“29Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.”
[ApCsel 5,9]
Egy SSPX pap az engedelmesség határairól az egyházi válság idején
Egyre inkább úgy érzik, hogy azok, akik hűséges katolikusok akarnak maradni, kénytelenek vagy a pápának engedelmeskedni, vagy a Szent Anya Egyház következetes tanításainak.
Fr. Wiseman, FSSPX professor of St. Thomas Aquinas seminary [USA]
Ferenc pápa pontifikátusának kezdete óta sok konzervatív katolikus, aki korábban a Szent X. Pius Társaságot kritizálta az egyházi hatóságokkal, és itt leginkább a pápával szembeni “engedetlenségük” miatt, kezdett ráébredni, hogy mégiscsak vannak olyan pillanatok, amikor az embernek engedetlenül kell engedelmeskednie egy pápának.
Az Amoris Laetitia zsinat utáni buzdítás, amely engedélyezte a nyilvános házasságtörők szentáldozását, sarkalatos pont volt ebben a közelmúltban. Sok hívő katolikus ma úgy véli, hogy egy papnak joga, sőt kötelessége, hogy ne engedelmeskedjen a püspökének, ha az azt mondja neki, hogy adjon szentáldozást nyilvános házasságtörőknek.
Ez a kérdés most még sürgetőbben merül fel a Traditionis Custodes, az azt követő dokumentumok és az egyre erősödő pletykák fényében, amelyek szerint Ferenc hamarosan egy olyan apostoli konstitúciót tervez közzétenni, amely tovább próbálja végleg eltörölni a hagyományos latin rítust (mind a hagyományos misét, mind az összes hagyományos szentséget). Sok katolikus számára azonban, akik megszerették ezt az ősi rítust, ez komoly erkölcsi kihívást jelent, különösen, ha ráébredtek arra is, hogy a hagyományos szentségek (például a keresztség) sokkal gazdagabbak a tanításban, de a kegyelemben is.
A katolikusok azzal szembesülnek, hogy el kell-e gondolkodniuk azon, hogy ne engedelmeskedjenek ezeknek a Rómából érkező új követeléseknek.
De milyen alapjai vannak egy ilyen erkölcsileg helyes és jogos engedetlenségnek? A LifeSite a múltban teret adott néhány kiváló szerzőnek, például Athanasius Schneider püspöknek és Dr. Peter Kwasniewski doktornak, akik mindketten bőségesen tárgyalták az engedelmesség, sőt, a “szent engedetlenség” kérdését.
Végül is, ha a lelkek üdvösségét érintő kérdésekről van szó, akkor “inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint az embereknek“, még akkor is, ha ezzel sok tiszteletet veszítünk az emberek között.
Amint máshol már leírtam, a 2020-as COVID bezárások óta kis családommal többnyire a Szent X. Pius Társaság kápolnájába járunk, amely ebből a lelki sivatagi helyzetből nőtt ki. Most van az, hogy mi is mélyebben megismerjük saját teológiai tanulmányaikat és elmélkedéseiket az engedelmesség alapjairól és korlátairól. Hiszen négy évtized és több idő állt rendelkezésükre, hogy ezeket a kérdéseket tanulmányozzák.
Az utóbbi időben Alexander Wiseman atya, a virginiai Dillwynben, az SSPX Aquinói Tamás Szemináriumának professzora több katekézisórát tartott kápolnánkban, amelyeken érintette az engedelmesség kérdését. Annyira megragadott érvelésének világossága és mélysége, hogy úgy gondoltam, hogy sok katolikus hívőnek, akik ezzel a kérdéssel küzdenek, hasznára válnának meglátásai (amelyek közül néhányat egyszer már egy podcastban is bemutatott). Ezért megkértem az atyát, hogy írjon egy szöveget (lásd a teljes szöveget alább) a LifeSite számára, amelyben kifejtheti érveit.
Az engedelmesség ebben a keretben – például a pap engedelmessége a püspökével szemben – általában erény és Isten akarata, az engedetlenség pedig súlyos cselekedet, és jól meg kell indokolni. Az engedetlenség egyes cselekedetei nem biztos, hogy erényesek, az engedelmesség egyes cselekedetei sem biztos, hogy azok. Itt jön számunkra, katolikusok számára az a szükség, sőt kötelesség, hogy tanulmányozzuk az engedelmesség alapjait és határait, hogy szilárd talajon álljunk.
Wiseman atya is ragaszkodik ehhez a ponthoz, amikor például azt írja, hogy ha egy pap engedetlen, “akkor magyarázatot kell adnia arra, hogy ami engedetlenségnek tűnik, az valójában miért nem az engedelmesség erénye ellen való“.
Az engedetlenség itt nem azt jelenti, hogy skizmatikussá válik. Az ember hűsége és szeretete Róma iránt megmarad.
Az SSPX katolikus egyházon belüli helyzetét tárgyalva például Athanasius Schneider püspök nemrég a LifeSite John-Henry Westennek adott interjújában rámutatott, hogy az SSPX “semmiképpen sem skizmatikus“.
Ragaszkodva ahhoz, hogy Marcel Lefebvre érsek azt kívánta, hogy “a Szentszék teljes mértékben elismerje“, Schneider püspök az egyházban uralkodó “vészhelyzetre” mutatott rá – még Gerhard Müller bíboros szavait is idézve az “egyház ellenséges hatalomátvételéről” – az SSPX rendezetlen státuszának magyarázataként. Szerinte az, hogy az SSPX “jelenleg, átmenetileg nem képes teljes mértékben a Szentszék ellenőrzése és alávetése alá kerülni, indokolt és semmiképpen sem skizmatikus“. Itt rámutatott, hogy az SSPX papjai és püspökei a szentmiséken mindig imádkoznak a pápáért és az adott káptalan helyi püspökeiért.
Remélem, hogy sokan közülünk többet tudunk meg az egyházi válság történetéről, valamint az SSPX álláspontjáról ezzel kapcsolatban, és hogy ez a cikk gazdagítja a válságra adott helyes válaszról szóló jelenlegi vitánkat. Családom és én az elmúlt két évben minden bizonnyal sokat profitáltunk az SSPX gazdag tanulmányaiból és tapasztalataiból, és köszönöm Wiseman atyának, hogy megírta nekünk ezt a cikket.
Forrás: LifeSiteNews
Folytatás következik >>>
Legolvasottabb írások231 times!
