Nyomtatás Nyomtatás

A lett parlament függetlenné teszi az ország ortodox egyházát Moszkvától

Egils Levits, Lettország elnöke szeptember 5-én bejelentette, hogy törvénymódosításokat nyújtott be a parlamentnek, amelyek célja, hogy a lett ortodox egyházat elválassza a moszkvai patriarchátustól, amelytől a mai napig függ. A lett kormány bejelentette, hogy a lett ortodox egyháznak az orosz ortodox egyházzal szembeni “autonómmá” tételét fogja folytatni, ugyanakkor biztosította, hogy nem kíván beavatkozni sem az ortodox hitéletbe, sem a liturgikus életbe.

Az indok, amelyre hivatkoznak, nagyon súlyos: a nemzetbiztonság. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy az új módosítással harmonizálják az alapszabályait, különösen az egyház autokefáliájának1 kinyilvánítását, ami az ortodox tanításban teljes függetlenséget jelent egy másik hatóságtól.

Szerkesztő:
Ez a döntés és viselkedés semmiben nem különbözik a Kínai Népköztársaság viselkedésétől, egyház üldözésétől. Kínában csak a kommunista párt által (és azt kiszolgáló) jóváhagyott [hivatalos] egyház és püspökök működhetnek nyilvánosan. Mostantól Lettországban is ugyanezt a kommunista metodikát követik, azaz csak az állam felügyelete alatt álló (hivatalos) ortodox egyház és püspökei működhetnek nyilvánosan(?). A lettek a kommunista Szovjetunió keretén belül éltek hosszú évtizedeken át, tehát pontosan ismerik annak működését, így azt is, hogy EZ AZ ELJÁRÁS SEMMIBEN NEM KÜLÖNBÖZIK A KOMMUNISTÁK DÖNTÉSEITŐL.

Lectoures (dél-Franciaország) – szerb ortodox templom

A moszkvai pátriárka azonnal tiltakozott: azzal érvelve, hogy sajnálatos, hogy egy világi parlament a lett ortodox egyház autokefáliájának kihirdetésével magára vállalta a lettországi ortodoxia belső egyházi kérdéseinek megoldását. A pátriárka elítélte a világi hatóságok kirívó beavatkozását az egyház belső ügyeibe.

Most a lett ortodox egyház vezetőjének, valamint püspökeinek hivatalba lépését hivatalosan az államelnöki hivatal jelenti be, és ugyanez a hivatal – a lett ortodox egyházzal közölt információk alapján – jogosult arra, hogy kimondja e személyek tisztségükből való felmentését.

Ez az eljárás “lehetővé teszi, hogy a választás összhangban legyen a törvényi rendelkezésekkel és az ország nemzetbiztonságával”. A törvénytervezet “megerősíti a lett ortodox egyház szerepét és lehetővé teszi a lett társadalom konszolidációját”, mivel az autokefális egyház státusza “kivonja azt az Orosz Föderáció agresszor állam befolyása alól“, ami “megfelel Lettország nemzetbiztonsági követelményeinek“.

A lett parlament szeptember 10-én szavazással hagyta jóvá a lett ortodox egyházról szóló törvény módosításait. Egils Levits elnök elmondta, hogy ezzel helyreáll a lett ortodox egyház történelmi státusza.

A moszkvai patriarchátussal való bármilyen kapcsolat elutasítása fontos kérdés ortodoxjaink, az egész lett társadalom és a nemzetbiztonság szempontjából. Egy független, demokratikus és törvényes lett államban ortodoxjainknak saját szabad és független egyházra van szükségük. Ez volt, van és mindig is ez lesz a lett állam álláspontja“.

Az elfogadott módosítások megállapítják a lett ortodox egyház autokefális státuszát az összes egyházmegyéjével, egyházközségével és intézményével együtt. Ugyanakkor a törvényjavaslathoz fűzött magyarázat jelzi, hogy a jogi változások nem érintik az egyházjogi kérdéseket.

A lett ortodox egyháznak október 31-ig van ideje arra, hogy alapszabályát összhangba hozza a törvény új követelményeivel.

Az ortodoxia e belső epizódja sokadik alkalommal mutatja meg az ortodoxok szoros függőségét a világi hatalomtól. Elég egy törvény ahhoz, hogy megváltoztassa egy ország ortodox egyházának jogi státuszát, valamint a többi egyházzal fenntartott kánoni kapcsolatait, amelyek ugyanúgy függnek a saját kormányuktól.

Forrás: fsspx.news

1 Autokefalitás: (a gör. autosz, ‘saját’ és kefalé, ‘fej’ szavakból): a helyi ortodox egyházak egyházjogi függetlensége. 1054 u. a Rómától elszakadt Keletiek nem alkottak egyetlen egyházfő alatt jogilag összetartozó hierarchiát. Kezdetben a régi pátriarkátusok területén, majd másutt is a katolicitás igényével nemzeti egyházak alakultak. Önállóságuk azonban csak egyházjogi természetű, a dogmatikai egységet őrzik (Szerk.: Ez nem teljesen így van, mert a szentségtan értelmezésében vannak alapvető különbségek, pl. az egyházi rend tekintetében). Érvényesnek ismerik el az első 7 egyetemes zsinat határozatait. Időközönként konferenciát tartanak, de egyetemes zsinatot nem kezdeményeznek. A metropolitának és a pátriárkának csak tiszteletbeli elsőbbsége van. A helyi egyházak kormányzata zsinati jellegű, azaz a legfőbb törvényhozó, kormányzó és bírói testület a püspökök zsinata. Azokban az autokefál egyházakban, melyekben sok egyházmegye. van, a végrehajtó hatalmat a kis létszámú Szent Szinódus gyakorolja. Ezekben az egyházakban a szentmisében mindegyik a saját metropolitájáról vagy pátriárkájáról, az autokefál egyházfő pedig a többi egyházfőről emlékezik meg. – 1989: a következő autokefál egyházak léteztek: konstantinápolyi, alexandriai, antiochiai, jeruzsálemi (patriarkátusok); ciprusi, orosz (1589), görög (1856), bolgár (1870), rumén (1873), szerb (1879), grúz (1917), csehszlovák (1921), lengyel, lett, litván, észt, amerikai emigráns orosz (1923), albán (1935). I.E.

Forrás: Katolikus Lexikon

Legolvasottabb írások85 times!

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us: