Nyomtatás Nyomtatás

„A te Krisztusod már feltámadt? Az enyém majd jövő vasárnap”

Nem szoktunk liberális orgánumok írásait megosztani, de most kivétel teszünk, mert érdekes hírt közöltek.

Néhány nappal ezelőtt római zarándokok előtt tartott beszédében I. Bartholomaiosz, Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája elmondta: Bahreinben beszélt Ferenc pápával arról, hogy együtt kellene ünnepelniük a katolikus és az ortodox húsvétot.

A pátriárka hozzátette, ez volt az egyik döntése már a 325-ben megtartott I. Niceai Egyetemes Zsinatnak is: jó lenne, ha ez a gyakorlatban is megvalósulhatna még a zsinat 3 év múlva esedékes 1700 éves évfordulójára készülve. A pátriárka részleteket nem árult el, de azt hozzátette: Ferenc pápa is kifejezte egyetértését eme cél elérése érdekében.

„Na jó, az én Krisztusom igazodni fog a Te Krisztusodhoz.”

A kezdeményezés már ismert volt VI. Pál pápa (1963–1978) óta, azonban Ferenc pápa – a címben szereplő vicces megfogalmazással – 2015 júniusában felelevenítette a gondolatot, s egy római meditáció alkalmával bejelentette, hogy

a Katolikus Egyház kész megváltoztatni a Húsvét időpontját, meghatározva egy fix dátumot abból a célból, hogy minden keresztény egyház egy napon ünnepelhesse Jézus feltámadását.

Közölte azt is, hogy már elküldte erre vonatkozó javaslatát a moszkvai és a konstantinápolyi pátriárkáknak. Ez a pápai szándék akkor körbejárta a világsajtót, azonban az ortodoxia első emberének tartott konstantinápolyi ortodox pátriárka ez idáig nem nyilvánított véleményt az ügyben.

Mi a vita lényege?

A kereszténység kezdeti időszakában egyes keresztények – a János evangéliumában leírtak alapján – a zsidó Peszah napján, azaz Niszán hónap 14. napján ünnepelték a keresztény húsvétot, függetlenül attól, hogy ez a nap milyen napra esett a héten: őket hívták quartadecimanusoknak (a latin quartus decimus = 14. szóból). A niceai zsinat azonban végérvényesen megtiltotta ezt a gyakorlatot is, és a római és az alexandriai közösség gyakorlatának követését írta elő. Ezzel Niszán 14. napját, a (tavaszi napéj-egyenlőség utáni első holdtöltét) követő vasárnapra tette a húsvétot, továbbá szakítva a zsidó számítással, az alexandriai számítást tette kötelezővé.

A tavaszi napéj-egyenlőség minden évben ugyanakkorra, március 20-ára esik, ugyanakkor az ezt követő telihold olyan tág határok között változhat és változik is, hogy a húsvét március 22. és április 25. közé eshet: ezért van az ünnep minden évben más és más időpontban.

Na de ha tudjuk, mikor van a napéj-egyenlőség és a holdtölte: mi lehet itt vitás kérdés? – A következőről van szó: bár a húsvét meghatározása alapvetően csillagászati elveket követ, azonban mivel az érintett égitestek járása nem „pontos”, azok alapján nem lehetne előre meghatározni a húsvét időpontját, így az arra hivatott vallási szakértők mindenféle táblázatokkal és számításokkal megpróbálták ezt előre kikalkulálni. Ennek következtében a kiszámolt holdtölte eltérhet a csillagászati „valódi holdtöltétől”, de ez nem jelent problémát, ugyanis a különböző vallásokban és vallási csoportokban mindig is egyetértés volt abban, hogy nem a valódi, hanem a számított jelenségeket kell alapul venni.

Kérdésként felvetődik még, hogy miért kellett a Naphoz és a Holdhoz is kapcsolni a húsvét időpontját 325-ben, amikor már az egész akkori „művelt világ” egyöntetűen a napév alapú Iulianus naptárat alkalmazta?

Nos a Iulianus naptár és a ma általunk is használt Gergely-naptár (egyiptomi mintára) valóban nem vesz tudomást a Hold változásairól, őket megelőzően viszont a zsidó, a görög és a Iulius Caesart megelőző római naptár alapvetően inkább a Hold járását vette alapul. A húsvét idejének meghatározásában a niceai zsinat pedig a holdalapú zsidó naptár szerinti Peszah időpontjából indult ki, s a Hold (Luna) és a Nap (Sol) járásán alapuló vegyes számítást alkalmazta: ezért szokás a naptárat luniszoláris naptárnak nevezni.

Azt viszont már Kr. e. 432-ben észrevette Metón athéni csillagász, hogy a Hold fényváltozásai 19 évente esnek (nagyjából) ugyanarra a napra, azaz esnek egybe (nagyjából) a Nap járásán alapuló naptárszámítással: ezt a megfelelést nevezzük Metón-ciklusnak. Mivel azonban az egybeesés csak „nagyjából” történik, időnként (pl. 19 évente) korrigálni kell, be kell szúrni egy-egy szökőnapot vagy szökőhónapot, hogy a két számítási módszer ugyanazt az eredményt hozza.

