2013. március 13-án Jorge Mario Bergoglio bíborost pápává választották, aki a Ferenc nevet vette fel. Tíz évvel később, a megválasztás évfordulóját különösen diszkréten ünnepelték meg. A pápa magánmisét celebrált a jelenlévő bíborosokkal Rómában, a Szent Márta-ház kápolnájában, amely a rezidenciája.
A vatikánisták értékelése kérdőjelekben vagy tíz lényeges kérdésben foglalható össze. Az első hármat az előző részekben már megvizsgáltuk.
4. Ez a jezsuita kormányzási mód?
Ellentétben azokkal, akik szerint Ferenc kormányzási stílusa Juan Peronhoz, a Jorge Bergoglio által támogatott argentin elnökhöz hasonlít, P. Raymond de Souza a március 18-i National Catholic Registerben azt állítja, hogy “tekintélyét úgy gyakorolja, mint egy jezsuita elöljáró, aki miután meghallgatta azokat, akiket meghallgatni akar, saját döntést hoz“.
A kanadai pap szerint “Ferenc pápa a jezsuita modellt azonnal a megválasztása után alkalmazta, összehívta a saját “bíborosi tanácsát”, akik kiváltságos hozzáféréssel rendelkeztek hozzá, megkerülve a konzultáció minden szokásos struktúráját. Meghallgatta őket, majd eldöntötte, hogy mit fog tenni“.
Fr. de Souza egy sor tényt közöl, többek között: “Ferenc pápa megszüntette a helyi püspökök hatáskörét, hogy jóváhagyják az új vallási közösségeket az egyházmegyéjükben, megváltoztatta az egyházjogot, hogy neki legyen hatalma kirúgni a püspököket, és – a hagyományos latin misével kapcsolatban – megvonta a püspök hatáskörét, hogy meghatározza, mi történik a plébániatemplomaiban – beleértve azt is, hogyan írják meg a bulletinjeiket” [a hagyományos miséket nem szabad ott hirdetni. A szerk.].
“Most ahelyett, hogy Ferenc pápa a Vatikán régóta bevett gyakorlata helyett a helyi püspökök önkéntes lemondásra hízelegne, egyszerűen elbocsáthatja őket, ahogyan azt Paraguayban, Puerto Ricóban és a Tennessee állambeli Memphisben is tette.“
“Hazánkhoz közelebb, a római egyházmegye új alkotmányában Ferenc pápa félreállította a bíboros helynököt, és előírta, hogy egy új pasztorális tanács havonta háromszor ülésezzen az ő jelenlétében, a napirendet előre megküldve.“
“Nehéz elhinni, hogy a legfőbb pápa valóban részt vesz az ilyen üléseken, de a törvény szerint ez az alaphelyzet. Az új plébánosokat Rómában többé nem nevezheti ki a bíboros vikárius; ezt mostantól a pápa maga fogja megtenni, ahogyan a szeminaristákat is jóváhagyja a felszentelésre.“
“Szélesebb értelemben Olaszországban Ferenc pápa átszervezte az ország összes házassági bíróságát. Külön biztosokat nevezett ki a vallási házak irányítására. Miután az olasz püspökök évekig világossá tették, hogy nem látják szükségét egy nemzeti zsinati eljárásnak – mint Németországban vagy Ausztráliában – Ferenc pápa mégis rákényszerítette őket, hogy megtegyék.“
“A Római Kúrián belül nem kevesebb, mint öt kúriai bíborost léptetett le vagy bocsátott el tisztségéből meglehetősen komolytalanul: Raymond Burke, Gerhard Müller, Angelo Becciu, Fernando Filoni és Peter Turkson bíborosokat. Ők egymás között azzal viccelődnek, hogy ők a “kidobó Kúria” részei” [utalva a pápa számára kedves “pazarlás kultúrájának” fogalmára].
A kanadai pap zárásként megjegyzi: “Maga a Római Kúria teljesen megkerüli a Szentatya legtöbb kezdeményezését, amelyeket motu proprio – “saját kezdeményezésre” – ad ki. Nem egy alkalommal a joghatóságot érintő jelentős változásokra az illetékes osztályvezetők akkor jöttek rá, amikor elolvasták a Szentszék napi sajtóközleményét“.
Vajon a hatalomnak ez a pápai kezekben való összpontosítása sikerrel van megkoronázva? Sajnos, válaszol Fr. de Souza: “Ennek a pontifikátusnak a paradoxona az, hogy annak ellenére, hogy a hatalom mindig és mindenhol érvényesül, a nagy válságokban látványos kudarcot vall. A Szentatyával nyíltan szembeszállnak az indiai Syro-Malabar Egyházban, ahol liturgikus utasításai nem hoztak megoldást“.
“Nigériában egy egyházmegye összes papját felfüggesztéssel fenyegette meg, ha nem fogadják el az új püspököt. Ő meghátrált, és áthelyezte a püspököt. Németországban pedig a Zsinati Úttal kapcsolatban, a Szentatya ismételt kezdeményezései ellenére, hogy azt leállítsa [ellentmondásos nyilatkozatokkal és gesztusokkal mérsékelt vehemenciával. A szerk.], a dacos püspökök olyan válságot idéztek elő, amely valószínűleg felemészti azt, ami a pontifikátusból még hátravan.”“
Forrás: fsspx.news
Előző kérdések:
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (1)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (2)
-
Ferenc pápaságának tíz éve tíz kérdésben (3)
Legolvasottabb írások200 times!
