Az a probléma azzal, ha azt mondjuk, hogy a pünkösd az egyház születésnapja, hogy ez nem hagyományos és teológiailag sem teljes.
Egyes katekétikai körökben közhelynek számít, hogy a pünkösd az egyház születésének ünnepe. Hallottam olyan papokról, akik pünkösdkor gyertyás születésnapi tortát hoznak ki, és sok PSR-tanár mantrája is az, hogy az ünnep az Egyház születésnapja.
A probléma ezzel az állítással az, hogy sem hagyományosan, sem teológiailag nem teljes. Azért teszek különbséget a kettő között, mert szerintem okkal merül fel a kérdés, hogy az Egyház születésének “hagyományos” elképzelése vajon teljesen megmagyarázza-e Jézus és az Egyház kapcsolatát.
Az Egyház születésének hagyományos felfogását kifejezve találjuk a Mystici Corporis Christi című enciklikában, amelyet XII. Pius 1943-ban Szent Péter és Pál ünnepén adott ki. Az enciklika XIII. Leó pápa tanítását felidézve így szól:
Miközben röviden kifejtjük, hogy milyen értelemben alapította Krisztus az Ő társadalmi Testét, rögtön eszünkbe jut boldog emlékű elődünk, XIII. Leó következő gondolata: “Az Egyház, amely már megfogantan, a második Ádám oldalából jött ki a kereszten való alvásakor, először pünkösd nagy napján mutatkozott meg az emberek szeme előtt. “[23] Az isteni Megváltó ugyanis akkor kezdte el az Egyház misztikus templomának építését, amikor prédikálásával megismertette parancsolatait; akkor fejezte be, amikor megdicsőülve függött a kereszten; és akkor nyilvánította és hirdette meg, amikor a Szentlelket mint Paraklétoszt látható formában elküldte tanítványaira. (26)
A metafora világos. Jézus oldalát a római katona lándzsája felnyitja, és a kifolyó vért és vizet születésnek tekintik. Isten az első Ádám oldalát nyitotta fel, miközben aludt, és az első ember bordájából teremtette meg Évát. Jézus, a második Ádám “alszik” a kereszten, és az ő oldala megnyílik az Egyház születése miatt. Az oldalából folyó víz és vér a keresztséget és az Eucharisztiát jelképezte. Ahogyan Ádám testéből született Éva, úgy jött létre az Egyház, amely már “megfogant, megszületett“.
A Mystici Corporis Christi szerint Pünkösd volt akkor az a nagy nap, amikor az Egyház “először mutatta meg magát az emberek szeme előtt“. Ez a megnyilvánulás nem a születésnap volt. Louis Bouyer teológus szerint pünkösd az Egyház “missziós terjeszkedésének” kezdetét jelentette. Azt hiszem, azt mondhatjuk, hogy az Egyház evangelizációs missziója ezen a napon kezdődött, ha a Máté 10-ben a 12 apostol kiküldését és a 72 tanítvány kiküldését az Úr által a Lukács 10,1-12-ben hasonlónak tekintjük, de nyilvánvalóan nem a teljes jézusi örömhírnek, mert ezek Jézus szenvedése, halála és feltámadása előtt hirdették.
Az Egyház születésének költői képe a megfeszített Úr oldaláról gyönyörű és egybecseng az ószövetségi Ádám és Éva képekkel. Problémás azonban, ha azt kérdezzük, hogyan lehetett az Utolsó Vacsora az első Eucharisztia, ha az Egyház még nem létezett.
Nagycsütörtökön az egyház két különleges liturgiát tart, a krizmaszentelést (amelyet logisztikai okokból gyakran áthelyeznek a nagyhét egy másik napjára) és az utolsó vacsora miséjét. Az első a Rend szentségére emlékeztet, és a szent olajok megáldásán kívül magában foglal egy szertartást is, amelyben a jelenlévő papokban a Rend kegyelmének lelki megújulását kérik. A második, esti liturgia az utolsó vacsorára és az Eucharisztia beiktatására emlékeztet.
