“Sine dominico non possumus” (Abitina mártírjai) A római rítus liturgikus válsága a legnagyobb probléma, amellyel a katolikus egyház jelenleg szembesül, és amely azt eredményezi, amit Louis Bouyer atya oly hevesen elítélt: a katolicizmus önlebontását. A hagyományos rítusok védelmezői közül azonban…

A hányattatott sorsú szent helyet egy maroknyi katolikus közösség használja alkalomszerűen.

„Traditionis custodes” (A hagyomány őrzői) kezdetű saját elhatározásból (motu proprio) kiadott apostoli levelében Ferenc pápa lényegében leszámol az Istentől kinyilatkoztatott vallás „szent maradékával”, a maroknyi hagyományhű pappal és hívővel, ezek közösségeivel és intézményeivel – legalábbis a „novus ordo” hierarchián belül.

A következőkben felsorolunk néhány jelentősebb szempontot (a teljesség igénye nélkül), melyek alapján a Motu proprio rendelkezésének érvényessége erősen megkérdőjelezhető:

A Szent X. Piusz Papi Testvériség általános elöljárójának levele a „Traditionis Custodes” kezdetű motu proprio megjelenésének alkalmából:

Már 1962-ben, amikor Lefebvre érsek a Szentlélek Atyák általános elöljárója volt, fájdalmas kéréseket kapott, hogy segítsen a megzavart szeminaristáknak, akik a papság bomlását tapasztalták meg a különböző házakban. Azzal kezdte, hogy a szemináriumok és az egyetemek is „hagyományosak” legyenek.