Bishop Williamson: Élénkítő Vigano

Végre egy magas rangú egyházi ember, aki világosan beszél, Amiért nagyon szeretjük Vigano érseket. Vigano érsek január 21-én egy újabb óriási szövegben az igaz Isten, az igaz Egyház és az igaz mise nevében szidalmazza a II. Vatikáni Zsinat Újegyházát és annak hamisított “miséjét”. Íme a hosszú eredeti kegyetlenül rövid összefoglalója, amely a Lifesitenews/opinion/abpvigano címen érhető el.

A II. Vatikáni Zsinat, mivel nem volt dogmatikai zsinat, nem állt szándékában semmilyen tanbeli igazságot meghatározni, hanem arra szorítkozott, hogy – gyakran nem egyértelműen – megerősítse azokat a tanokat, amelyeket korábban a Tanítóhivatal tévedhetetlen tekintélye világosan és egyértelműen meghatározott. A zsinatot indokolatlanul és erőszakosan “a” zsinatnak, az új “zsinatiegyház” “szuperdogmájának” tekintették, egészen odáig, hogy az egyházat újrafogalmazták az eseményhez képest. (Szerk.: Lásd és olvasd Tomka Ferenc – ha jól emlékszem, akkor az “Új evangelizáció” című – könyvében a “Plena communio” egyházképet)

Az Egyház történetében a II. Vatikáni Zsinatig még soha nem fordult elő, hogy egy zsinat valójában nagyobb tekintéllyel rendelkezzen mint húsz dogmatikai zsinatnak. Mégis megtörtént, a püspöki kar többségének hallgatása közepette és öt római pápa jóváhagyásával, XXIII Jánostól kezdve XVI. Benedekig. És az állandó forradalom ezen ötven éve alatt e pápák közül egyetlenegy sem kérdőjelezte meg a II. Vatikáni Zsinat “tanítóhivatalát“, vagy merte elítélni eretnek téziseit, vagy tisztázni a kettős beszédet.

Éppen ellenkezőleg, VI. Pál óta minden pápa a II. Vatikáni Zsinatot és annak végrehajtását olyannyira a pápasága programjának középpontjába helyezte, hogy pápai tekintélyét alárendelte és kötötte mindannak, amit a zsinat diktált. “Tanítóhivataluk” a II. Vatikáni Zsinattal kezdődik és ott is ér véget, és az egymást követő pápák szentnek nyilvánították közvetlen elődeiket pusztán azért, mert ők hívták össze, zárták le vagy alkalmazták a zsinatot. A teológiai nyelvezetet is hozzáigazították a zsinatii szövegek kettős beszédéhez, és odáig mentek, hogy meghatározott tanításokként fogadtak el olyan dolgokat, amelyeket a zsinat előtt úgy tekintettek, hogy eretnek, mint például az állam a vallás felett állása.

Bergoglio pápának most az egyszer tökéletesen igaza van, amikor azt állítja, hogy a tridenti mise elviselhetetlen fenyegetést jelent a II. Vatikáni Zsinatra, mert ez a mise valóban annyira katolikus, hogy aláássa az ugyanazon római rítus két “formája” közötti békés együttélésre tett minden kísérletet. Valójában abszurd elképzelni egy közönséges Montini “formát” és egy rendkívüli tridenti “formát“. A Novus Ordo egy egészen más vallás – a “zsinati egyház” – istentiszteleti kifejeződése. “Ez egy hamis, kétértelmű rítus, amely annyira “kedvez az eretnekségnek“, hogy csak azt érdemli, hogy elnyomják és eltöröljék.

Nem lennék meglepve, ha a közeljövőben azok, akik visszaélnek a pápai hatalommal, hogy lerombolják az igaz Egyházat, nemcsak korlátozni fogják az ősi mise ünneplését, hanem teljesen be fogják tiltani. Ha Róma megtiltaná az ősi mise ünneplését, akkor azok a katolikusok, akik úgy gondolják, hogy két mesternek szolgálnak1 – Krisztus egyházának és a zsinati egyháznak -, rá fognak jönni, hogy becsapták őket. Választaniuk kell majd, hogy vagy nem engedelmeskednek egy törvénytelen parancsnak, hogy Istennek engedelmeskedjenek, vagy pedig fejet hajtanak a zsarnok akarata előtt, miközben elárulják kötelességüket, mint Isten szolgái.

Ez nem más, mint a Krisztus és a Sátán közötti harc. Harc a miséért, amely hitünk szíve, a trón, amelyre az isteni Eucharisztikus Király leszáll, a Golgota, amelyen a Szeplőtelen Bárány áldozata vér nélkül megújul. Ezt a harcot a tridenti mise Isten-központú látomása és a zsinati hamisítvány ember-központú látomása közötti lényeges különbség miatt kell megvívni. Gondoskodjunk arról, hogy bármennyire is méltatlanok vagyunk, megérdemeljük az Egyház jövőbeli dicséretét, miközben felkészülünk azokra a próbákra, amelyekben tanúságot teszünk arról, hogy Krisztushoz tartozunk. (Szerk.: gondolva itt a közeli jövőben beköszöntő “KATAKOMBA” [ős]egyházi viszonyokra)

Kyrie eleison
 
Mgr. Bishop Richard Williamson

Forrás: “Eleison Comments” by Mgr. Williamson – DCCCX (815) rész

Szerkesztői komment:

1 A két Urat szolgálóknak, vagy csak azoknak – legfőképpen az egyházi rendet viselőknek -, akik érzik ezt a kettősséget – azaz jelenleg van a Krisztus egyháza, és van egy zsinati egyház – döntést kell hozniuk, hogy melyiket szolgálják. A Szentírást idézve: “24Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”  [Mt 6,24] Ezeknek a híveknek, de legfőképpen papoknak ajánlom figyelmébe az oldalunkon megjelent levelet (egy ismeretlen, USA beli paptól):

illetve elemzést Fr. Wiseman, FSSPX professzortól, aki az Aquinoi Szent Tamás szeminárium [USA] papja és tanára, a “29Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” [ApCsel 5,9] Szentírási hely szemléletében:

Legolvasottabb írások298 times!

Print Friendly, PDF & Email