Az Új miserendről szóló rövid kritikai tanulmány [vagy rövid kritikai vizsgálat] – ismertebb nevén az “Ottaviani Intervenció” – jól ismert a tradicionalisták körében szerte a világon. Néhány évente új kiadás jelenik meg valamelyik nagyobb nyelven. Különösen jelentősnek tartom, hogy egy új francia kiadás jelent meg, amelynek előszavát nem más, mint Őeminenciája Burke bíboros írta.
A teljes francia szöveg ITT olvasható; ami most következik, az egy automatizált, javított fordítás. -PAK
Húsz évvel az Önök által kiadott utolsó kiadás után szeretném megköszönni Önöknek azt a projektjüket, hogy újra kiadják az Új Ordo Missae rövid kritikai vizsgálatát, amelyet Alfredo Ottaviani (ha többet szeretne olvasni az Ottaviani intervencióról lásd itt) és Antonio Bacci bíborosok 1969-ben adtak ki.
Alfons Maria Stickler bíboros 2004. november 27-én kelt bátorító levelében azt írta, hogy “e két bíboros elemzése semmit sem veszített értékéből és sajnos aktualitásából”. Két évtizeddel később ez a megállapítás továbbra is igaz. Például az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Dikasztérium prefektusának közelmúltbeli nyilvános nyilatkozatai megerősítik annak az ideológiának a fennmaradását, amely a Szent Liturgia II. vatikáni zsinat utáni reformja révén manipulálni és elárulni próbálta az Egyház állandó és megreformálhatatlan tanítását az Eucharisztia és a szentáldozás szentségeiről.
A Rövid kritikai vizsgálatban foglalt elemzés értéke a szerzők saját szavaival élve abban rejlik, hogy röviden összefoglalja “a mise teológiájától való legsúlyosabb eltéréseket” (VI. fejezet), amelyek a Szent Liturgia antropocentrikus megközelítéséből eredhetnek, amely természeténél fogva krisztocentrikus. Ez a VI. Pál pápához intézett, akkoriban nagy hatást kiváltó gyermeki beavatkozás halott betű maradhatott volna, vagy gyorsan feledésbe merülhetett volna, ha a teológiai tévedések, melyektől el akart tántorítani, nem merülnek fel sajnálatos módon, sőt, több mint ötven évvel később, mind a mai napig fennmaradnak. Éppen ellenkezőleg, ezeket a tévedéseket időnként nyíltan vállalják (lásd ITT és ITT), a liturgikus változással egyidejűleg teológiai változást is érvényesítve.
Ki kell mondani, hogy messze vagyunk attól az általános szándéktól, amelyet a II. vatikáni zsinat a Sacrosanctum Concilium első számában kifejezett: “Jobban hozzáigazítani korunk szükségleteihez azokat az intézményeket, amelyek változásnak vannak kitéve; kedvezni mindannak, ami hozzájárulhat mindazok egyesüléséhez, akik Krisztusban hisznek, és erősíteni mindazt, ami hozzájárul ahhoz, hogy minden embert az Egyház kebelébe hívjon“.
Nyilvánvaló, hogy sokan még mindig élő forrást találnak az Usus Antiquiorban, amelyen keresztül egyesülhetnek Krisztussal, megerősíthetik hitüket, és megerősíthetik az egyházhoz való tartozásukat. Ezért nincs okunk arra, hogy elriasszuk őket. Másfelől viszont a gyakorlatban a Szent Liturgiával kapcsolatban nagyfokú elbizakodottság tapasztalható, egészen odáig, hogy éppen azokba az intézményekbe avatkoznak be, amelyek nem változtathatók, hanem az isteni joghoz tartoznak.
A liturgia szelleme című könyv első fejezetében a leendő XVI. Benedek ezt írta: “Az ember maga nem tud egyszerűen “csinálni” istentiszteletet….. Mózes azt mondja a fáraónak: “Nem tudjuk, mivel kell szolgálnunk az Úrnak” (2Móz 10,26). Ezek a szavak minden liturgia alaptörvényét mutatják. Amikor Isten nem nyilatkoztatja ki magát, az ember… gondolkodásában nyúlhat Isten felé, és megpróbálhatja megdönteni a hozzá vezető utat. Az igazi liturgia azonban azt feltételezi, hogy Isten válaszol, és kinyilatkoztatja, hogyan imádhatjuk őt. A liturgia minden formában valamiféle “intézményt” feltételez“.
Kérem, fogadják akkor bátorításomat erre a kiadványra. Leghőbb kívánságom, hogy egy olyan társadalomban, amely egymás után veszíti el minden stabil viszonyítási pontját, hozzájáruljon annak a teológiai, dogmatikai és erkölcsi gazdagságnak a felidézéséhez, magyarázatához és megismertetéséhez, amelynek a római rítus Usus Antiquiorja a teljes kifejeződése.
A Feltámadott Úr áldja meg munkájukat! Fogadd atyai áldásomat, és légy biztos Jézus Szentséges Szívében, Mária Szeplőtelen Szívében és Szent József legtisztább Szívében való odaadásomban.
+Raymond Leo bíboros BURKE
Forrás: rorate-caeli.blogspot.com
Legolvasottabb írások214 times!
