Nyomtatás Nyomtatás

Értekezés az FSSPX papi közösség kánonjogi helyzetéről

Nemrég közöltünk egy interjút Stefan Frey atyával, az FSSPX osztrák tartományi elöljárójával, ami igen nagy visszhangot keltett. Azonban az atya által elmondottak helyett, a vita a papi közösség kánonjogi helyzetét illetően bontakozott ki. Az alábbi írással áttekintjük az 1988 óta tartó közeledést a Szentszék és az FSSPX között, hogy tájékoztató jelleggel azokat az olvasókat is képbe hozzuk, akik számára ismeretlen ez a probléma.

A vita eredői

Noha az interjú első kérdésével igyekeztünk elejét venni a vitának azzal, hogy tisztázzuk, az FSSPX nem szakadár, mégis megjelentek azok a hangok, amelyek azt állítják, hogy az. Mivel az FSSPX nem végleges kánonjogi státusszal rendelkezik, hanem egy bizonyos mértékig sajátos „ex lex” állapotban, tisztázatlan helyzetű közösségként van meghatározva, ezért nagyban befolyásolják a véleményeket az érzelmek, valamint a szimpátia/antipátia az FSSPX irányában.

Szintén tovább nehezíti a helyzetet az 1983-as kánonjog értelmezése. A II. vatikáni zsinat rendelkezéseihez hasonlóan itt is rengeteg értelmezés és megközelítés kering, hiszen könnyen lehet relativizálni az állításokat, és innentől kezdve igencsak nagy szerepet játszik a hermeneutika és a jogászkodós szövegértelmezés. Vagyis ahogy majd később látjuk a szöveg tartalma mellett mindig előkerül az is, hogy „mire gondolt a szerző”, milyen szándékkal és benyomásokkal fogalmazta azt. Így az egyik fél azt mondja, hogy ha nem áll fönn a kiközösítés, akkor nincs szakadás, míg a másik azt mondja, hogy csak akkor nincs szakadás ha teljes egység áll fönn.

A kiközösítés és annak visszavonása

II. János Pál pápa 1988-ban az Ecclesia Dei motu proriójában mondta ki, a kiközösítést a szentelő püspökökre, valamint a felszentelt négy püspökre. Fontos kiemelni, hogy nem pápai szándék volt a közösítés, hanem mindössze megerősítette az önmagától beálló kiközösítés tényét. A pápa ebben a megnyilatkozásában rögtön ki is fejezte szándékát az egység helyreállítására, aminek az érdekében elrendelte az Ecclesia Dei bizottság felállítását, amelynek feladata a skizma megszüntetése volt.

A viták már a kiközösítés kapcsán megindulnak: sokak szerint a szentelés nem volt skizmatikus cselekedet, tekintve, hogy jogtalan volt Msgr. Lefebvre korábbi felfüggesztése, amely tárgyalás és jogalap nélkül történt meg. Eszerint a felfüggesztés okaként mindössze az érsek hagyományos liturgiához való ragaszkodása jelölhető meg. Azonban tekintve, hogy ez nagyon messzire vinne, illetve a püspökök kiközösítésének feloldása miatt a kérdés indifferenssé vált, ezt a nézetet nem részletezem tovább.

Amire azonban a kiközösítés kapcsán mindenképpen érdemes reflektálni az, hogy a kiközösítés az említett hat személyt érintette nem pedig a közösséget.

Itt jön be a már említett szövegértelmező, „szándékkutató” hozzáállás, amely azt hangoztatja, hogy bár jogilag csak ez a hat személy lett kiközösítve, a kiközösítés az egész közösségre vonatkozik. Azonban ez is egy okafogyott lövészárokharc, tekintve, hogy

2009-ben XVI. Benedek feloldotta a püspökök kiközösítését.

A pápa kiközösítést visszavonó rendelete idézi az FSSPX akkori vezetőjének, Bernard Fellay püspöknek a levelét, amelyet az Ecclesia Dei Bizottságnak címzett és a másik három, vele együtt szentelt püspök társa nevében kéri a kiközösítés visszavonását. Az idézet, amely kifejezi a pápa hatalmának és az egyház tanításának elfogadását, így hangzik:

„továbbra is erősen kifejezzük óhajunkat, hogy katolikusok akarunk maradni, és minden erőnkkel a mi Urunk, Jézus Krisztus egyházát akarjuk szolgálni, mely a római katolikus Anyaszentegyház. Gyermeki odaadással és lelkülettel elfogadjuk tanítását. Erősen hiszünk a péteri joghatósági elsőbbségben. Ezen okokból kifolyólag jelenlegi helyzetünk komoly fájdalmat jelent nekünk.”

