider. Az SSPX és a Vatikán között tovább nőtt a “bizalmatlanság”, amikor a pápa nem hagyta jóvá az általuk javasolt négy püspökjelöltet. Lefebvre számára ekkor vált világossá, folytatta Schneider, hogy a Szentszék nem hagyná jóvá az SSPX-et, annak “konstruktív” kritikájával a II. vatikáni zsinat egyes “megnyilatkozásaival” szemben.
Aztán az SSPX négy saját püspökének 1988-as felszentelése Lefebvre érsek, a négy újonnan felszentelt püspök és a szentelésen résztvevő de Castro Mayer püspök exkommunikációjához vezetett.
XVI. Benedek pápa pontifikátusa alatt azonban “két nagyon fontos lépés történt a helyzet normalizálására” – folytatta Schneider. 2007-ben “Benedek pápa kiadott egy motu propriót, a Summorum Pontificum-ot, amely szabadságot adott a papoknak, hogy ezt a misét ünnepeljék, bizonyos értelemben visszaállította az Egyház hagyományos miserítusát, amely mindig is Lefebvre érsek és a X. Piusz Testvériség egyik fő követelése volt“.
Benedek pápa 2009-ben feloldotta a négy püspök exkommunikációját. Ugyanakkor ez azonban még mindig megoldatlanul hagyott néhány kánonjogi problémát. Ferenc pápa alatt történt “két további fontos lépés“, Schneider szerint. Ferenc pápa megadta az SSPX papjainak a fakultást, hogy gyóntathassanak “az egész világon“.
“Ez nagyon nagylelkű volt” – jelentette ki Schneider püspök.
Hozzátette: “Nehéz azt mondani, hogy ezek a papok az egyházon kívül volnának vagy skizmatikusak lennének, amikor rendelkeznek a gyóntatás rendes engedélyével, amelyet maga a pápa adott nekik. És ezen kívül a pápa felhatalmazta az egyházmegyés püspököket, hogy az SSPX papjainak megadják az engedélyt a házasságkötéseknél való közreműködésre“.
A német-kazah püspök megjegyezte: “Tehát egy olyan helyzetet látunk, amely egyre közelebb áll a kánoni normalizációhoz, és ez jó dolog. Örülnünk kell, hogy ez a helyzet megoldódhat, és az SSPX jelen lehet, működhet az Egyházon belül az Egyház javára és az Egyház megújulása érdekében”, “a hitletétemény megőrzése érdekében, a liturgiában és a lelki életben, mert tulajdonképpen az SSPX nem mást tesz, mint amit az Egyház mindig hitt, ahogy az Egyház imádkozott, ahogy az Egyház élt, egészen a zsinatig, mindezen évszázadok alatt“.
Schneider püspök azzal zárta, hogy “reménykednünk kell abban, hogy ők megkapják a teljes elismerést. Én remélem, hogy hamarosan; ez jó lenne. És akkor az SSPX egy normális jelenség lesz, mint más valóságok az Egyházon belül. Erre szükség van a mi korunkban, ebben a válságban, a sötétség és zűrzavar idején“.
A prelátus szerint szükség van arra, hogy az Egyház olyan közösségekkel gazdagodjon, mint az SSPX, “papokkal és laikusokkal, akik egyszerűen csak megtartják minden korok hitét, minden korok szentmiséjét, mert ezt teszik az SSPX papjai és hívei“.
Arra a kérdésre, hogy szabad-e az SSPX kápolnákba járni, Schneider püspök azt válaszolta, hogy ha nincs más lehetőség, “természetesen, mert ők törvényesen gyóntathatnak“, az ember “elmehet gyónni hozzájuk a pápa jóváhagyásával. És furcsa lenne, ha ugyanannak a papnak a miséjén nem vehetnének részt, aki a gyóntatást végezte, feloldozást adott.”
Hozzátette, hogy “a szentségek, a szentmise a lelkek üdvösségére adatnak, a lelkek javára. Úgy gondolom, hogy amikor a hétköznapi katolikusok számára nehéz elérni a hagyományos misét, és van egy közelebbi lehetőség a Szent X. Piusz Testvériségnél, akkor mehetnek oda, vagy például ha náluk van lehetőség kiváló hitoktatásra gyerekek vagy a fiatalok számára. Ezért úgy gondolom, hogy mivel nincsenek az Egyházon kívül – néhány megoldatlan kánonjogi probléma ellenére, számomra jogszerűnek tűnik, hogy laikusok az SSPX miséire is menjenek“.
Schneider püspök ezen megjegyzései azt mutatják, hogy manapság az SSPX szerepét és munkásságát egészen másképp értékelik, mint a múltban, amikor a katolikusok az engedetlenség szempontját hangsúlyozták.
Úgy tűnik, hogy Ratzinger bíboros 2003-as megjegyzései igazolják Lefebvre érsek munkájának nagy részét, aki az engedetlenséget azért választotta, hogy megőrizze nemcsak a hagyományos latin misét, hanem a hagyományos hitet annak minden aspektusában.
Most, hogy az Ecclesia Dei közösségeinek hamarosan olyan vizitációkkal kell szembenézniük Rómából, amelyek bizonyosan az eredeti és hagyományos karizmáik elnyomását célozzák, nekik is szembesülniük kell azzal a kérdéssel, hogy engedelmeskednek-e vagy sem, és hagyják-e, hogy a hagyomány elnyomása megtörténjen köreikben.
Emlékezzünk arra, hogy Lefebvre érsek idején a tridenti misét VI. Pál pápa lényegében elnyomta, ahogy Ferenc pápa is ugyanezt próbálja most tenni.
