A Vatikán 2023. július 7-én tette közzé a sajtó számára a püspökök rendes szinódusa – vagy szinódusi szinódus – októberi XVI. nagygyűlésének résztvevőinek listáját, amelyet a XVI. Ferenc pápa szándékait illetően különösen tanulságos.
A listát olvasva egy kérdés jut eszünkbe:
A zsinat előre el van-e határozva?
A zsinati résztvevőknek ezt a nagyon ideológiailag orientált listáját szemlélve az embernek el kell gondolkodnia azon, hogy vajon nincs-e már minden elintézve, még a jövő októberi közgyűlés megnyitása előtt. Ezt írta Fr. Joachim Heimerl bécsi pap és egyetemi tanár július 11-én a kath.net oldalon:
“10 évvel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy egy püspöki szinódus az egyház rombolója lesz, még akkor sem, amikor Ferenc pápa összehívta ezt a szinódust, mint Németország skizmatikus sodródásának alternatíváját [a zsinati úttal]. Közben a “németek” napirendje Rómában is terítéken van: egy új egyháznak kell napvilágot látnia”.
“Egy nőiesebb és egyben homoszexuálisabb egyház, egy ‘sokszínű’ egyház, amelyben – a száműzött ‘tradicionalisták’ kivételével – mindenki jól érzi magát, és senki sem sértődik meg: mindenekelőtt nem a cölibátusról, nem az úgynevezett ‘hivatali kérdésről’, és természetesen nem a házasság felbonthatatlanságáról.”
“Az evangéliumot egyszerűen a szivárvány jegyében adaptálják, a bűnt (hamis) irgalommal kanonizálják, az egyházat pedig püspökök és bíborosok adják ki. Félelem nélkül kimondhatjuk, hogy tévedünk: az Egyház szabadesésben van, és a pápaság is”.
A német zsinati út során feltárt témáknak a római zsinat munkadokumentuma (2023. június 20.) által történő újbóli felvetése az, ami egyeseket elgondolkodtat, hogy vajon nem egy előszinódus volt-e, és hogy valóban a római zsinat lesz-e a német skizmatikus sodródás alternatívája.
A továbbiakban Fr. Joachim Heimerl hozzáteszi: “Ebben az összefüggésben nem meglepő, hogy mindenütt azt állítják, hogy Ferenc pápa XVI. Benedek halála után végre egy “új” Egyházat akar létrehozni, hogy még halála előtt rendet tegyen a “háza táján”, és hogy a zsinat éppen az ő eszköze ehhez. – Senki sem tudja megmondani, hogy ez valóban így van-e”.
“Ami feltűnő, hogy különösen a pápa “barátai” mondják ezt nagyon gyakran, és ezzel a legnagyobb kárt okozzák pontifikátusának. De akárhogy is van, jelenleg egy vadkan tombol az Úr szőlőjében [utalva Luther 16. századi elítélésére], és míg X. Leó pápa akkor egy időre a helyére tette, [ma] Ferenc alatt az egyház kapui szélesre tárultak előtte”.”
“A figyelmeztető hangok, mint az argentin La Plata tiszteletbeli érsekének [Msgr. Hector Aguer] vagy a bátor amerikai Tyle, [Texas] püspökének [Msgr. Joseph Strickland] hangjai elvesztek a szélben. Az Egyháznak adott új irányvonal kritikusait gyakran nyilvánosan elhallgattatják”.
“A jelenlegi pontifikátus egyre inkább elkülönülni látszik a korábbiaktól, amit két fordulópont szemléltet: az Amoris laetitia zsinat utáni buzdítás és a Motu proprio Traditionis custodes. Mindkét szöveg nyilvánvaló szakadást jelez a pápai tanítóhivatal folytonosságában, egy olyan szakadást, amely – valójában – lehetetlen, és amely most mégis egyre inkább megszilárdulni látszik a Világszinódus jegyében”.
És emlékeztet: “Nincs “ferences” egyház, nincs “jezsuita” egyház és nincs “zsinati” egyház sem. Nincs olyan Egyház, amely szakít önmagával, amely elvágja hagyományának gyökereit, és amelyben egy pápa még mindig követelhetné a hívektől az ‘engedelmességet’. A II. vatikáni zsinat utáni évtizedek ezt nagyon fájdalmasan megmutatták, és drámaian felerősítették az egyházból való kivonulást”.
Ugyanezen a vonalon a pápa honfitársa, aki a The Wanderer blogot vezeti, július 27-én aggodalmának adott hangot: “A zsinat a zsinatosságról nagyon világos jele annak, hogy máris egy olyan ponton vagyunk, ahonnan nincs visszaút, függetlenül az ott elért eredményektől, még akkor is, ha semmi sem történik, ha annak a gyűlésnek a vége után semmi sem történik”.
“Már az a puszta tény, hogy az Egyház lehetővé teszi és támogatja, hogy egy zsinat intézményes ünnepélyességével olyan ügyeket vitassanak meg, amelyek a hit és az erkölcs közvetlen megváltoztatására törekednek, ahogyan azokat az apostolok átadták nekünk, és ahogyan azokat az egyházatyák és a teológia valamennyi mestere védelmezte, hangos jele annak, hogy valami nagyon mélyen megtört.”
“A hierarchia egy jó része, egy nagyon jó része, azt mondanám, hogy már nincs hite. Számukra az Egyház nem több, mint egy szervezet a sok közül, és mindaz, amit magáról gondolt és tanított, nem több, mint mesék, amelyek a múltban érthetőek voltak, de ma már teljesen tarthatatlanok.”
Ami ezt az argentint, akárcsak Josef Seifert osztrák akadémikust (vö. “Egy akadémikus elítéli…”), megdöbbenti, az az “ijesztő hallgatás”: “azok reakciójának hiánya, akiknek reagálniuk kellett volna”.
“Néhány hangot leszámítva – Gerhard Ludwig Müller bíboros, Joseph Strickland püspök [a texasi Tylerből (USA)] és talán még néhányan mások – egyik lelkipásztor, akinek kötelessége a nyáj védelme, egyik bíboros, akinek az a feladata, hogy a pápát kísérje és tanácsot adjon, sem szólt semmit annak súlyosságáról, amit Bergoglio tett”.
Forrás: fsspx.news
Legolvasottabb írások253 times!