Ennek ellenére mégis sokan érvelnek azzal, hogy az FSSPX „szakadár szellemiségben” működik. Bármit is jelentsen részükről ez a szókapcsolat, az biztos, hogy ilyen kánonjogi meghatározás nincs. Csak skizma vagy egység.

Egység joghatóság nélkül?

Miután XVI. Benedek feloldotta a kiközösítést, a világon számos progresszív püspök kezdett kétségbeesett tiltakozásba, hogy ez mégis miként értendő, ugyanis a rendelet zavart okoz. Az ő megnyugtatásukra és a helyzet további tisztázására a pápa írt egy levelet, értelmezésként a rendeletéhez. Ebben így fogalmaz: „Annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, ismétlem: mindaddig, amíg a doktrinális kérdések nem tisztázódnak, a Testvériségnek nincs jogi státusza az Egyházban, és lelkipásztorai – még ha fel is lettek oldva az egyházi büntetés alól – jogszerűen semmiféle szolgálatot nem gyakorolhatnak az Egyházban.” Sokan erre a részletre alapozzák az érvelésüket, hogy az FSSPX még mindig nincs egységben az egyházzal.

Azonban ez a részlet csak azt erősíti meg, hogy a kánonjogi, fegyelmi kérdések megoldódtak és csak doktrinális kérdések vannak. Ezt bizonyítja az is, hogy a levélben a Szentatya azt is megfogalmazza, hogy az Ecclesia Dei Bizottságot a Hittani Kongregáció hatáskörébe utalja.

A Hittani kongregáció márpedig egyházon belüli ügyeket tárgyal. Ha az FSSPX továbbra is szakadásban lenne, akkor mégis miért itt tárgyalnák az ügyet és nem egy olyan bizottságban, ami az egyházon kívüli ügyekkel foglalkozik? Mert van ilyen több is: Keresztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsa; Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsa; Nem Hívőkkel Való Párbeszéd Pápai Tanácsa. „Ezzel egyértelművé válik, hogy a nevezett problémák lényegét tekintve hittani természetűek és elsősorban a II. Vatikáni Zsinat és az azt követő pápai tanítóhivatal elfogadásával kapcsolatosak.” – jegyzi meg ugyan ebben a levélben a pápa. Erre később még visszatérünk.

Az FSSPX joghatóságokat kap

Az előbb idézett 2009-es levél már ugyancsak idejét múlt, így a vitában nem szolgáltathat megkérdőjelezhetetlen érvként. Az a kijelentés, hogy bár szakadás nincs, de az FSSPX-nek nincsen joghatósága már a múlté. A tárgyalások az egység helyreállításának kapcsán folyamatosan zajlanak és komoly eredményeket hoznak.

2015-ben Ferenc pápa a meghirdetett Irgalmasság évére megadta a joghatóságot az FSSPX papjainak, hogy gyónásokat hallgassanak. Majd pedig az irgalmasság évének végeztével ezt a jogot kiterjesztette meghatározatlan időre. Ezt Ferenc pápa „Misericordia et Misera” apostoli levelének 12. pontja tárgyalja. Ez azért a teljes egység felé mutató lépés, mivel a gyóntatás nem csupán a szentségi hatalomtól (potestas ordinis), hanem a joghatósági hatalomtól (potestas iurisdictionis) is függ (CIC. 966.). Utóbbi azért kiemelten fontos, mivel a bűnbocsánat szentségénél egyházfegyelmi aktusról is szó van.

Gyakran elhangzik, hogy az ortodox papok gyóntatása is érvényes szükséghelyzetben, mégsincsenek egységben az egyházzal. Azonban ez nem jelent semmit, ugyanis az FSSPX papjai nem csak rendkívüli, hanem rendes joghatósággal rendelkeznek e téren. Ezt az állandó jellegű jurisdikciót pedig magától a pápától kapták. Tehát az ortodoxokkal való párhuzamozás nem megfelelő ellenérv az egységgel szemben.

A gyóntatáson kívül még egy olyan szentség van, ami egyházfegyelmi aktus is, ez pedig a házasság. És az FSSPX papjai ennek a szentségnek a kiszolgáltatására is fel vannak hatalmazva. Ezt ugyancsak Ferenc pápa engedélyezte 2017-ben, az akkor még Gerhard Müller vezette Hittani Kongregáció egyetértésével.

Ebből következik, hogy az említett két szentségnek a kiszolgáltatására annak a papnak van felhatalmazása, aki egységben van az Egyházzal. És az FSSPX papjai kétségtelenül ilyenek.