Carlo Maria Viganò érsek – aki szintén dicsérte Lefebvre munkásságát – nemrégiben, ez év augusztusában nyilatkozott erről a kérdésről: XVI. Benedek a motu proprióval visszaállította a római apostoli misét az egyházban, kijelentve, hogy azt soha nem szüntették meg. Közvetve elismerte, hogy visszaélés történt VI. Pál által, amikor, hogy tekintélyt adjon a rítusának, kíméletlenül megtiltotta a hagyományos miserítus celebrálását.
Claude Barthe abbé, hagyományhű pap és liturgikus szakértő szintén nemrégiben jelentette ki, hogy VI. Pál pápa hatályon kívül helyezte a hagyományos latin misét: “V. Piusz miséje, amikor VI. Pál hatályon kívül helyezte (mert hatályon kívül helyezték, meg kell mondani; ahogy Jean Madiran helyesen mutatott rá), szinte minden részletében megegyezett azzal, ami a XI. században volt“.
Ezenkívül Viganò tavaly kijelentette, hogy szerinte “Lefebvre érsek példamutató hitvalló, és úgy gondolom, hogy mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy a zsinat és a modernista hitehagyás elítélése aktuálisabb, mint valaha“.
1976 júniusában Lefebvre érsek számos papot szentelt fel, annak ellenére, hogy bizonyos erők Rómában már megpróbálták elnyomni az SSPX-et. Június 29-i homíliájában:
„De, ha teljes tárgyilagossággal keressük a valódi indítékot, amely azokat mozgatja, akik arra kérnek minket, hogy ne végezzük el ezeket a felszenteléseket, ha a rejtett indítékot keressük, akkor az az, hogy mi arra szenteljük fel ezeket a papokat, hogy ők minden korok szentmiséjét celebrálhassák. Azért, mert tudják, hogy ezek a papok hűségesek lesznek az Egyház miséjéhez, a hagyomány miséjéhez, minden idők miséjéhez, ezért sürgetnek minket, hogy ne szenteljük fel őket.
Ennek bizonyítékaként gondoljunk arra, hogy az elmúlt három hétben hatszor – hatszor !– szólítottak fel arra, hogy állítsuk helyre a normális kapcsolatokat Rómával, és hogy bizonyítékként fogadjuk el az új rítust; és engem is felkértek, hogy magam celebráljam azt. Odáig mentek, hogy elküldték hozzám valakit, aki felajánlotta, hogy koncelebrál velem az új rítusban, hogy nyilvánvalóvá tegyem, hogy önkéntesen elfogadtam ezt az új liturgiát, mondván, hogy így minden rendbe jön köztünk és Róma között. Egy új misekönyvet adtak a kezembe, mondván: “Itt van az a mise, amelyet ünnepelnetek kell, és amelyet ezentúl minden házatokban celebrálnotok kell”. Azt is mondták, hogy ha ezen a napon, ma, június 29-én, az egész gyülekezet előtt, mi… az új rítus szerinti misét celebrálnánk, akkor minden rendbe jönne köztünk és Róma között. Így tehát világos, ez a bizonyíték, hogy a mise problematikáján alapszik az egész dráma Ecône és Róma között.”
Vagyis egyértelmű volt, hogy az SSPX-t azért fegyelmezték meg, mert megőrizte minden korok szentmiséjét, amelyet ma már annyi hagyományhű katolikus ismert meg és szeret.
A következő megjegyzések hasznosak lehetnek azon mai katolikusok számára, akik az Ecclesia Dei közösségek tagjai, amelyek nagyon hamarosan Lefebvre-hez hasonló sorsra jutnak:
„Holnap talán az újságokban megjelenik a mi elítélésünk. Ez nagyon is lehetséges, a mai felszentelések miatt. Engem valószínűleg felfüggesztéssel fognak sújtani. Ezeket a fiatal papokat egy olyan törvényen kívüli állapottal sújtják majd, ami elméletileg megakadályozza őket abban, hogy a szentmisét bemutassák. Ez lehetséges. Nos, V. Szent Piuszhoz fordulok – V. Szent Piuszhoz, aki a maga bullájában azt mondta, hogy örök időkig, egyetlen papot sem érhet elmarasztalás, bármi legyen is az, örök időkig, amiért ezt a misét mutatja be. És következésképpen, ez a megrovás, ez a kiközösítés, ha volt ilyen, ezek az elmarasztalások, ha vannak ilyenek, teljesen érvénytelenek, ellentétben azzal, amit V. Szent Piusz örökre megállapított a bullájában: hogy soha, egyetlen korban sem lehetett volna elmarasztaló ítéletet róni egy papra, aki ezt a szentmisét mondja.”
Itt Lefebvre olyan szavakat mondott, amelyeket a Traditionis Custodesra reagáló legutóbbi cikkekben hallottunk azon kísérletre, hogy abban lényegében hatályon kívül akarják helyezni a hagyományos misét: “Ez a mise kanonizált. Ő [V. Pius pápa] véglegesen kanonizálta. A pápa most nem vonhatja vissza a kanonizációt. A pápa létrehozhat új rítust, de egy kanonizáltat nem törölhet el. Nem tilthat meg egy kanonizált misét“. – zárta az érsek.
Ezek a szavak bátorítsanak most minden hagyományhű katolikust arra, hogy szilárdan, sőt örömmel álljon ki, és tegyen tanúságot minden korok szentmiséje mellett.
A LifeSiteNews megkereste XVI. Benedek pápát, és elküldte neki a két pappal való 2003-as találkozóról készült visszaemlékezést, és kérte, hogy nyilatkozzon róla. Amennyiben válaszol, frissíteni fogjuk ezt a jelentést.
Forrás: invocabo.wordpress.com
Legolvasottabb írások569 times!
