Megdöbbenve olvasom Szoboszlai-Kiss Katalin (habilitált egyetemi docens, és filozófus) írását a mai Magyar Nemzetben, melyben Szász Péter írására válaszol. Elöljáróban szeretném kinyilvánítani, hogy két (különböző szakterületű) mérnök diplomával és és egy teológiai diplomával rendelkezve írom ezt a választ.
Egy új filmben, amelyet vasárnap Észak-Amerikában mutatnak be, de tegnap már Rómában bemutattak, Ferenc pápa ellentmond a katolikus egyház tanításának, felszólítva a homoszexuális élettársi kapcsolatok legalizálására. A homoszexuális kapcsolatokról szólva azt mondta: „Amit meg kell alkotnunk, az egy törvény az élettársi kapcsolatra. Ily módon jogilag védve lesznek. Emellett álltam ki.” Az alábbiakban Gerhard Ludwig Müller […]
Ifjúkoromban – a zsinati szellem első tombolása idején – ismerkedtem meg az első karizmatikusnak nevezett papokkal. Ám magatartásuk és hihetetlen önteltségük nem állt párhuzamban a műveltségükkel, sem az általános, sem a teológiai tudással.
Az ünnep mottójául az Énekek éneke egy verse szolgál, mellyel az Egyház a mennybe fölvett Istenszülőt szólítja meg: Trahe me, post te curremus in odorem unguentorum tuorum! – Vonj engem magadhoz, utánad futunk a te keneteid illatára! [Én 1,3] Az örök Atya alázatos szolgálóleánya malaszttal való teljessége miatt az isteni kegyelem kenetének oly csodálatos illatát […]
A Szentírás Kármel szépségét dicséri, ahol Illés próféta megvédte Izraelnek az élő Istenbe vetett hitét (1Kir 18, 20-46). Itt, annál a forrásnál, amely nevét Illés prófétától kapta, a XII. századtól kezdve néhány remete közös lakóhelyez készített magának és az Istenszülő tiszteletére kápolnát épített a tengerre nyíló völgyben a hegy lábánál.
Amikor 1987-ben Rómában részt vettem a Szent Péter és Szent Pál főapostolok ünnepén tartott pápai misén – amelyen II. János Pál átadta az érseki palliumot az akkoriban kinevezett főpapoknak – a gyülekezés és a Bazilikába való beléptetés előtt megcsodáltam a két hatalmas Főapostol-szobrot a Bernini-féle kolonnádokkal átkarolt téren.
Aktív plébánosi szolgálatom idején talán legkedvesebb tevékenységem volt az Elsőpénteki betegellátás. Csodálatos idős, beteg emberek otthonaiba látogattam el ilyenkor. Szentgyónást végeztek, szentáldozáshoz járultak és mindig teremtettem rá időt, hogy egy kicsit beszélgessek is velük az életükről, családjukról. Bizony nem egy helyen hallhattam tragédiákról, szenvedésekről. Sok-sok esztendő után még mindig felvillannak előttem ráncos arcok, törődött dolgos […]
A római liturgiában hagyományosan ma, azaz, Szent Márk evangélista napján vannak az ún. “nagy litániák” (litaniæ maiores), vagy népi nevén: búzaszentelő körmenetek a természeti csapások elhárítására. A szokás nagyon ősi, valószínűleg Liberius pápa (†366) idejére vezethető vissza.
Egykori egyetemi tanárom és barátom, Dr. Peter Kwasniewski tett közzé egy érdekes cikket, amiben rámutatott egy jelenségre, amin magam is sokat gondolkodom mostanában. Egyesek állítják, hogy ez a világjárvány annyira komoly változásokat fog előidézni, hogy a világ már sohasem lesz olyan, mint előtte.
Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előtte járó és utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! [Mt 21, 8].
| Impresszum | Adatvédelmi irányelveink | ||||||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
