Ha Ferenc pápa ledobja atombombáját a hagyományra, az egyházon belüli skizmát fog okozni.
Jelenleg több mint valószínűnek tűnik, hogy Ferenc pápa már április 3-án a kalapácsot a hagyományos misére fogja letenni, oly módon, hogy minden latin rítusú elődünk liturgiáját korlátozza, ami majdnem olyan súlyos, mint ami VI. Pál alatt történt.
Ezenkívül úgy tűnik, hogy a hagyományos felszenteléseket és más szentségeket is törvényen kívül helyezik. Ez azt jelenti, hogy még a hagyományos közösségek sincsenek biztonságban.
Ha fogadni akarnék, nem lennék meglepve, ha ez nagy viszályokat okozna néhány Ecclesia Dei közösségben (azok a közösségek, mint a Szent Péter Testvériség, amelyeket kizárólag a hagyományos szertartások ünneplésére hoztak létre). Vajon ez azt jelenti, hogy az ezekben a rendekben dolgozó papok elhagyják, függetlenednek, vagy az SSPX-be való felvételüket kérik? Ki tudja.
Feltételezve, hogy mindez megvalósul, nagy kárt fog okozni a katolikusoknak, megosztottságot okozva a családokban, oktatási intézményekben és így tovább. Lényegében mély szakadást fog okozni sok katolikus között, ami nagyon szomorú lesz.
Természetesen semmi sincs megerősítve, de mivel a Szentszék nemrégiben kiadott reszkriptuma megerősíti a Traditionis Custodes drákói értelmezését, és a vatikánisták ki-ki-kija megerősíti, hogy Ferenc Vatikánja a régi misére készül elengedni Damoklész kardját, fel kell készülnünk a legrosszabbra.
Most, mielőtt folytatnám, a liberális tömeg fel fog háborodni azon a felvetésen, hogy helytelen lenne, ha egy pápa eltörölne egy liturgiát. Tudják, a liberálisok még azelőtt felkarolták a törlési kultúrát, mielőtt az menő lett volna.
Bár elismerem, hogy a pápának hatalma van a liturgia felett, és természetesen a liturgikus reform az ő égisze alatt zajlik, meg kell szabadulnunk a jogi pozitivizmustól és a pápaságtól, amely oly sok katolikus elméjét oly sokáig beburkolta.
P. Henri Le Floch, aki a római francia szeminárium rektora volt X. Pius, XV. Benedek és XI. Pius pápa alatt, a következőket mondta az 1920-as években: “A most születő eretnekség lesz a legveszélyesebb mind közül; a pápának kijáró tisztelet eltúlzása és tévedhetetlenségének törvénytelen kiterjesztése”.
Ott tartunk, barátaim, és már régóta ott tartunk.
A liturgia reformja nem jelenti a liturgia elpusztítását, és nem kell doktorátus ahhoz, hogy ezt megértsük. Ahogy XVI. Benedek pápa szépen fogalmazott: “Amit a korábbi nemzedékek szentnek tartottak, az számunkra is szent és nagyszerű marad, és nem lehet hirtelen teljesen betiltani, vagy akár károsnak tekinteni”.
Szent Róbert Bellarmine mondta: “Ahogyan szabad ellenállni egy olyan pápának, aki a testet támadja, úgy szabad ellenállni annak is, aki a lelkeket támadja, vagy a polgári rendet rombolja, vagy mindenekelőtt az Egyházat próbálja elpusztítani. Én azt mondom, hogy jogszerű ellenállni neki azzal, hogy nem tesszük meg, amit parancsol, és akadályozzuk akaratának végrehajtását”.
A kritikusok azt fogják mondani, hogy ezt az idézetet a kontextusból kiragadva használom; mert természetesen a kritikusok az őrzői annak, hogy mi számít kontextusnak és mi nem, kérdezzék csak meg őket.
Ha továbbra is egy olyan világban szeretnél élni, ahol a Novus Ordo nem áll az Egyházat valaha ért egyik legrosszabb korszak középpontjában, akkor csak rajta. De tény marad, hogy a Novus Ordo haldoklik, a hagyományos mise pedig felemelkedőben van. Csak nézzétek meg a katolikusok milliárdjait, akik elhagyták az Egyházat, amikor az Új Misét kihirdették, és nézzétek meg, hány fiatal család tölti tele a narthexeket jajgató csecsemőkkel a helyi TLM-en, miközben a Régi Mise tovább növekszik.
Most, ha Ferenc pápa ledobja az atombombáját a Hagyományra, az egyházon belüli szakadást fog okozni.
Pontosítanom kell, hogy mit értek skizma alatt.
A mi céljaink érdekében leegyszerűsítjük. Mondhatjuk, hogy van formális skizma és informális skizma. (Egyesek az informális helyett anyagi skizmát mondanak, bár az anyagi skizma kifejezést általában arra használják, aki egy skizmatikus csoporttal társul, de hivatalosan nem nyilvánították skizmatikusnak.)
A formális skizma az, amikor valaki szó szerint egy másik egyházat alapít, és szándékosan a pápától elvileg elválasztott módon létezik.
Az informális skizma az, amikor jelentős szakadás van a keresztények között, de nem formális, szándékosan jogi úton történő elkülönülés.
Az informális skizma az, amiről Szent Pál beszél az első korintusi levélben, amikor azt mondja: “Kérlek pedig titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen közöttetek skizma, hanem legyetek tökéletesek egyazon gondolkodásban és ítéletben.”
Egyes fordításokban a skizma szót megosztottságnak fordítják, ami helyénvaló, mivel a szó gyökerei olyan kifejezésekben találhatók, amelyek a hasadásra vagy megosztottságra utalnak. A válás például egyfajta skizma, mert az egyfajta hasadás vagy megosztottság.
Szent Pál nem egy formális skizmáról beszél, mintha Korinthusban különböző jogi struktúrák jöttek volna létre, ahol a különböző hierarchákat legitimnek vagy illegitimnek tekintették. Más szóval Pál arra kéri a korinthusiakat, hogy ne legyenek megosztottak, hanem egységesek a hitben.
Nos, a modern liberális katolikus ezt olvasva azt feltételezné, hogy minden, ami megosztó, ezért rossz kell, hogy legyen, de ez ellenkezik a Szentírással, ahogy Krisztus mondja Máté evangéliumában: “Mert azért jöttem, hogy az embert az apja ellen, a leányt az anyja ellen, a menyet az anyósa ellen uszítsam”.
Ha valaki ellenkezik, akkor szükségszerűen elszakad valakitől, vagy nem egyesül valakivel.
Ezt nem úgy kell értelmeznünk, hogy Krisztus azért jött, hogy elsődleges célként megosztottságot okozzon, de Isten Fia szükségszerűen megosztó, mivel az Ő eljövetele elválasztja a világosságot a sötétségtől. Ha Krisztust követed, akkor a Sátántól való megosztottságban leszel. Ha az Igazságban élsz, akkor a hazugságtól leszel hasadásban.
Ha megértjük a különbséget a formális és informális skizmák között, akkor megérthetjük, hogyan voltak skizmák a korai egyházban, még akkor is, ha jogilag csak egy egyház volt.
Kérem, ezt ne úgy értsék, hogy én a megosztottságot bátorítom, hanem egyszerűen csak elismerem, mint történelmi tényt.
Egyházunkban már most is sok szakadás létezik, mivel a katolikusok mindenféle kérdésben megosztottak.
Ezért meg kell tudnunk különböztetni, hogy mi az oka a megosztottságnak, és hogy jó vagy rossz dolog-e az, ha valami miatt megosztottak vagyunk.
Ha például egy püspök azt akarja, hogy ülj végig egy vallásközi istentiszteleten kígyóimádókkal, vagy gyónd meg öko bűneidet, és téged “megosztónak” neveznek, mert nem leszel pogány, akkor ezt becsületbeli jelvényként kell viselned. Hazugsággal nem lehet egységet teremteni.
Ha a lányod azt mondja neked, miután végignézte a lány ministránsokat, amint a szentmise elején a pappal együtt ministrálnak: “Lehetnék én is lány pap, ha nagy leszek?”, és te úgy döntesz, hogy soha többé nem lesz semmi közöd ahhoz a plébániához, akkor megint, ha ez “megosztóvá” tesz téged a modernisták szemében, akkor legyen így.
Sorolhatnánk még a példákat, de azt hiszem, a lényeg világos.
A Sátán sok szempontból Isten majmaként viselkedik, ami azt jelenti, hogy igyekszik Istent utánozni, hogy befolyást szerezzen rád, hogy összezavarhasson téged.
Az egyik leghatékonyabb taktikája az, hogy a Szentírást idézi – ahogyan azt Krisztussal is megpróbálta a sivatagban.
Ez azt üzeni nekünk, hogy még ha valami, amit elénk tárnak, a betű szerint igaz is, nem feltételezhetjük csak úgy, hogy a bemutatása Istentől való, vagy akár kontextuálisan helyes.
A Sátán hiperintelligens, és a neki elkötelezettek gyakran szintén nagyon intelligensek.
Ha tehát egy apologéta vagy egy klerikus skizmatikusnak nevez téged, mert nem fogsz kezet a forradalommal, vagy nem veszel részt abban, amit VI. Pál az egyház “önmegsemmisítésének” nevezett, akkor nem kell valami hosszadalmas, fejezeteket és verseket idéző választ adnod, mint ahogyan nem kell ugyanezt tenned egy kálvinistának sem, aki megpróbálja bebizonyítani, hogy bálványokat imádsz, miközben szintén számtalan szentírási részt idéz.
Ha megkeresztelt és konfirmált katolikus vagy, aki a kegyelem állapotában él, és a hagyományos katekizmusok alapján alakította ki a lelkiismeretét, akkor minden jogod megvan ahhoz, hogy a megérzéseidre hallgass, amit nevezhetünk katolikus érzékednek.
Akárcsak a hívő katolikusok, akik Szent Athanázzal együtt imádkoztak a pusztában, amikor azt mondta: “Lehet, hogy náluk vannak az egyházak, de nálunk van a hit”, te sem vagy skizmatikus csak azért, mert nem akarsz beállni a püspökök szeszélyei mögé, akik azt akarják, hogy úgy tegyél, mintha a liturgikus tánc és a kísérleti szúrások kötelezővé tétele valahogy jól menne a Mindenhatóval.
Azok a hívek, akik nem akartak részt venni az Egyház ariánus pusztításában, nem voltak skizmatikusok, és nem kellett disszertációt írniuk, hogy ezt bizonyítsák; sőt, a legtöbbjük valószínűleg analfabéta volt. Ők a katolikus érzéküket használták, és igazuk volt, ahogyan te is használhatod a katolikus érzékedet, és nyugodt lehet a lelkiismereted, amikor ellenállsz az olyan mandátumoknak, amelyek törvényen kívül helyezik minden elődöd hitét és imáját.
A skizma már itt van, és egyre rosszabb lesz.
A kérdés, amit fel kell tennetek magatoknak, a következő: A szakadás melyik oldalán fogsz állni?
Forrás: crisismagazin.com
Legolvasottabb írások230 times!