Érvényes szentmisék

Az előbb említett felhatalmazás, amely az esketések jogát megadja az FSSPX papjainak, említi a nászmise celebrálásának jogát is. Azonban az FSSPX miséinek az érvényességét – valamint, hogy az azt látogató hívek nem követnek el skizmatikus cselekedetet – már jóval korábban kihirdette az egyház. Olyannyira korán, hogy az egy évtizeddel megelőzte a négy püspök kiközösítésének 2009-es feloldását. Az Ecclesia Dei 1999. szeptember 28-ai válaszlevele kifejti, hogy önmagában nem szabálytalan a Szent X. Piusz Papi Testvériség miséit látogatni. Mindössze veszélyes és aggályos, tekintve, hogy „a hívek elsajátíthatják az ott tapasztalható skizmatikus lelkületet”. Már szóltunk arról, hogy ez az un. skizmatikus lelkület ugyanolyan megfoghatatlan absztrakció, mint a zsinati szellemiség, de tekintve a feljebb már tárgyalt tényeket, fenn sem állhat ilyen veszély.

Vagyis az FSSPX szentmiséi érvényesek, és azok látogatása nem esik egyházi fenyíték alá.

Doktrinális viták

Korábban említettük XVI. Benedek szentatyánk azon kijelentését, amelyben kifejti, hogy fegyelmi problémák nincsenek, mindössze doktrinális nézeteltérések. Ezek is csak a II. vatikáni zsinat határozatai kapcsán. Ha hittani nézeteltérésekről van szó, akkor egyből mindenki az eretnekségre asszociál, azonban a hitjelzéseknek vannak különböző fokozatai. Így az azokkal való egyet nem értés nem minden esetben von magával önmagától beálló kiközösítést.

A II. vatikáni zsinat rendelkezései nem élnek ezzel a kizárólagossággal. Ebből a szempontból csak az V. Lateráni zsinat volt hozzá hasonló. Az összes többi egyetemes zsinat hozott olyan záradékokat, amelyek megfogalmazták, hogy „aki ezt nem hiszi, az legyen kiközösítve”. Ebből kifolyólag a II. vatikáni zsinat némely rendelkezésének megalapozott, a hagyománnyal összefüggésben álló vitatása nem olyan mérvű tanításbeli elkülönülés, mint pl. a homoszexualitás és az abortusz legitimálására tett kísérlet (amelyre egyébként oly sok példa van korunk egyházában, mégsem záporoznak a kiközösítések).

Tehát az FSSPX esetében teljesen jogtalan és megalapozatlan az eretnekség nyomában beálló szakadás vádja is.

Már csak azért is, mivel a hagyományhű közösségnek leginkább a már említett sokféle módon való értelmezhetőséggel vannak a problémái. Hiszen a különböző zsinati rendelkezések kétértelműségre és könnyű félremagyarázásra adnak okot. Ezt a problémát már sok más jeles teológus is megfogalmazta, köztük olyanok is, mint a már említett Gerhard Müller, a Hittani Kongregáció volt prefektusa.

Ameddig pedig konkrét eretnekséget nem lehet az FSSPX-re bizonyítani, addig nem lehet megkérdőjelezni Fellay püspök már idézett szavait. „Gyermeki odaadással és lelkülettel elfogadjuk tanítását.

Sose szűnt meg az egység?

Végül pedig bónuszként vagy érdekességként – hiszen ez nem hivatalos megnyilatkozás – álljon itt egy interjú Castrillo Hoyos bíborossal, az Ecclesia Dei Bizottság korábbi elnökével. A bíboros atya kiemeli, hogy a szentszék és az FSSPX között sosem volt teljes szakadás.

„Egy dologban mindig egyetértettünk, hogy soha nem léptek az eretnekség útjára. Voltak pillanatok, amikor eltávolodtak egymástól, de soha nem fejezték be a teljes skizmát.”

Ennek alátámasztására példaként hozza azt, hogy a Testvériség sohasem hozott létre saját joghatóságot. Emellett pedig elutasítóan szólt a „lefebvrista” megnevezésről, amely negatív és sértő felhangú. A helyes megnevezés – mint kiemelte – a Szent X. Piusz Papi Testvériség. Ezenkívül meglátása, hogy az a legvalószínűbb, hogy a Testvériség személyi prelatúrává válik.

Tehát kijelenthető, hogy az FSSPX nincs szakadásban, ebből kifolyólag egységben van az egyházzal. Ugyan jelenleg még rendezetlen a kánonjogi státusza, de már látszik a fény az alagút végén.

Forrás Magyarok Nagyasszonya kiadvány

Ajánlott olvasmány:

  1. Világosan katolikus álláspont – Interjú az FSSPX ausztriai elöljárójával

Legolvasottabb írások265 times!

Print Friendly, PDF & Email