Címke: zsinat

A papi bukás útja

Ne játsszál! „A dacos szív rosszul jár a végén, S aki kedveli a veszélyt, elvész benne!” (Sir 3,27) Ne játsszál érzelemmel, romantikával, lírával, mert kátyuba kerülsz! Ne játsszál szerelemmel, mert a szerelem a te életedben: szentségtörés. Ne játsszál gyengédséggel, mert az olyan, mint az üstökös: hosszú csóva nyúlik mögötte veszedelmes, tapadó érzelmekből!

Kiugrott papok

Az utóbbi időben több papról is megtudtam, hogy kiugrott és egy nővel él együtt. A legszomorúbb az egészben, hogy nem bűnös emberként tekintenek magukra, akik megtagadták Istennek tett esküjüket. Egyáltalán nem próbálnak rejtetten élni, minél kisebb botrányt okozva, hanem magyarázkodnak, a rendszert hibáztatják, sőt egyenesen Isten akarataként állítják be, hogy most már nem papként működnek, […]

8 sztereotip vád a katolikus egyház hagyományos liturgiájával szemben – és hogy miért hamisak

Don Michael Gurtner kommentárja* Az utóbbi időben egyházi-klerikális körökben ismét felerősödtek az ellenséges és agresszív érzelmek a hagyományos liturgia és annak hívei ellen, miután az elmúlt néhány évben bizonyos nyugalom állt be, amely a hagyomány meglehetősen békés létezéséből és legalábbis bizonyos mértékű elfogadásából állt.

XVI. Benedek halála: A folytonosság hermeneutikájának kudarca

Az elmúlt hetekben sok szó esett XVI. Benedekről. A nagy újságok, nem túl önelégülten, felidézték, hogy “panzerkardinálisnak” nevezték, amikor ő volt a pápa a dogma garanciája. A konzervatívabb média úgy üdvözölte őt, mint a liturgikus pacifikáció építészét, akinek érdeme, hogy kiadta a Motu Proprio Summorum Pontificumot. Talán elfelejtjük, hogy halálával egy igazi lapot fordítunk az […]

A jó halál kegyelme

A liturgikus év vége az Egyház szerint a keresztény számára alkalmat ad arra, hogy elmélkedjen végső végéről, és különösen a jó halálra való felkészülésről. Egy olyan korban, amikor az élet végét az eutanázia által siettetik, hasznos kiemelni ezt a nagyon különleges kegyelmet, amelyet végső kitartásnak nevezünk.

“Extra Ecclesiam nulla salus est”

A francia szabadkőműves Yves Marsaudon az eljövendő egységes világvallást a következőképpen definiálja: „Ki lehet jelenteni, hogy az ökumenizmus a szabadkőművesség legitim gyermeke. Korunkban egyik rendtársunk, Franklin Roosevelt követelte ki mindenki számára azt a lehetőséget, hogy az Isten előtti hódolatban saját alapelveit és meggyőződését követhesse.