Avagy az a bizonyos hét óra

Érdekes jelenséget figyelhetünk meg Magyarországon az Eucharisztikus Világkongresszus utáni napokban. Egyre-másra jelennek meg írások arról, hogy kinek mit jelentett az esemény, benne Franciscus ittlétének hét órája, vagy arról, hogy ki mit érzett ennek kapcsán.

Ez önmagában érthető, de van egy váratlan része is a jelenségnek: a „megtérő” vagy korábban „félrevezetett” papok, újságírók vagy egyszerű hívek vallomásai. Megtérők, mert néhányan közülük bevallják, hogy korábban, a látogatás előtt „rosszat” gondoltak a pápáról; félrevezetettek, mert majd mindannyian a nemzetközi vagy hazai sajtó, internetes portálok, blogok, a rosszindulatú károgók, harasztzörgetők stb. hatására követték el a gondolatbűnt. De aztán Franciscus viselkedésének hála rájöttek, hogy tévúton jártak, ezért most zeng a hozsanna és az „I love you, Franciscus”! (Aki azt hiszi, hogy túlzok, olvassa el az azonos című írást a Vasárnapon)

Johannes Eck kolléga egy (gloria.tv-s) kommentben némi iróniával fűszerezve egyéb észrevételek mellett összefoglalta a ferencfordulást végrehajtók látható indítékait: a résztvevők nagy tömege, mint bizonyíték, Franciscus visszafogottsága (nem mondott és tett semmi eklatáns dolgot ittlétének hét órája alatt) és – Ég Ura, el ne hagyj! – a barátságos mosolya. Mindez elegendő volt, hogy még azok is elbizonytalanodjanak, akik korábban jól látták a vele kapcsolatos problémákat. Mintha ez a hét óra, az alkalmi visszafogottság eltüntetett volna minden vele kapcsolatos aggodalmat és nehézséget.

Pedig a problémák nem váltak köddé, ugyanolyan intenzitással folytatódtak a zavaros, ellentmondó nyilatkozatai, mint látogatása előtt: Orbán Viktornak és a sajtó képviselői előtt a repülőgépen látszólag megerősítette a házasság szentségével kapcsolatos egyházi tanítást, de megerősítette a korábban nagy felhördülést keltő, emiatt letagadott filmes nyilatkozatát is arról, hogy támogatja az azonos neműek polgári házasságát, anélkül, hogy a homoszexualitás égbekiáltó bűn voltára vonatkozó egyházi tanítást említette volna. Alig leplezett kárörömmel beszélt Burke bíborosról, mint „tagadóról”, a sors iróniájának nevezve annak covid miatti kórházi kezelését; kigúnyolta a covid-oltás ellenzését, mintha semmilyen morális problémáról nem tudna ezzel kapcsolatban, kötelezővé tetette Vatikánban az oltásigazolvány használatát, mintha a Hittani Kongregáció útmutatása alapján nem ennek ellenkezője lett volna helyes, stb.

Johannes Eck velős összefoglalójából mégis leginkább a záró tőmondatot látom találónak, mert alapvető magyarázatot ad az egész jelenségre: a címadó „úgy érzem”-et. Mert úgy tűnik, hogy végső soron ez magyarázza meg azt, hogy hívő és teljes vakságban még csak nem is szenvedő keresztények egy röpke élmény, érzelmi felindulás, szívet megdobogtató méretű tömeg látványának, stb. hatására sutba dobják az értelem minden aggályát, észrevételét, a természetesét biztosan, de a hit által megvilágosítottét is, ha van. Szívesebben hisznek az érzelmi felindulásnak, mint értelmük ítéletének.

Franciscus látogatása két dologban is reveláció volt számomra.

Sosem bírtam korábban elképzelni, hogy miként tudja majd az Antikrisztus megtéveszteni még a választottakat is, és azt, hogy vajon mit kell tennie vagy mondania ehhez? Franciscus röpke látogatása nyomán most már tudom: semmit. Elegendő, ha néhány órán keresztül nem tesz vagy mond semmit, vagy esetleg csak mosolyog.

Szent X. Piusz pápa a modernizmust, mint korunk összefoglaló és mindenre kiterjedő eretnekségét leleplező és elítélő enciklikájában (Pascendi Dominici gregis) beszél modernistákra jellemző érzelmi alapú megközelítésről az agnoszticizmus kapcsán. A modernista eretnekségre jellemző az a bennfoglalt meggyőződés, hogy a valóság és így Isten sem ismerhető meg objektíven, így marad az érzelmi, élmény alapú megközelítés Isten és a vallás kapcsán, mint végső – igazából egyetlen – bizonyíték, magyarázat és cselekvési indíték.

A látogatás ebben is reveláció volt számomra: megmutatta, hogy milyen mélyen gyökerezik bennünk a hajlam erre az eretnek megközelítésre.

Úgy érzem…

Forrás: invocabo.wordpress.com

Kapcsolódó írások:

  1. „Traditionis custodes” – Teljes fordítás(? – by Tőzsér Endre SP) és Ferenc pápa kísérőlevele
  2. Pater Pagliarani [FSSPX] levele a “Traditionis custodes” kezdetű motu proprioról
  3. A „Traditionis custodes” érvényessége (avagy érvénytelensége?)
  4. »La Messe de Toujours«? – „Minden idők szentmiséje”? 
  5. Lelki bandaháború a katolikus egyházban [nem mi írjuk]
  6. A RÓMAI RÍTUS TRAGÉDIÁJA – A liturgikus gordiuszi csomó lehetséges megoldása

 

Legolvasottabb írások274 times!

Print Friendly, PDF & Email