A Szentírás Kármel szépségét dicséri, ahol Illés próféta megvédte Izraelnek az élő Istenbe vetett hitét (1Kir 18, 20-46). Itt, annál a forrásnál, amely nevét Illés prófétától kapta, a XII. századtól kezdve néhány remete közös lakóhelyez készített magának és az Istenszülő tiszteletére kápolnát épített a tengerre nyíló völgyben a hegy lábánál.
Reggelenként kiállok a házam kapujába és nézem a munkába siető embereket. Ilyenkor a közeli luxus-társasház lakói közül többen megjelennek futni. Mindennap bemutatják egymásnak az újabb és újabb drága tréningfelszereléseiket.
Katolikusnak keresztelt ismerősökkel beszélgetve előkerült Mel Gibson Passio című filmje. Kivétel nélkül mindegyik azzal érvelt, hogy „túl véres, elborzasztó”. (Ám egyikük sem tartotta véresnek, elborzasztónak a sci-fi- és horrorfilmek drasztikus jeleneteit.) Ha elolvasták volna a történészek, bibliatudósok erre vonatkozó írásait, avagy néhány középkori magánkinyilatkoztatás közléseit, akkor vajon mit szólnának, ugyanis Gibson filmje még jelen formájában […]
Amikor 1987-ben Rómában részt vettem a Szent Péter és Szent Pál főapostolok ünnepén tartott pápai misén – amelyen II. János Pál átadta az érseki palliumot az akkoriban kinevezett főpapoknak – a gyülekezés és a Bazilikába való beléptetés előtt megcsodáltam a két hatalmas Főapostol-szobrot a Bernini-féle kolonnádokkal átkarolt téren.
Az Úr Jézus és a Szűzanya születésének ünnepén kívül János az egyetlen, akinek születését is megünnepli az Anyaszentegyház. Vajon miért? Az evangéliumok elég részletesen bemutatják az Úr Előhírnökének tevékenységét, elénk rajzolják aszkéta alakját, szüleiről is beszámolnak, s fontosnak tartják, hogy ő az első, aki felismeri és köszönti, majd később bemutatja a népnek a Messiást.
Aktív plébánosi szolgálatom idején talán legkedvesebb tevékenységem volt az Elsőpénteki betegellátás. Csodálatos idős, beteg emberek otthonaiba látogattam el ilyenkor. Szentgyónást végeztek, szentáldozáshoz járultak és mindig teremtettem rá időt, hogy egy kicsit beszélgessek is velük az életükről, családjukról. Bizony nem egy helyen hallhattam tragédiákról, szenvedésekről. Sok-sok esztendő után még mindig felvillannak előttem ráncos arcok, törődött dolgos […]
URUNK JÉZUS KRISZTUS SZENT TESTÉNEK ÉS VÉRÉNEK ÜNNEPE Ma látjuk az elmeháborodott világ „térdelő-akcióit”. Nem csak a „bűnöző emléke” előtt hajtanak térdet, hanem ezzel kapcsolatban templomot gyaláznak, egyszerű embereket fenyegetnek, ütnek-vernek, értéket rombolnak. Már hallom a tradícióhoz hű idősebb és fiatalabb ismerőseimtől, hogy mindezek mögött az istentelen – abban az országban alapvetően katolikus-ellenes – erők […]
A római liturgiában hagyományosan ma, azaz, Szent Márk evangélista napján vannak az ún. “nagy litániák” (litaniæ maiores), vagy népi nevén: búzaszentelő körmenetek a természeti csapások elhárítására. A szokás nagyon ősi, valószínűleg Liberius pápa (†366) idejére vezethető vissza.
Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előtte járó és utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! [Mt 21, 8].
REDEMPTIONIS SACRAMENTUM A MEGVÁLTÁS SZENTSÉGE Az Istentisztelet és a Szentségi Fegyelem Kongregációjának instrukciója néhány dologról, melyeket meg kell tartani vagy kerülni kell a legszentebb Eucharisztiával kapcsolatban
| Impresszum | Adatvédelmi irányelveink | ||||||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
