Minden kisiskolás előtt ismeretes az időszámítás kétféle jelölése: i. e. és Kr.e. Ugyan a felnőttek emlékeiből kezd kikopni, és talán az iskolapadban sem divatos mostanság, de mégis tudható, hogy az előbbi az „időszámításunk előtt”, a második pedig a „Krisztus (születése) előtt” rövidítése, és mint ilyen, a keresztény – tehát egyúttal európai és egyben magyar – időszámítás alapvető eszköze, lévén a keresztény kultúrkör immár egy évezrede kinyilvánítottan is Krisztus földi színre lépéséhez méri az emberi történelem eseményeit.
Azt gondolhatnánk – méghozzá joggal –, hogy egy ilyen alapvető felismerésből származó alapvető funkció olyannyira lecserélhetetlen, hogy nincs is értelme azon gondolkozni mi mással lehetne helyettesíteni, hiszen éppen ez volt az, ami a korábbi, egymással összhangban nem levő időszámításokat egységes keretbe foglalta. Azonban a mai zavarodott kor embere – gondolkodás nélkül – már jóformán le is cserélte mindezt, és vele kidobta az ablakon nemcsak Krisztus születését, hanem a Megváltó egész személyét, nemcsak az „ember fiát” de az Isten Fiát is… (lévén az időszámítás egybeesik Krisztus földi születésével, ilyen formában utóbbi az előbbinek pontosabb megfogalmazása, nevesítése). Azonban a mindenre lázadó, a saját életét Isten nélkül elképzelő ember sem tud rend és időszámítás nélkül meglenni, ezért rögtön csinált is magának új időszámítást – jobban mondva a kettő (a régi eldobása és az új kreálása) szinte egyszerre ment végbe, egymást váltotta: a „kor szavára hallgatva” az „i.e.” más tartalmat nyert – az önmagát a virtuális világban egyre inkább otthon érző, de a valósággal való kapcsolatát éppen ezért egyre jobban elvesztő ember újraértelmezte az emberi művelődés útját és felosztotta a maga igényéhez, jobban mondva igénytelenségéhez szabva: így vált az „i.e.” „Internet előtt” és az „i.sz.” „Internet szerint” jelentéssé.
Mert ugye az egy dolog, hogy például süt a nap, de azért csak az a biztos, ha megnézzük az interneten valóban süt-e, és eszerint öltözködünk, mert ugye biztos ami biztos… És a lába alól végleg talajt vesztő ember a virtuális véleményformálás előtt mélyen meghajolva (sőt: leborulva!) a „Kr.e.” jelentését eképpen módosította: „Koronavírus előtt”, ill. „Kr.u.” = „Koronavírus után” – azonban gyorsan tegyük is hozzá, hogy itt az „után” szó jelentése nem arra utal, mintha a koronavírus ezen korban már megszűnt volna, hanem pusztán azt fejezi ki, hogy elkezdődött, más szavakkal „abban a korban, amikor a koronavírus már megjelent”; hozzátéve, hogy e kettős felosztás az időt két olyan részre tagolja, melynek első szakaszában még nem volt koronavírus, a második szakaszában pedig mindig lesz koronavírus… Fantazmagória, hagymázas rémálom, lázas képzelődés, összeesküvés-elmélet? Csak annyiban az, amennyiben az élet a fentiekre rácáfol. Amennyiben igazolja, úgy sokkal inkább „új valóság”, „realitás”, „korkép” – vagy még pontosabban: kórkép…
Mondhatja a mai gondolkodó ember, még ha látszólag így van is, mégse legyen így! És hogy mit lehet tenni azért, hogy e magát-felszámoló emberi ostobaság magával ne rántsa az értéket kereső kisebbséget? Vissza kell térni oda, ahol az emberi élet Krisztussal kezdődik, ahol az időt is Hozzá, az Örökkévalóhoz mérjük, ahol nem a látszat és a felszín, hanem a valóság és az igazság vezérli életünket. Vissza kell térni Istenhez, megtagadva a világ hiábavalóságait és áldozatot vállalva azokért is akik észre sem veszik, hogy egy gyilkos kor csendes, de annál pusztítóbb háborújának egyszerre öntudatlan katonái és névtelen áldozatai.
Reméljük, hogy a torzkép helyébe, amelyet a mai ember mutat, aki – hogy az időjárást megtudja – nem a szoba, hanem a böngésző ablakán keresztül keresi a kapcsolatot a természettel, lassan visszakerül az igazi ember, aki az Isten képmása – aki végre a lelkével is foglalkozik és észreveszi, hogy abban van egy ablak a végtelenre és azt kitárva nem a semmi, hanem a mindenek Teremtője néz vele szembe!
Máriássy Gergely
Legolvasottabb írások706 times!
