9Volt azonban a városban egy Simon nevű férfi, aki azelőtt varázslással foglalkozott, és elámította Szamaria népét, azt állítva, hogy ő rendkívüli valaki. 10Nagyok és kicsik, mindenki egyaránt hallgatott rá, s azt mondták: »Az Isten ereje ő, akit Nagynak hívnak.« 11És követték őt, mert jó ideje ámította őket varázslataival. 12Amikor azonban hittek Fülöpnek, aki hirdette az örömhírt Isten országáról, a férfiak és az asszonyok megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében. 13Sőt, maga Simon is hitt, és megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. Mikor látta, hogy jelek és igen nagy csodák is történnek, álmélkodva csodálkozott.
14Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15Amint odaérkeztek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket, 16mert az még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében. 17Ekkor rájuk tették kezüket, és azok elnyerték a Szentlelket.
18Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kínált nekik, 19és azt mondta: »Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket!« 20Péter azonban így szólt hozzá: »Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni! 21Sem részed nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz Isten előtt. 22Térj meg tehát ebből a gonoszságodból, s kérd Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen! 23Mert azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy.«
Tegnap reggel leültem a hírTV elé (ez itt a reklám helye), hogy megnézzem Novák Katalin újonnan megválasztott államelnök asszony beiktatási ünnepségét. AZ ünnepség a Kálvin téri kálvinista templomban ökumenikus(?!) Istentisztelettel kezdődött, Két kálvinista, egy lutheránus püspök vett részt rajta, kiegészülve a római-katolikusokkal, görögkatolikusokkal és ortodoxokkal.
Kicsit háttér jellegű volt a közvetítés nézése részemről, ugyanis mással )is) foglalkoztam, így inkább a hangra figyeltem, nem a képi világra. Akkor kaptam fel a fejem, és ment fel a vérnyomásom a cukrommal együtt, amikor Fabinyi Tamás lutheránus püspök beszélt, és szinte szórul szóra a katolikus (gyónás végi) feloldozás szövegét hallottam a tévéből. Inkább nem idézném, hogy mik jöttek ki a számból magányomban. Hála a mindenhatónak csak én és ő hallotta a szavakat.
Köszönöm Charisma barátunknak, hogy leszedte a műsorfolyamot szerkeszthető változatba, így ki tudtam emelni és összerakni a lényeges részt, megfelelő felirattal ellátva.
Álljon itt a Youtube-ra feltöltött 50″-s részlet:
És miért lenne ez Simonia:
A Katolikus Lexikon teljes szócikke szerint:
lelki javak (szentségek, egyházi hivatal megszerzése és gyakorlása) adásvétele, bűn a →vallásosság erénye ellen. – Nevét →Simon mágusról kapta, aki elsőként akarta megvásárolni az apostolok lelki hatalmát (ApCsel 8,9-24). A lelki javakat lehetetlen kisajátítani és úgy viselkedni velük, mintha birtokosai v. urai lennénk, tekintettel arra, hogy forrásuk Isten. Nem kaphatók meg másként, csak ingyen Őtőle (Mt 10,8). – A hatályos egyházjog a szentségek eladásuk v. vételük szándékával kötött megállapodáson alapuló (vö. CIC 1917:727.k.) kiszolgáltatását v. felvételét nevezi ~nak és bünteti. – Ha a ~s megállapodást a szentség felvevőjének tudtán kívül 3. személy köti, noha erkölcsileg meg nem engedetten jár el, a bűncselekményt nem valósítja meg. Megvalósítja viszont a szentség kiszolgáltatója, aki vele egyezkedik. – A ~ra az 1380.k. kötelező büntetést (egyh. tilalmat v. felfüggesztést) rendel. Úgy tűnik, hogy az →egyházi tilalom a világi elkövetőkre, a →felfüggesztés pedig a klerikusokra vonatkozik. A kánon szó szerinti értelme azonban azt sem zárja ki, hogy a klerikusra is csak egyh. tilalmat szabjanak ki. Az egyh. hivatalokkal kapcsolatban, tehát nem a szentségek összefüggésében, a ~hoz a CIC egyéb jogi következményeket fűz (vö. 149.k. 3.§, 188.k.).- A ~val nem tévesztendő össze a stipendium (→miseadomány) és a →stóla. Sz.Sz.A.
Ez a megnyilvánulás, hogy egy protestáns felekezet lelkésze katolikus liturgikus elemeket, vagy kifejezéseket, esetünkben szöveget használ – a szentgyónás befejező feloldozási szövegét, egyre elterjedtebb, mert próbálják összemosni a hitrendszereket a katolikussal. Ez rendkívül veszélyes a hitükben megrendített és már a II.V.ZS.-tól kezdődően elprotestantizált katolikus hívekre, mert nem érzékeli, nem tudják megkülönböztetni a katolikus tanítást a protestánstól, mert összemosódik.
Vannak olyan gesztusok, válaszok, melyeket a NOM pl. a kálvinistáktól vett át, de már a papok sem érzékelik a protestáns voltát. Ráadásul a legújabb eset, hogy egy lutheránus feloldozást ad – lévén nem rendelkezik az apostoli successio-val -, a blaszfémiával határos, ha nem az.
Kucsora Tamás
Legolvasottabb írások811 times!
