Kaptam egy e-mailt, amelyben nagyon szíven ütött egy mondat. Egy kisgyerekes nő írta, elmondta, milyen nehéz neki, és hozzátette, hogy a blogom alapján neki ezt mind bírnia kéne. Épp ezért szeretnék kicsit mesélni arról, én mit csinálok és mit nem csinálok, és hogy 10 évnyi házasság és 9 évnyi anyaság után mégis hogyan van az, hogy […]
Korunk Egyházának modernista vonulata szembeállítja a szeretetet és a boldogságot a parancsok és fogadalmak megtartásával. A kiugrott papok is olyanokat mondanak, hogy az esküjük helyett inkább a vágyaikat követték, hogy ezáltal legyenek szabadok, önazonosak és boldogok.
Nemrég olvastam egy szerelmi történetet, amitől rosszul lettem. Volt egy sármos fickó, aki kilenc évig szórakozott egy csúnyácska nővel, akivel egy katolikus társkereső oldalon ismerkedett meg, mire végül is elvette feleségül, mert nem talált egy vonzóbb „áldozatot”, aki hozzáment volna. E kilenc év alatt a nő azt képzelegte, hogy a házasság Isten akarata, és ami […]
Röviden: NINCS! Azért szeretném ennél bővebben kifejteni a dolgot, mert még keresztény oldalakon is a legtöbb írás, amit erről találok, a „hát persze, hogy, naná” hurráoptimizmusával közelít a témához, én meg azt gondolom, hogy házasságok mehetnek tönkre ezen.
Ha két személy házasuló szándék nélkül barátkozik könnyelműen és felületesen, hihetetlen könnyelműsége s tökéletlensége miatt viszonyuk sem barátságnak, sem szeretetnek nem mondható, hanem egyszerűen érzékies barátkozásnak. Az ilyen egyéneknek szívét bizonyos hiábavaló és esztelen hajlandóság szinte békjóban tartja; s bár a szeretetnek ez a neme sokszor durva élvezetekké fajul, tulajdonképen mégsem ez a fő célja.
És itt egy igen fontos, a gyakorlati életbe nagyon belevágó kérdést érintünk, amely tárgyunkkal amúgy is szorosan összefügg. Értjük a különböző neműek barátkozását, midőn azt a házasság vagy annak közeli reménye nem teszi igazolttá. Sőt vannak esetek – s ez minket e helyt különösen érdekel –, midőn leányok házas férfiakkal, fiatalemberek házas asszonyokkal szoros baráti […]
Manapság elmondható, hogy sajnos mi, nők úgy növünk fel, hogy egyáltalán nem értjük, milyen hatással vagyunk a férfiakra, vagy ha éppenséggel értjük, akkor azt sokszor rosszra használjuk. Én is csak felnőtt, házas nőként értettem meg és fogadtam el olyan igazságokat, mint hogy nem jó, ha férfiakkal barátkozom. Hogy miért, ld. ezeket az írásokat:
A válasz elméletben igenlő. Hiszen előttünk áll Assisi Szent Ferencnek és Szent Klárának, Szalézi Szent Ferencnek és Chantal Szent Franciskának magasrendű lelki barátsága, amelyre csak rút emberi rosszakarat vethet gyanúárnyékot. De ezek szentek voltak: emberfölötti emberek, emberfölötti teljesítményekkel!
Ne játsszál! „A dacos szív rosszul jár a végén, S aki kedveli a veszélyt, elvész benne!” (Sir 3,27) Ne játsszál érzelemmel, romantikával, lírával, mert kátyuba kerülsz! Ne játsszál szerelemmel, mert a szerelem a te életedben: szentségtörés. Ne játsszál gyengédséggel, mert az olyan, mint az üstökös: hosszú csóva nyúlik mögötte veszedelmes, tapadó érzelmekből!
Bevezetőként álljon itt egy megtörtént eset: Nem olyan régen történt az egyik, Magyarországon iskolát fenntartó női szerzetesrendben (nem messze Budapesttől), hogy az elöljáró (házfőnök) nővér számonkérte az iskolájukban hittant tanító nővéren, HOGY MIÉRT BESZÉL A POKOLRÓL (mert dogma, és mindenkinek tudnia kell róla, hogy oda is juthat az ember a test halála után), és miért […]
| Impresszum | Adatvédelmi irányelveink | ||||||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