Létezhetett-e a szentmise és az Eucharisztia az Egyház születése előtt? Az Utolsó vacsorán Jézus testét és vérét adta az apostoloknak, szentségi módon, a tény előtt megvalósítva a golgotai áldozatot.
Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa 2001. szeptember 15-én az olaszországi Aversa egyházmegye lelkipásztori kongresszusán tartott előadást. Témája a II. vatikáni zsinat ekkleziológiája volt. Ezen a konferencián arról beszélt, hogy mikor “alapították” az Egyházat.
Egy kérdéssel kezdte: “Mit értünk “eucharisztikus ekkleziológia” alatt?“. Válasza az Egyház születése előtti Eucharisztia fentebb említett “problémájára” vonatkozik.
Megkísérlem megválaszolni ezt a kérdést néhány alapvető pont rövid megemlítésével. “Az első pont az, hogy Jézus utolsó vacsoráját úgy lehetne meghatározni, mint az egyházalapító eseményt. Jézus a halál és a feltámadás liturgiáját adta követőinek, és egyúttal az élet ünnepét is adta nekik. Az Utolsó Vacsorában megismétli a Sínai szövetséget – vagy inkább azt, ami a Sínainál egyszerű jel vagy prototípus volt -, ami most teljes valósággá válik: a vérben és életben való közösséget Isten és ember között. Az Utolsó vacsora nyilvánvalóan megelőzi a keresztet és a feltámadást, és feltételezi azokat, különben üres gesztus lenne. Ezért használhattak az egyházatyák egy gyönyörű képet, és mondhatták, hogy az Egyház az Úr átszúrt oldalából született, amelyből vér és víz folyt. Amikor azt állítom, hogy az Utolsó Vacsora az Egyház kezdete, akkor tulajdonképpen ugyanezt mondom, csak más nézőpontból.“
Ratzinger, akkor már XVI. Benedek pápa, mesteri művének, a Názáreti Jézusnak második kötetében visszatért a témához. Ott ironikusan egy protestáns teológusra hivatkozik, mint a megvilágosodás forrására az Egyház alapításának idejéről. Mindig is úgy gondoltam, hogy a pünkösd mint az egyház születésnapja protestáns gondolat. Az utolsó vacsora kihagyásával nem kellene a papsággal vagy az Eucharisztiával foglalkozni, témák, amelyek nem különösebben rokonszenvesek a protestánsok bizonyos fajtáinak.
1921-ben Ferdinand Kattenbusch protestáns teológus megpróbálta kimutatni, hogy Jézusnak az utolsó vacsorán mondott intézményesítő szavai az egyházalapítás aktusát jelentik. E szavakkal – érvelt – Jézus valami újat adott tanítványainak, ami összekötötte őket, és közösséggé tette őket. Kattenbuschnak igaza volt: az Eucharisztiával maga az Egyház jött létre. Krisztus teste által az Egyház eggyé vált, önmagává vált, és ugyanakkor halála által megnyílt a világ és történelme széles köre előtt. (A Názáreti Jézus, második rész)
Ha tehát a lelkipásztorod úgy dönt, hogy izgalmas ötlet lenne pünkösdkor kiugrani egy születésnapi tortából, talán megemlíthetnél néhányat ezekből az elmélkedésekből, és a drámát egy másik napra tartogathatnád. Az, hogy az Eucharisztia és a valóságos jelenléttel való igazi közösség az Egyház szíve, a püspökök által hirdetett eucharisztikus megújulás egyik témája. Az Eucharisztia nemcsak a szív, hanem az Egyház eredete is.
Msgr. Richard C. Antall
Monsignore Antall a Clevelandi Egyházmegye Szent Név plébániájának lelkipásztora.
A The X-Mass Files (Atmosphere Press, 2021) és a The Wedding (Lambing Press, 2019) című könyvek szerzője.
Forrás: crisismagazin.com
Legolvasottabb írások120 times!