Ezt a korrekciót és számítási módszert írta le a VI. században Dionysius Exiguus, aki integrálja a kettőt, s létrehoz egy olyan naptárat, amit a mindennapi életben ugyan soha nem használnak, ám a húsvét meghatározásához használható, s az ortodox egyház a mai napig ezt veszi figyelembe.

A katolikusok viszont, s velük együtt az összes többi nyugati keresztény egyház az 1582-ben kiadott Gergely-naptár további korrekcióit alkalmazza, ami még azt is pontosítja, hogy mit kell napéj-egyenlőségnek, s mit holdtöltének tekinteni. Emiatt tér el tehát egymástól a két csoport húsvétja: az ortodoxok a Iulianus naptárat, a nyugatiak a Gergely-naptárat használják, miközben az alapot, a niceai zsinat előírását mindenki betartja.

A niceai zsinat „eltörlése”?

Ezek után viszont nem értjük, hogyan akarhatja Ferenc pápa rögzíteni az ünnep időpontját, amikor egy egyetemes zsinat határozza meg a pontos eljárásrendet. Van ehhez joga a pápának? Felülírhatja egy egyetemes zsinat döntését? Hisz ez a zsinat mondta ki a homouszioszt is, azaz rögzítette, hogy a Szentháromságon belül a Fiú azonos lényegű az Atyával.

Akkor most megváltozik a kereszténység legfontosabb tanítása is??? – Meg lehet változtatni egy zsinat döntését?

Különbséget kell tennünk dogmatikai, azaz a hit tartalmait érintő, illetve diszciplináris, azaz az egyház belső életét szabályozó döntések között. Míg az elsők nem változnak (s nemcsak hogy pápa, de még egy következő zsinat sem változtathatja meg azokat), addig az egyház belső életét szabályozó előírások változtathatóak, tehát elvileg hozható olyan döntés, ami felülírja a korábbi szabályozást. (Arról már nem is beszélve, hogy a zsinatról nem maradt fenn a húsvétra vonatkozó semmilyen kánon, csak a különböző beszámolókból tudunk arról, hogy mi lehetett a határozat, de ezek a beszámolók sem azt tartalmazzák, hogy miként kell meghatározni a húsvét időpontját, hanem csak annyit, hogy az időpont meghatározásában a római és az alexandriai püspöki széket kell követnie mindenkinek. Márpedig ha innen indulunk ki, akkor egy fix nap meghatározásával sem menne szembe a pápa a zsinat döntésével, csupán az kellene, hogy ezzel egyetértsen Alexandria is.)

Ugyanakkor nem tűnik valószínűnek, hogy egy ilyen alapvető beágyazottságú szokást megváltoztatna bárki is, hiszen ezzel az egyházak feladnák az egyik legfontosabb és legemblematikusabb hagyományukat. Mivel azonban a niceai zsinat maga nem tartalmazza a húsvét kiszámításának a pontos leírását, így akár még az is elképzelhető, hogy eltérnek a két évezredes szokástól.

Akkor nincs megoldás? 

De van. Elvileg lehetséges ugyanis úgy rögzíteni a húsvét ünnepének idejét, hogy közben betartsák a hagyományos időpont-meghatározást is. Erre tesz kísérletet az Egyházak Világtanácsának 1997-es ülésén beterjesztett javaslat, melynek lényege az volt, hogy a húsvét időpontját ne számítások és táblázatok, hanem az égitestek megfigyelésével határozzák meg, s ezzel elkerülhető lenne az eltérés Kelet és Nyugat között. A javaslat szerint az új húsvétszámítás kezdete 2001-ben indult volna: „a Jeruzsálem meridiánján észlelt tavaszi napéj-egyenlőséget követő első csillagászati telihold utáni vasárnap lenne az időpont” – de végül nem fogadták el a felvetést.

Hogy a húsvét időpontjának kérdésében megvalósul-e a teljes egység Kelet és Nyugat között a zsinat 1700-as évfordulója előtt, azt nem tudjuk, mivel a konstantinápolyi pátriárka csak „primus inter pares”, azaz csak tiszteletbeli elsőbbséget élvez a többi, elsősorban a moszkvai pátriárkához képest, s a többi pátriárka sem nagyon szereti, ha a tiszteletbeli elsőbbséget élvező Bartholomaiosz olyan döntéseket hoz egyedül, melyek kiterjednek a többi pátriárkára is.

Részmegoldások születhetnek, azaz megállapodhatnak az egyes ortodox részegyházak a pápa által javasolt közös húsvétszámításban, ahogy például a kopt ortodox pápa, II. Tavadrosz már kifejezte erre vonatkozó szándékát 2014-ben.

Az igazi kérdés azonban Kirill pátriárka hozzáállása lehet, ugyanakkor egy olyan döntés, amellyel alapvetően Nyugathoz kapcsolná az orosz ortodoxiát is, a jelen háborús helyzetben nem nagyon várható el tőle,

főként úgy, hogy Bartholomaiosz a bejelentésének a végén hozzátette, hogy „elítéli az Ukrajnában folyó háborút”, amit „sajnálatos módon megáldott testvére, Kirill pátriárka”.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, egyetemi oktató, klasszika filológus, teológus, vallástörténész.

Forrás: index.hu

Legolvasottabb írások51 times!

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us: